„Helyeslem azt, hogy a nők számára minden keresetmódot felszabadítsunk, azt is óhajtom, hogy nő lehessen író, művész,orvos, békebíró, kereskedő, iparűző, tanító, amellett követelem, hogy a nőt úgy neveljük, hogy azért gazdasszony is legyen: midőn a férfi jogaiban osztozik, ne szűnjék meg a nő előjogait megtartani"
Közösség
Rovatok
Keresés
Friss topikok
Kisvirag:
Szívemből szóltál... Amúgy a magyarokkal az (is) a gond, hogy nem fogják fel: ugyanez egy háromnap... (2011.11.15. 14:54)A jó magyar mentalitás
elcsé:
Szia, nagyon klassz kis beszámoló. Szeretném tudni, mi az a szelídítő technika, hátha Bercikénél i... (2011.10.24. 16:57)Párizsi parti (7-10.nap)
Benyeszke:
@diliqtya: ne is mondd, baromi ijesztő volt! :) (2011.10.21. 13:28)4B jobb, mint 2B (1. nap)
A paradicsom az egyik legszebb és legjobb zöldség a világon. Szereti a sót, a cukrot, a borsot, az olívaolajat, a fokhagymát és a zöldfűszerek többségét is. Szóval a paradicsom elég népszerű az alapanyagok és a szakácsok körében is, mert sok hozzávalóval remek párost alkot, és nagyon sokféleképpen lehet használni. A bruschetta az egyik legegyszerűbb és legalapvetőbb paradicsomos étel, mégis az illat- és ízkavalkád ami ezzel a remek előétellel jár egyszerűen fantasztikus.
Hozzávalók (4 személyre) 4 nagy paradicsom 8 levél friss bazsalikom 1 nagy gerezd fokhagyma 4 nagy szelet fehér kenyér jó minőségű olívaolaj só, bors
A kenyérszeleteket félbevágjuk és kenyérpirítóban megpirítjuk. A fokhagymagerezddel jó alaposan bedörzsöljük a kenyeret. Ezután olívaolajjal megkenjük.
A paradicsomok zöld részét kivágjuk, erre nem lesz szükség, majd a húst kockákra vágjuk. Egy tálba tesszük, sózzuk és borsozzuk. A bazsalikomleveleket vékony csíkokra vágjuk.
A kenyérszeletekre halmozzuk a paradicsomot és a csíkokra vágott bazsalikomot, majd még egy kevés olívaolajat locsolunk rá és tálalhatjuk is.
Hülye fejjel azt hittem, hogy a normál adag elég lesz nekünk vacsorára, ehhez képest gyártottam még plusz két adagot mivel az első szeletnél Ati közölte velem, hogy akkor ebből jöhet még 5-6 darab. Na de ennél nagyobb bókot nem is kaphat a szakács, nem?
A hétvége egy részét egy kedves ismerős diplomamegszerzésének ünneplésével töltöttük. Ez annyit jelent, hogy ezen esemény apropóján a társaság minden tagja kisebb-nagyobb mértékben saturészegre itta magát. Szombaton vacsorára bográcsban főtt vörösboros marhapörkölt és nem vörösboros tyúkpörkölt volt, amit iszonyatos mennyiségű sörrel, borral, pálinkával és egyéb röviddel kísértünk. Késő este még virslit nyomattunk, majd a kemény mag természetesen kánon éneklésbe kezdett. A kevésbé kemény mag, aki kellően hülye volt ahhoz hogy egy relatíve hideg éjszakán sátorban aludjon körülbelül 2,4 méterre a danolászó részegektől egyéni terveket szőtt az óbégatók és a szüntelenül ugató kutya likvidálására.
Nem arról van szó, hogy finnyás lennék a sátorozáshoz, csak ezzel a mostanival volt pár probléma. Nem vittünk megfelelő alvóruhát, amihez lószőrből készült vendégtakarók társultak (szerencsére hálózsák mellé), amik szerintem az élő Antikrisztus megtestesítői. Éjszaka a fázástól olyan delíriumba kerültem, mint a német katonák a szovjet fronton a második világháborúban, amikor kimentek vizelni, elöntötte őket a melegség érzése (ami a fagyhalál előtti utolsó stádium) aztán ennyi volt. Ezen kívül reggelre valahogy beleépültem a sátor falába, holott tök nagy hely volt a hálófülkében. Plusz bónusz a hátam annyira beállt, hogy mozdulni nem bírtam. Természetesen volt néhány vicces dolog is, például amikor Apu – aki a fő kánonfelelős volt – aludni tért, három sátorból kellett kiválasztania hol van a helye. Viszont a jó sátorban kettő hálófülke volt, így a párom cipőjét kezdte el vizsgálni tapogatás útján, de végül sikerrel járt, pedig már azt vizionáltam, hogy beakad a lába a sátorponyvába és bezuhan a sátor üres előterébe. Igen gonosz vagyok, de ennyi jár nekem az óbégatás után.
Na de a legérdekesebb dolog most következik. Az öreg tyúk vörösbormentes perkeltjében kettő (szerintem három, de a szemem józanon se túl jó, szóval nem vitatkozom) parafadugó héderelt szolidan a lé tetején. Illuminált állapotban ez a mi a lóf*sz kategóriába került pillanatok alatt, de ugye ki kellett deríteni, hogy a dugók milyen indíttatásból végezték a bográcsban. Az ötlet Miskolc mellől származik egy nagymamától. Miszerint ha öreg a tyúk vagy a kakas és fel akarjuk gyorsítani a főzés folyamatát, néhány előzőleg sterilizált parafadugót kell adni a készülő ételhez, legyen az perkelt, leves vagy egyéb más. A magyarázatok alapján elvileg a dugó megduzzad és a képződő hőt visszaveri az edénybe és a hús hamarabb megpuhul.
Kedves Olvasók, hallottatok már erről a praktikáról?
Mielőtt belevágunk kötelességem elmondani, hogy a mai poszt egyes megnyilvánulásai érzékenyen érinthetnek olyanokat akik rendszeresen intenzív izomépítő gyakorlatokat végeznek különböző tonnás súlyokkal és étrendjük 90 százaléka natúr fehér rizsből és csirkemellfiléből áll. Aki úgy gondolja rá illik ez a leírás csak a receptet nézze meg, máskülönben lehet, hogy sértődés lesz a vége. Én szóltam.
Tehát történt, hogy az én drága párom úgy döntött szeretné férfias kisugárzását erősíteni azzal. hogy felpakol magára némi minőségi izomtömeget. Tehát semmi szteroid meg vízhajtó csak a szokásos étrendkiegészítők – őszintén megmondom illat és kinézet alapján a gyúrópor amit nyomat elmehetne egy lájtosabb csokoládés turmixnak, de beleinni soha nem szeretnék, mondjuk nem is engedné, mer’ az drága és minőségi anyag.
Aztán valamelyik este közölte velem, hogy ezentúl jobban oda fog figyelni a táplálkozására – mondotta ezt az akitől az eredeti ultimate zsírszendvics ötlete származik – ami annyit tesz, hogy csirkemell és rizs. Én megmondom őszintén egyszerűen fogalmam sincs honnan jön ez a baromság, hogy mono táplálkozással majd jó izmosak leszünk, az egészséget meg nagy ívben leszarjuk. Vitamin? Étrendkiegészítő! Ásványi anyag? Étrendkiegészítő! Van valami ismerőse aki nem fogyaszt szilárd táplálékot, csak folyékony cuccot. Kérdem én ez noooormális?!
Az alapvető problémám a koncepcióval az, hogy szerintem akik túl sok csirkemellrizst fogyasztanak azoknál a táplálék, amellett hogy segíti az izmok fejlődését egyszerűen beépül az agyba és elfoglalja a hasznos anyagok helyét. Vagyis csirkemellrizsfejűek lesznek. Félreértés ne essék én nem az átlagos konditeremben erősítő férfiakat cikizem, hanem az extrém vonalon mozgókat. Mert velük mást tenni nem lehet. Társalogni nem nagyon, mert vagy cérnavékony a hangjuk és azon röhögsz, vagy félsz hogy egy rossz megjegyzés miatt jól megvernek. Most komolyan milyen pozitív vélemény lehet alkotni olyan emberekről akik narancslébe keverik a tonhalkonzervet és azt isszák? Sőt néha még nyers tojást is ütnek bele?
Szemtanúja voltam amikor Ati egyszer megpróbálkozott a Rocky féle nyerstojás programmal, azontúl hogy engem is elfogott a hányinger, örülök, hogy a mosogató közelében állt és az anyag egy az egyben a lefolyóban kötött ki.
Lényeg a lényeg, hogy a gasztro vonalnál maradjunk, szöget ütött a fejembe hogy ezt a csirkemellrizs koncepciót hogyan lehetne feldobni úgy, hogy mindenki jól járjon. Ez teljesen saját ötlet és azt kell mondjam, hogy marha jó.
A húsételt egy serpenyőben készítjük el, hogy ne kelljen sokat bíbelődni. Tehát a csirkemellből szép nagy szeleteket készítünk, kiklopfoljuk őket, sózzuk, borsozzuk majd kevés olívaolajon elősütjük. A szeleteket egy tűzálló edénybe tesszük.
A vöröshagymát apróra vágjuk, a felét a visszamaradt olajba dobjuk, a másik felét félretesszük a rizshez. A paprikát feldaraboljuk, a paradicsomot meghámozzuk és szintén feldaraboljuk. A fonnyasztott hagymához adjuk előbb a paprikát majd kicsit később a paradicsomot, egyfajta hamis lecsót készítünk. Az egészet sóval, borssal és 1 tk cukorral ízesítjük. Ezt a ragut a hússzeletekre kanalazzuk.
A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A ragura sajtot reszelünk, majd a forró sütőben kb 20 percig sütjük.
Közben a körethez megfőzzük a rizst a csomagoláson található utasításnak megfelelően. A maradék hagymát az apróra vágott gombával nagy lángon megpirítjuk, sóval, borssal ízesítjük, majd a kész rizzsel összekeverjük.
Amikor a hús majdnem kész, a ragus serpenyőben tükörtojást készítünk, személyenként egyet.
A kész húsra tálaláskor rátesszük a tükörtojást és a gombás rizzsel tálaljuk.
Kedves gyúrós férfiak, próbáljátok ki ezt! Nem zsíros, nem nehéz és még íze is van!
Jelentem úgy néz ki feltámadtam poraimból, persze ahogy ezeket a sorokat írom megint elég szarul érzem magam, de ennek számos más oka is lehet a hétvégi vécés bulin kívül. De tegnap este elég jól éreztem magam ahhoz, hogy kreatívkodni kezdjek, a mostani a szósz két recept fúziója: az egyik az írta hogy sült fokhagymát keverjünk össze joghurttal, a másik meg azt, hogy gőz fölött csináljunk valami majonézfélét. Hát a kettő együtt még jobb lett mint gondoltam.
Hozzávalók (4 személyre) 2 tojássárgája 1 ek fehérborecet 1 fej fokhagyma 2 dl jó minőségű olívaolaj só, bors porcukor
A fokhagymát egészben 250 fokon sütjük kb. 30-35 percig. A héja lehet, hogy megfeketedik de az nem baj. Ha kész hagyjuk egy kicsit hűlni majd kinyomjuk a belsejéből a puha fokhagymát.
A tojássárgáját egy hőálló edényben jó alaposan összekeverjük az ecettel és a fokhagymával, kevés sóval és borssal ízesítjük.
Egy edényben, amire ráillik a hőálló tál kevés vizet forralunk (illetve inkább gyöngyöztetünk).
A hőálló tálat az edényre illesztjük és folyamatos keverés (habverővel!) mellett, besűrítjük a tojásos krémet. Amikor már kezd krémes állaga lenni kanalanként elkezdjük adagolni az olívaolajat. Minden adagot jó alaposan bele kell dolgozni a krémbe. Közben ha az állaga túl sűrű lenne, adhatunk hozzá hideg vizet, de egyszerre ne túl sokat.
Ha az összes olajat beledolgoztuk, levesszük a gőzről, majd ízesítjük még sóval és borssal, illetve kevés cukorral.
Az eredmény egészen majonéz-szerű lett, ugye mustár helyett ecet került bele, meg még ez a sült fokhagyma is, de összességében nagyon jól sikerült, sült újkrumplit mártogattunk bele, de szerintem akár sült húst vagy sült zöldségeket is lehetne.
Közös konklúzió: olvasztott vaj tojássárgájával jobb, mint olívaolaj tojássárgájával. Senki nem hibás, egyszerűen a vaj a király. Vagy a császár
Sajnálatos módon félévente esedékes gyomorfertőzésemmel küzdök, így még egy darabig biztosan nem tudok új recepteket feltenni. Igyekszem hamar rendbejönni, de addig is nagy hírem van: megérett a málna az erkélyen! Még kora tavasszal vettünk egy tő málnát és egy tő ribizlit, utóbbi is szépen megnőtt de termése idén még nem lesz. Ellenben a málna annak rendje és módja szerint kivirágzott és van vagy 15 termése is!
Kérem szépen, máris elérkeztünk a program utolsó részéhez, amelyet egyben a csúcspontnak is szánok, mivel ez nem mindenki által ismert káposztás tészta vagy lekváros derelye hanem olyan tészta amilyennel soha sehol máshol nem találkoztam még, csak Mama konyhájában. Még Anyu sem csinált soha, mert macerás összerakni. De mindenképpen megéri, mert isteni finom és különleges is! Úgy hívják kötöttgaluska leves. Tessék, annyira különleges, hogy még a Word se ismeri fel.
Tehát ez már nem ugyanolyan tészta mint amilyen az előző két ételhez kellett, hanem levestészta, két tojással és az állaga lágyabb, puhább kell hogy legyen. Egyik kedves kommentelő társam megszólta, hogy nem írok lisztmennyiséget, anélkül meg szart se ér az egész, de hát ennek pont ez a lényege. Mama tudja mennyi kell mérleg nélkül is, mi meg tátjuk a szánkat. Ha nem így lenne, elveszne a varázsa a dolognak.
Tehát két tojás, pici só, nagyon kevés víz, és annyi liszt, hogy puha tésztát kapjunk, de mindenképpen össze kell állnia. Néhány órát pihentetjük.
Közben egy nagy fej vöröshagymát apróra vágunk és kevés zsíron megdinsztelünk. Hagyjuk teljesen kihűlni. A leves többi hozzávalóját előkészítjük. Tehát két szál répát, két szál zöldséget, egy fél zsenge karalábét feldarabolunk és kevés kacsazsíron megdinsztelünk.
Ha a zöldségek félpuhák, felöntjük vízzel, megsózzuk és közepes lángon főzzük. A levesbe kell még karfiol és néhány kelkáposztalevél (amikor felöntjük a levest), és persze friss petrezselyem-, és zellerzöld a kertből. Utóbbiakat akkor kell beletenni ha felforrt a leves.
A tésztát deszkán jó vékonyra kinyújtjuk, ahogy tanultuk a káposztásnál meg a derelyénél. Fontos, hogy ha egyszer elkezdtük nyújtani viszonylag gyorsan össze kell rakni a tésztát, mert ha kiszárad az nem jó.
Tehát a kinyújtott tésztára egyenletesen rákenjük a dinsztelt hagymát, majd megszórjuk vegetával, pirospaprikával és őrölt feketeborssal.
Ezután jön a lényeg, hogy hogyan lesz belőle kötött galuska. A tészta végétől indulva kétszer felhatjuk a tésztát ujjnyi vastagon. Ezt késsel levágjuk majd kétszer tekerjük és utána kötjük a galuskát. Nem hinném hogy leírva érthető lenne, így íme a legjobb oktatóvideó ami a nap során készült. Így kell kötni a galuskát.
Nem szabad túl szorosra mert akkor amikor megdagad szét fog repedni, szépen lazára kell kötni az egyes galuskákat.
A tésztát akkor tesszük a levesbe ha az összes zöldség puha. Egyszerre beletesszük az összes galuskát, majd még egy kevés ideig főzzük a levest, itt kóstolni kell, hogy mennyire puha a galuska, mert ugye a kötésnél sok tészta van együtt, ott nehezebben puhul. Nem szabad teljesen puhára főzni, mert a lében még úgyis tovább puhul. Hogy összehozzam a tradíciót a modern konyhával, al dente állagú legyen.
Ezennel a Mama program végére értünk, a téma a házi gyúrt tészta volt. Remélem élveztétek, hasznos volt nektek, mert még tervezek hasonlót a közeljövőben. Remélem a nagy becsben tartott fánk receptjére hamarosan rátehetem városi mancsom, mert azt mindenkinek ismernie kell.
Előrebocsátom, hogy nem vagyok jó passzban írásilag mert nagy macskamentésben vagyunk és olyan szervezkedés megy, amilyenre szerintem a normandiai partraszállás óta nem volt példa.
Rendhagyó módon nem azzal kezdem a mai posztot, hogy ilyen meg olyan a derelye tésztája, meg hogy ma kettő oktatóvideót is betettem nektek a posztba, hanem úgy döntöttem méltatlankodni fogok és kérdést intézek hozzátok: Ki az Úristen kalapál hajnali 5.30-kor??? Ez ma reggel volt, 45 perccel óracsörgés előtt (ennél csak az lett volna jobb, ha 10 perccel előtte van) és nekem egy gondolat járt a fejemben, hogy ha rájövök ki csinálja, puszta kézzel agyonverem. Tudom, agresszív vagyok, meg ilyet nem mondunk, de mégis ki lehet az a félkegyelmű aki hétköznap hajnalban kalapál? És főleg miért? Egyébként is rosszul alszom mostanában mert meleg van és mert rémálmaim vannak, kedd éjszaka például egy virtuális darazsat csapkodtam az ágyban mint az őrült, ráztam a takarómat is meg minden. Tehát csak jelzem, hogy aki ma reggel kalapált tönkretette a mai napom.
Na de pufogásból nem élünk meg, a derelyéből sem biztos, de mégis ez a nap témája, úgyhogy vágjunk bele.
A tészta ugyanolyan mint amiből a káposztás tészta készül, Mama konkrétan az elsőre meggyúrt tészta felét használta fel a derelyéhez. Viszont ebben az esetben a tésztát lehetetlenül vékonyra kell nyújtani, tényleg, hogy látszódjon a deszka alatta. Ez eltart egy darabig, de mivel a nyújtás a lelke mindennek, így érdemes időt és energiát áldozni rá.
Ha sikerült a kívánt vékonyságúra kinyújtani, akkor a tésztát félbe kell hajtani, hogy vonal keletkezzen a felénél, így lehet majd jól illeszteni, amikor a töltelék rákerül.
Mama szerint nem jó csak szilvalekvárral tölteni, érdemes összekeverni sárgabaracklekvárral mert úgy kevésbé lesz savas az íze, állítólag Tata is így szerette annak idején. Tehát a kevert lekvárból kanál segítségével kis halmokat teszünk a tésztára egymástól nagyjából egyenlő távolságra.
Ezután a sodrófa segítségével ráhajtjuk a tészta másik felét a töltelékes részre, majd a lekvárhalmok körül jól lenyomkodjuk, hogy főzés közben ne folyjon ki a lekvár.
Ekkor hozzuk a derelyevágót és a lekváros részeket körbevágva kiszaggatjuk a derelyéket. Közben persze már forraljuk a vizet, kevés sóval ízesítve.
Egy másik edényben pedig pirított morzsát készítünk, ehhez olajat kell hevíteni és abban zsemlemorzsát kis lángon megpirítani.
A derelyéket a forrásban lévő vízben kifőzzük, majd nagyon óvatosan a morzsába forgatjuk. A kész derelyét porcukorral megszórva tálaljuk.
Ezelőtt soha nem ettem káposztás tésztát. Soha. Most sem terveztem, de persze az élet hoz váratlan dolgokat. Mondjuk mikor nagyanyád, aki van olyan kedves és meggyúr és kinyújt 45 kiló tésztát és közli, hogy káposztás tésztára éhes, te nagy kajla 24 éves unoka létedre nem mondod azt hogy pfuj, és semmi ehhez hasonlót. Sőt azon sem kezdesz gondolkodni, hogy hogyan lehetne ebből kimászni. Helyette figyelsz, tanulsz, nyújtasz, átgórsz és igenis megkóstolod a káposztás tésztát.
A tegnapi posztban már nagy vonalakban leírtam a tészta összetételét, sokkal közelebb nem nagyon fogunk jutni, azt hiszem ebben rejlik nagyanyáink tudománya: mérés és recept nélkül tudják miből mennyi kell. Tehát fogjunk három egész tojást, üssük egy tálba tegyünk bele egy pici sót. Adjunk hozzá kevés vizet, mondjuk egy 2 decis pohár harmadát (jó, mi?!), ezt jól keverjük el majd kezdjük el adagolni a lisztet. Száraztésztát készítünk tehát nem szabad lágynak lennie, de mindenképpen össze kell állnia. A kész tésztát pihentetjük néhány órát.
A kész tésztát elfelezzük, mert négy emberre elég a fele mennyiség is, a maradékot nyugodtan lefagyaszthatjuk, akár egészben akár másféle tésztának előkészítve.
Most jön a legfontosabb rész, a nyújtás és ezennel el is érkeztünk az első oktatóvideóhoz és slideshow-hoz. Ebben az esetben azt vallom, hogy egy kép többet ér ezer szónál, egy videó meg pláne úgyhogy voilá!
A kinyújtott tésztát azután feltekerjük a sodrófára, majd egy késsel hosszában középen kettévágjuk. Ezt megint hosszában félbehajtjuk és elkezdjük keresztben felvágni a tésztát. A vastagságot jelen esetben az ujjunkkal kell szabályozni, csak óvatosan.
A tészta főzéséhez vizet forralunk, ahogy szokás majd kifőzzük. Vigyázat ezt nem kell olyan sokáig főzni mint a zacskós társait, ahogy feljön a tészta a víz tetejére, forralunk rajta egyet és lehet is kiszedni.
A káposzta következik: fogunk egy kisebb fej káposztát, lereszeljük, de a nagyobb darabos torzsás részeket nem használjuk fel. A lereszelt káposztát besózzuk és állni hagyjuk. Ha már levet engedett kicsavarjuk és házi kacsazsíron megdinszteljük. Hát igen, ez a házi kacsazsír nem igazán fellelhető a legtöbb háztartásban, de Mama azt mondta, hogy vegyünk farhátat meg kacsahájat és azt kisütve lesz saját házi zsírunk.
A dinsztelt káposztát óvatosan összeforgatjuk a kifőtt tésztával. Lehet borssal enni vagy cukorral, ki-ki amivel szereti, nekem a borsos jött be, és azt kell mondjam nagyon finom volt.
Ahogy több és több ételt és alapanyagot próbálok ki, egyre inkább rájövök mekkora kis hülye voltam gyerekként meg kamaszként amikor szinte semmit nem ettem meg.
A szombati rendkívül sikeres vacsora után vasárnap hajnalban hazafelé vettük az irányt, hogy az egész napot Mamával töltsük, méghozzá azért, hogy beavasson minket néhány remek étel elkészítésének a rejtelmeibe. Még márciusban a születésnapján kértem meg, hogy hadd szentelhessek néhány bejegyzést az ő titkos receptjeinek. Hogy mi is a blog azt nem nagyon sikerült jól elmagyaráznom neki, annyit tud, hogy ő majd felkerül az Internetre.
A Mamával töltött egy nap eseményei – mivel három különböző étel készült – ezen kívül még három posztban kerülnek majd fel a blogra. Készítettünk oktatóvideókat, csak annyi volt a gáz, hogy mindig le kellett állítani amikor Mama elkezdte szidni a rokonokat vagy a szomszédokat. Rengeteg kép is készült, ezeket igyekszem fogyasztható formába rendezni nektek.
Nos, előzetesen telefonon közölte, hogy a pontos recepteket nem oszthatom meg veletek, de elárulom, hogy ebben a játékban nincs olyan, hogy pontos recept vagy dekára kimért hozzávaló. Darab tojás az létezik, de onnantól kezdve a jelszó a végy.
A vasárnapból ahogyan megérkeztünk tésztanap kerekedett, mert ugye a kötöttgaluska levest korábban már lezsíroztuk, de Mama közben kitalálta, hogy káposztás tésztát szeretne enni, viszont a meggyúrt egész száraztészta túl sok lett volna erre, így még lekváros derelye is készült. Na de menjünk szépen sorban.
Káposztás tésztát soha nem ettem még, valami miatt azt hittem, hogy az sokkal több mint dinsztelt káposzta és főtt tészta. Kiderült, hogy nem.
A tészta amiből a derelye és a káposztás tészta készül, az három tojás, kevés víz és annyi liszt amennyit felvesz. Ezzel tudom, hogy nem sokat segítettem, de ez egy olyan biznisz amit ki kell tapasztalni. A legfontosabb: vizet mindig könnyebb hozzáadni mint elvenni.
A levestészta annyiban különbözik, hogy csak két tojás kell bele, és a tésztának lágyabb, puhább állaga kell, hogy legyen.
Minden házitészta esszenciája a megfelelő nyújtás. Neem, kedveseim ez nem ennyire egyszerűen megtanulható dolog, fogadjunk, hogy közületek sem sokan tudnak teljes egészében kerek tésztát nyújtani. Nos Mama tud – persze, különben nem lenne az aki – viszont neki spéci évtizedekkel ezelőtt esztergált sodrófája van amit valaki valakijének a testvére készített, ő meg érdekszférájába vonta amikor öröklésre került a sor. Köze nincs azokhoz a bumfordi sodrófákhoz, amiket a boltban lehet kapni, sajnos. Keressetek jó faesztergályost.
Tehát fogjuk a meggyúrt tésztát, majd úgy kezdjük el nyújtani, hogy nem az egészet, hanem a közepén maradjon egy kis púp, abból kiindulva kell folyamatosan forgatva nyújtani. Ezután jön a lényeg. A tészta egyik oldalától elkezdjük a sodrófára tekerni a tésztát közben középről induló mozdulatokkal nyújtjuk, majd ha teljesen feltekertük átgórjuk (!) a sodrófán és letekerjük.
Onnantól kezdve, hogy a tésztát papírvékonyra nyújtottuk, igazából bármilyen alakú, formájú, töltött vagy töltetlen tészta készülhet belőle, amíg száraz (de nem levesbe való) tésztáról beszélünk.
Nos, ezek voltak az előzmények, első házitésztánk a káposztás tészta lesz, holnap.
Barnabás napján (ez fontos) csoda történt a konyhámban. A pénteken beszerzett csodálatos hátszín rózsaszín szaftos steak formájában került az asztalra egy olyan mártással körítve, amiért megéri az infarktust kockáztatni. Komolyan mondom, azoknak van igazuk akik szerint a vaj a legjobb dolog a világon. A béarni mártás elkészítésétől eléggé tartottam, mert a hollandival egyszer már megjártam, de most minden úgy történt, ahogy a nagy könyvben meg van írva. A tojás krémes lett, a vaj selymessé tette, a fűszerek pedig megkoronázták ezt a fantasztikus mártást.
Hozzávalók (4 személyre)
4 db 25 dkg-os hátszínszelet
olívaolaj
1 ek vaj
só, bors
Béarni mártás
3 tojássárgája
22 dkg vaj
2 ek friss tárkony
1 dl fehérborecet
2 ek hideg víz
1 kis fej vöröshagyma
1 tk egész feketebors
Először a mártást készítjük el. Ennek három lépése van.
Egy lábasban gyenge tűznél felolvasztjuk a vajat, majd szűrőkanállal leszedjük a fehér habját, tiszta olvasztott vajra van szükség.
A hagymát és a tárkony apróra vágjuk. A feketeborsot mozsárban durvára törjük. Egy lábasba tesszük a fehérborecetet, a vizet, a hagymát, a borsot és 1 ek tárkonyt. Ezt felforraljuk, majd addig főzzük amíg kb 2 ek folyadék marad vissza. Az egészet finom szűrőn leszűrjük, csak a levére lesz szükség.
Vízfürdőt készítünk, ehhez kell egy lábas és egy olyan hőálló edény ami pont ráillik a lábasra. A lábasban vizet melegítünk, nem szabad forrnia, de gyöngyözzön. A hőálló edénybe öntjük az ecetes levet, és hozzáadjuk a tojássárgákat. Ezt habverővel alaposan összekeverjük, majd a lábasra tesszük. Ezt innentől kezdve folyamatosan keverni kell. A cél, hogy a tojássárgája krémes állagúvá váljon. Ha ez megtörtént elkezdjük kanalanként adagolni az olvasztott vajat. Egyszerre mindig keveset adjunk a tojáshoz és azt gyorsan és alaposan keverjük el. Ha túl sűrű lenne a mártás, közben adhatunk hozzá kevés vizet. Ha elfogyott a vaj, akkor a mártást sóval és borssal valamint a maradék 1 ek tárkonnyal ízesítjük és készen vagyunk.
A mártás elképesztően finom! Amikor megízleli az ember, akkor érezni lehet a fűszereket, viszont a vaj selymessége az utóízben teljesedik ki.
A hússzeleteket megmossuk és papírtörlővel alaposan leszárítjuk. Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk és a hússzeleteket oldalanként másfél percig sütjük. A szeletek ne érjenek egymáshoz ha nem férnek el egyszerre akkor csináljuk két részletben.
Az elősütés után pihentessük a szeleteket kb 2-3 percig majd a serpenyőbe tegyük bele a vajat, tegyük vissza a húst és gyakran megfordítva süssük 6-7 percig. Így a hús rózsaszín lesz. Miután kész vagyunk, tegyük a szeleteket egy sütőlemezre, fedjük le alufóliával és meleg helyen (akár bekapcsolt sütőben) pihentessük 10 percig. A pihentetés után, közvetlenül a tálalás előtt ízesítjük sóval és borssal.
A húst azonnal tálaljuk a mártással és sült krumplival.
Megosztok veletek egy titkot, mivel a béarni mártás kóstolása közben már én magam is éreztem amit mások már többször mondtak nekem. Ugyanis amikor valami elképesztően finom ételt kóstolok, olyan fejet vágok mintha hányi készülnék, vagy bevertem volna a térdem. Sajnos éttermekben már nem egyszer jött oda a pincér és kérdezte meg, hogy mi a probléma. Még jó, hogy ezt a mártást először otthon ízleltem meg, így csak azok látták a fejem akik jól ismernek. Viszont a jó hír az, hogy ez családi vonás, mert Szilvi pont ugyanezt csinálja.
Ja és majdnem elfelejtettem: ez a fogás volt Barnabás (egy matuzsálem plüssmackó) névnapi vacsorája. Ahogy elnéztem eléggé fapofával ülte végig az étkezést de legalább több maradt nekünk.
Nu, a helyzet nem túl rózsás, mert a jobb szememre nem annyira látok de igyekszem nem cserben hagyni titeket, reméljük nem ég ki teljesen a rossz vagy nem romlik el kicsit sem a jó szemem. A csirkeszárnyaknak biztosan nincs köze a szemgyulladáshoz, ellenben a napi 10 óra számítógépezésnek valószínűleg van. A mai téma csirkeszárnyak vol2, új pác, ugyanaz a körítés mint az előzőnél. Édes, ragacsos, csípős, isteni finom!
Hozzávalók 1 kg csirkeszárny 4 ek édes chiliszósz 4 ek szójaszósz 1 ek barnacukor 1 mk darált csípőspaprika olívaolaj
A csirkeszárnyakat háromba vágjuk (Édes jó Lajosom), majd a szárnyvéget eldobjuk, arra nincs szükség. A megmaradt darabokat egy tálba tesszük és a pác hozzávalók ráöntjük. Jól összekeverjük és néhány órára hűtőbe tesszük. Sózni a szójaszósz ízének/típusának megfelelően vagy kell vagy nem, nekem most Heinz szójaszószom van, az nem túl jó, ehhez kellett sózni, de pl. Kikomanhoz biztosan nem kell.
A sütőt 200 fokra előmelegítjük. Egy sütőlemezt kikenünk olívaolajjal. A pácolt csirkeszárnyakat szépen elrendezzük a lemezen és mehet a sütőbe. 20 perc után vegyük fel a hőmérsékletet 220 fokra. Nem kell megijedni a szárnyak semmiképpen nem égnek meg, maximum a pác kicsit odakozmál a tepsi aljára, de megéri!
A kész csirkeszárnyakat blue cheese mártással és zellerszárral tálaljuk. Én most raktam még mellé kaliforniai paprikát, hogy ne mindig csak a zeller legyen. Egyébként ez a blue cheese bármilyen ropogós zöldséggel kiváló dip lehet egy többfogásos vacsora előtt vagy akár önmagában is megfelel vacsorának.
Továbbra sem szeretem a csirkeszárnyat de ez nagyon jól sikerült, valahogy annyira jó kombináció a pác, a hús meg a blue cheese öntet. Most még kenyér sem volt hozzá, de egyébként érdemes azt is kínálni, hogy a szaftból egy csepp se vesszen kárba.
Én nem kávézom. Mármint úgy rendszeresen, mivel azon szerencsések közé tartozom akiknek nem kell kávé ahhoz, hogy reggel működni tudjanak. Ez szerintem nagy szerencse, mert utálnám ha ennyire függnék valamitől. Egyébként alkalmanként nagyon is szeretek beülni egy kávézóba dumálni egy latte mellett, de a reggeli kávé nem az én világom. Nincs is kávéfőzőm. Éppen ezért kedd délután felhívtam Szilvit és közöltem vele, hogy 4 evőkanál hideg eszpresszóra van szükségem. A kis cseles persze megkérdezte, hogy tudom-e hogy a hideg eszpresszó is forró eszpresszóként kezdi és hogy nem lehet csak 4 evőkanállal főzni aztán meg elfelejtette megcsinálni. De végül csak meglett a zsákmány. Ja és mivel ebbe az édességbe is kellett csokoládé, így a hasfájásom nem múlt el (mert ugye ezt tegnap olvasztottam a bacon csokoládéjával együtt).
Hozzávalók (4 személyre) 125 g mascarpone 100 g jó minőségű étcsokoládé 2 ek porcukor 4 ek hideg erős presszókávé 2 dl habtejszín (minél zsírosabb)
Díszítés 4 ek habtejszín (minél zsírosabb) 1 db valamilyen morzsalékos keksz (pl. Győri édes zabfalatok) reszelt csokoládé
A csokoládét gőzfürdőben felolvasztjuk majd hűlni hagyjuk. A mascarponét jó alaposan összekeverjük a porcukorral. Ha a csokoládé kihűlt a kávéval együtt a mascarponéhoz adjuk és jól elkeverjük.
A tejszínt egy tálba tesszük és rövid időre hűtőbe tesszük, mert úgy könnyebb felverni. A tejszínt robotgéppel amennyire lehet kemény habbá verjük majd lazán összeforgatjuk a mascarponés keverékkel.
Nagyobb kávéscsészékbe vagy más desszertes tálakba osztjuk a krémet és egy éjszakára hűtőbe tesszük.
Másnap tálalás előtt felverjük a tejszínt, azt a mousse tetejére halmozzuk, rámorzsoljuk a kekszet és csokoládét reszelünk rá, így tálaljuk.
A kávés édességekkel az a baj, hogy valaki vagy szereti vagy nem. Ha igen, akkor bármilyen kávés jöhet ha meg nem akkor teljesen mindegy, hogy Gordon Ramsay recept alapján készül a desszert vagy a kávét egyszerűen egy gombóc fagyira önti az ember.
Képzeljétek Gordon Ramsay Vasárnapi ebéd című szakácskönyve tele van hibával. Sokszor vagy listáz valamilyen hozzávalót ami aztán nincs benne a részletes leírásban vagy pont fordítva. Hiába na, aki ennyire nagy ember az még ezt is megteheti (hehe).
Leszögezném, hogy nem vagyok bolond csak kísérletező kedvű. Mondjuk a gasztronómiában ez a bolond politikailag korrekt megnevezése de annyi baj legyen. A lényeg, hogy szeretem a szokatlan dolgokat, de a hasfájás amit a túl sok csokoládé okoz nem tartozik ezek közé. Egyszerűen fogalmam sincs, hogy a diétával foglalkozó szaklapok miért mondják, hogy magas kakaótartalmú csokoládét lehet nassolni, mert ettől magában olyan gyomorégést kap az ember, hogy borzalom. (Jó oké, még közben benyomtam pár Leibniz csokis kekszet de az merő véletlen volt.)
A mai posztot E/1-ben írom, mert nem hiszem, hogy bárki kedvet kapna ehhez, ha mégis, írjátok meg.
Na tehát ehhez az újszerű nasshoz két dolog kell: csokoládé és baconszalonna. Én kétféle csokoládét használtam, egy 86%-os étcsokoládét és egy Aldis kommersz tejcsokoládét.
A kétféle csokoládét megolvasztottam és tálba tettem kicsit hűlni. A bacont még nyersen nagyobb darabokra vágtam (mert arra gondoltam, hogy megsülve úgyis apró darabokra törne), és forró serpenyőben ropogósra sütöttem.
Ezután a bacondarabokat belemártottam az olvasztott csokoládéba, a felét ide a felét meg oda (mármint az egész adag felét, nem egy darabnak a felét), és kész is van.
A reakciók, összesen kettő darab: 1. Érdekes, a tejcsokis jobb. 2. Úristen mi ez, az étcsokis nem jó, a tejcsokis egész jó
Ebből arra következtetek, hogy mivel a tejcsokoládé eléggé édes, jobban ellensúlyozza a bacon sós ízét és emiatt aratott nagyobb sikert. Ennyit a 86%-os étcsokoládéról…bár lehet, hogy a közönség nem volt elég képzett, hogy megfelelően értékeljen egy ilyen remekművet.
A végeredményt próbáltam valahogy normális formában tálalni, valószínűleg nem sikerült, mert mindenki egyből valami egész másra asszociál, de annyi baj legyen, legfeljebb kikerül a Subbára, de ha már megcsináltam miért ne mutatnám meg.
Összességében egy kísérletnek remek, nekem ízlett mindkettő, mondjuk én annak idején nagyanyámnál győri keksszel toltam a tavaszi felvágottat, tehát elképzelhető, hogy pöttyet elferdült az ízlésem, de szerintem akkor is jó volt. A menüvariációkba nem fogom beépíteni, mert lássuk be senkit nem lehet kényszeríteni arra, hogy csokoládés bacont egyen, bár manapság amikor lecsó meg pörkölt ízű fagylaltokat gyártanak bármi eladhatóvá válik.
A királyrák vagy tigrisrák szerintem mindenkinek jár. Ez egy olyan kényeztetés, olyan kulináris élmény amit egyszer mindenkinek meg kell tapasztalnia. Én őszintén nem sajnálom rá a pénzt, mert a tisztítás nagy élmény, valamint annyira gyönyörű ahogy hő hatására a friss szürke rákból ruganyos rózsaszín csoda lesz.
Érdekes módon mielőtt elkezdtem blogolni nem volt bátorságom tenger gyümölcseit venni vagy készíteni, mégis a legjobb éttermi sztorik valamilyen módon kapcsolódnak a tenger gyümölcsihez. Először is még az özönvíz előtt Spanyolországban nyaraltunk ahol természetesen kipróbáltuk a paellát mindenféle finomsággal, egy egész rákkal megkoronázva. Anyukám soha nem evett tenger gyümölcseit, de még halat is nagyon ritkán. Akkor rábeszéltük hogy próbálja ki mondván a rákhús nem sokban különbözik a csirkétől. Ő erre nagy lelkesen nekilátott, de fanyalgott, hogy ez szar. Persze mert a rák páncélját kezdte el rágni.
A másik részben „szomorú” történet amit a mai napig bánok és egyszer jóvá kell tennem, hogy a 21. születésnapomon Nizzában voltunk és egy kis étteremben királyrákot kértem. Ati is azt akart de mondtam neki, hogy lehet hogy nem fogja szeretni ezért rábeszéltem egy steak-re ami mint utólag kiderült baromi száraz volt. Viszont a rák a legjobb halas fogás volt amit életemben ettem, Ati pedig azóta is emlegeti, hogy ott bizony nagyon átvertem. Igaz, de egyszer majd újra elmegyünk oda.
A rákhoz vegyünk tejszínt, fehérbort, kagylóhúst, tagliatelle tésztát és kész is a vacsora. Azért nem teljesen frutti di mare mert ugye abba kéne még polip, tintahal és valami egyszerű halféle is de ezek most nem jöttek szembe.
A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk. Egy ferde falú serpenyőben olívaolajat hevítünk és rádobjuk a hagymát. Néhány percig pirítjuk majd ráöntjük a fehérbort.
Közben feltesszük a vizet a tésztának, sóval és olívaolajjal. Ha felforrt beletesszük a tésztát és al dente állagúra főzzük. Mivel még a mártással össze fogjuk keverni tényleg érdemes haraphatóra főzni a tésztát. Ha kész, leszűrjük és leöblítjük hogy ne ragadjon össze.
A rákok páncélját eltávolítjuk, a hátukon éles késsel metszést ejtünk és eltávolítjuk a bélcsatornát. Nem tudom miért, de én ezt nagyon élvezem. Persze ha napi 8-10 órában csinálnám egy bazi meleg ázsiai üzemben biztos nem lelkesednék ennyire.
A kagylóhúst felengedjük. A petrezselymet és a bazsalikomot megmossuk és apróra vágjuk.
A fehérboros lébe öntjük a tejszínt és jól elkeverjük, sózzuk, borsozzuk és hagyjuk sűrűsödni. Közben egy serpenyőben olajat hevítünk a ráknak. Ha a tejszín sűrűsödik beletesszük a kagylót és belereszeljük a fokhagymát. A serpenyőben pedig oldalanként két-két perc alatt megsütjük a rákokat.
A paradicsomokat megmossuk és félbevágjuk. A mártásba utolsónak tesszük bele a rákot és a paradicsomot, majd hozzáadjuk a friss fűszernövényeket is. Néhányszor megkeverjük és lehúzzuk a tűzről. Belekeverjük a kifőtt tésztát és azonnal tálaljuk. A tetejére friss parmezánt reszelünk.
A teljes hétvége a Julie&Julia című film jegyében telt. Ezt úgy kell érteni, hogy például tegnap egyedül voltam a lekvárommal és egyfolytában megállás nélkül ez a film ment. És este még könyörögtem Atinak, hogy ne kapcsolja ki. A film nagyon-nagyon tetszik, Amy Adams nagyon édes benne, kár, hogy a valódi blogger közel sem ennyire imádnivaló személyiség. Na mindegy, a filmben van egy rész, amikor Julie kiborul mert a sült csirke töltelékestül a padlóra esik. Sült csirke csirkemájjal és krémsajttal töltve, innen jött az ötlet, a recept viszont saját. Nem voltam benne biztos, hogy klasszikus krémsajt vagy mascarpone kellene inkább, vettem mindkettőt, de végül Philadelphia lett belőle, és ez is kellett. Ez a fogás igazi férj/férfifogó darab és nagyon egyszerű elkészíteni.
A csirkét kívül-belül megmossuk. Szerencsére ma már nem kell arra számítani, hogy egy hentesnél vagy boltban vett csirke nincs kizsigerelve, ugye ettől konyhakész. (Drága jó nagyanyám (amelyik már nem él) főzőtudománya annak idején egy szempillantás alatt legendássá vált egy sóban sült egész csirkével…természetesen minden belsőségével együtt.)
A töltelékhez a zsemlét szeletekre vágjuk és tejbe áztatjuk. A hagymát apróra vágjuk. A májat feldaraboljuk (ha van benne nagyon „mócsingos” rész azt eldobjuk). Két lehetőség van: vagy nagyobb darabokra vágjuk és később turmixgépben aprítunk, vagy nyersen nagyon apróra, finomra vágjuk a májat. Egy serpenyőben olajat hevítünk, megfuttatjuk rajta a hagymát, majd rádobjuk a májat. Fűszerezzük sóval, borssal, kakukkfűvel és majoránnával. A májat félig készítjük el, nem kell teljesen puhának lennie. Lehúzzuk a tűzről és hűlni hagyjuk.
A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
A májas keveréket aprítógépben kicsit megdolgozzuk (ne legyen pépes) majd egy tálba tesszük. Hozzáadjuk a kinyomkodott zsemlét és a krémsajtot, jól elkeverjük. Ellenőrizzük az ízesítést.
A csirkét kívül belül bedörzsöljük sóval és borssal. A tölteléket a csirke hasüregébe töltjük, jó gazdagon, nem kell sajnálni, ha sütés közben kifolyik valamennyi az se baj. A csirke a hátán legyen és össze kell kötni a lábait, mintegy valamennyire lezárva a hasüregi részt.
A legfontosabb rész következik: puha, szobahőmérsékletű vajjal bekenjük a csirke teljes felületét. Igen jól látod. Vajjal, nem egyéb mással, nem egy pötty olívaolaj a tetejére, hanem szépen bekenjük vajjal. Az egészet. Ezután a csirkét hasával felfelé egy tűzálló tálba tesszük és 180 fokon kb 2 órát (lehet egy kicsivel többet) sütjük. Közben időnként megszurkálhatjuk és meglocsolhatjuk a pecsenyelével.
A kész csirkét szinte bármilyen körettel tálalhatjuk, én most dögmeleg lévén friss ropogós római salátával kínáltam és egy egyszerű salátaöntettel (olívaolaj, fehérborecet, méz, 1 gerezd fokhagyma, só, bors). A saláta egyszerűen isteni volt a szaftos sült csirke mellé.
A lakásban lassan megzeberedünk (Kiss Ádám), a macskák most már egész álló nap döglenek, eddig legalább néhány óra volt amikor játszottak vagy valami, most egyszerűen mozdulni nem tudnak. Mondjuk ekkora bundában én se tudnék, a saját bőrömtől is teljesen kivagyok.
Én megmondtam, hogy ez a hét a soha nem készítettem még dolgok hete lesz. Az eperlekvár készítésének felénél vagyunk, a drága eper nyakig cukorban pihen a hűtőben tegnap este óta, ma pedig meg kell főzni, össze kell turmixolni, még tovább főzni és eltenni. Közben persze lesz szörp is, de csak pár üveg.
Addig is a hozzávalók: eper és cukor. 1 kiló eperhez 60 deka cukor kell, innen aztán mindent lehet szorozni-osztani, nekem most 9 kiló eperből lett 7,5 kiló, ehhez 4,5 kiló cukrot adtunk.
Jelenleg itt tartunk:
Szurkoljatok, hogy minden jól sikerüljön, este majd frissítem a posztot, remélhetőleg jó hírekkel!
Nos, időszakos jelentés következik, a szörp az üvegben, az eper összeturmixolva fő még további másfél órát.
Ezennel jelentem, hogy a lekvár elkészült, üvegekbe került és jelenleg száraz dunsztban van, már ha annak lehet nevezni egy kosarat és egy konyharuhát.
Összesen 16 üveg lekvár és 4 üveg szörp készült, de ugye a neheze csak ezután jön, remélem nem lesz semmi baja egyiknek sem, mert nagy kár lenne!
Alkotói válságban vagyok. Ez a meleg és a munka kiszívja minden erőmet, ráadásul olyan mocsok volt a konyhában, hogy minden normális ember inkább a hívta volna a Netpincért. Na de mit ér az élet kihívások nélkül, tehát előbb a mosogatás, aztán a főzés. Ez a recept eredetileg főtt füstölt karajszeleteket ír, de én azt inkább szendvicsbe teszem, úgyhogy lett belőle csirkemell. Úgyis régen volt már.
Ráadásul Anditörökbe fogadták, úgy hogy elbúcsúzni se tudtam tőle, emiatt nagyon szomorú vagyok, holnap új védencet kell keresnem.
Hozzávalók (4 személyre)
60 dkg csirkemellfilé
1 darabolt ananászkonzerv
15 dkg reszelt sajt (a fele lehet füstölt is)
1 dl főzőtejszín
2 tk dijoni mustár
25 dkg kuszkusz
2 kaliforniai paprika (lehetőleg vegyes színű)
1 csomó újhagyma
1 csokor petrezselyemzöld
1 citrom leve
1 leveskocka
só, bors
olívaolaj
A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Egy tűzálló tálat kivajazunk. A csirkmellfiléből lapjában szeleteket vágunk, kicsit kiklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk és kevés hevített olívaolajon elősütjük (serpenyőben). A szeleteket ezután a tűzálló tálba tesszük.
Az ananászkonzerv levét leöntjük, az ananászt aprítógépbe tesszük és durvára aprítjuk (semmiképpen nem pépesre). Ezután összekeverjük a tejszínnel, a sajttal és a dijoni mustárral. Ezt a keveréket a hússzeletekre halmozzuk majd az előmelegített sütőben 30 percig sütjük, lefedni nem kell.
A zöldségeket apróra vágjuk majd a kuszkusszal egy mély tálba tesszük. A leveskockát feloldjuk, hozzáadjuk a citrom levét majd a kuszkuszra öntjük. Az edényre azonnal fedőt teszünk, a kuszkusz és a zöldségek a keletkező gőzben fognak megpuhulni. Kb. 10 perc után levesszük a fedőt és 2 ek olívaolajjal fellazítjuk a kuszkuszt. Sózzuk, borsozzuk és belekeverjük az apróra vágott petrezselyemzöldet.
A kész húst a zöldséges kuszkusszal tálaljuk.
A hétvégén előreláthatólag eperben fogunk úszni tetőtől talpig, aminek a végén remélhetőleg sok-sok üveg eperlekvár és pár üveg eperszörp fog sorakozni a kamra polcain. Hacsak addig fel nem forr az agyvizem, mert itt az ötödiken bármi megtörténhet.
Rendhagyó módon ma nem rántásokról, szószokról és húsokról lesz szó, hanem szeretnék egy egész kicsit visszaadni a tegnapi Roxette koncert élményéből. Egyik kedves kommentelő társam azt írta néhány napja, hogy „majd biztos kiadok 15 ropit valami 80-as, 90-es évekbeli retró zenekarra, akik visszahozzák az elvesztegetett fiatalságom megtalálásának reményét. haladni kell a korral.” Persze mint kiderült ő is ott volt! (Ezúton is bocs, szepi! :-))
Azt kell mondjam, hogy mindenki bánhatja aki nem volt ott. Nem voltak fantasztikus látványelemek vagy szemkápráztató show, viszont volt helyette élő zene – ami valljuk be manapság nagy szó – és olyan dalok amikre az aréna teljes közönsége tombolt, kicsik és nagyon egyaránt, sőt teljes refréneket énekelt egyedül a közönség több nagy kedvencnél is.
Marie-nak ennyi év után is elképesztő hangja van, a lassú számoknál nem egyszer volt olyan, hogy egy szál gitárkísérettel vagy anélkül egyedül énekelt, le a kalappal előtte!
A teljes zenekar nagyon profi és lendületes volt, bár a gitáros egészen biztosan nem normális de eljátszotta gitáron a Tavaszi szél vizet áraszt című számot (Freddie Mercury után szabadon) és néhányszor a basszusgitárossal és Per-rel olyan jam session-t nyomtak a színpadon, hogy öröm volt nézni.
Egy szó mint száz: ez nem valami 80-as, 90-es évekbeli retró zenekar. Ez a Roxette!
Az egyetlen amit egy egész picit hiányoltam, bár nem volt akkora sláger, de mégiscsak június 1-jén koncerteztek:
Erzsi néni remek süteménye a Príma Konyha egyik tavaszi (márciusi vagy áprilisi) számában található, nagyon egyszerű de ugyanakkor nagyszerű recept amit sokféleképpen lehet variálni. Én az alap változatot készítettem el, de ebbe kerülhet aszalt gyümölcs, dió, mogyoró vagy mandula, esetleg a tetejére pudingot is lehet tenni.
Hozzávalók (1 tepsi süteményhez) 13 dkg vaj 1 tojás 1 bögre kristálycukor 1 bögre tej 1,5 bögre finomliszt 3 ek keserű kakaópor 4 ek lekvár fél zacskó sütőpor vaj és liszt a tepsi kikenéséhez
A szobahőmérsékletű vajat először magában majd a cukorral habosra keverjük, ha már habos hozzáadjuk a tojást és azt is elkeverjük. Ezután beletesszük a tej felét és a lekvárt is.
A lisztet, a kakaóport és a sütőport egy csipet sóval elkeverjük, majd az egészet a vajas részhez adjuk. A szárazanyagok elkeverésénél már ne használjunk robotgépet, csak fakanalat. Végül a maradék tejet is hozzáadjuk, ezzel lesz kész a tészta.
Egy normál méretű tepsit kikenünk vajjal és kilisztezzük. Ebbe belesimítjuk a tésztát és 180 fokon 25-30 percig sütjük.
Tanács: bögre méréshez a legjobb a klasszikus 2,5 decis bögre aminek nem lekerekített az alja. Tuti biztos, hogy ilyenből mindenki kapott már legalább harmincat születésnapra vagy névnapra.
Úgy látszik ez a hét a soha nem készítettem még ételek hete lesz. Ezzel a recepttel már régóta szemeztem, csak ülepednie kellett a gondolatnak, hogy a gyümölcs, a hagyma meg a chili együtt milyen is lesz. És egészen véletlenül két napja héderelt a hűtőben fél kiló eper – igen tudom barbár vagyok amiért otthagytam – abból meg szószon kívül sok egyebet nem lehet csinálni. De szerencsére itt volt ez a remek chutney recept. Igazi különlegesség, próbáljátok ki!
Hozzávalók (4 személyre) 3 db 125 g-os kerek camembert 2 tojás liszt és zsemlemorzsa bő olaj a sütéshez
50 dkg eper 2 nagy kiwi 2 közepes vöröshagyma 3 ek fehérborecet 4 ek kristálycukor 3 szegfűszeg 1 nagy friss chilipaprika só,bors olaj
Az eper chutney-t akár egy nappal tálalás előtt is elkészíthetjük. Az epret lecsumázzuk, megmossuk és apróra vágjuk. A kiwit meghámozzuk, jól megmossuk és szintén apróra vágjuk. A hagymát meghámozzuk és finomra aprítjuk. Egy lábasban olívaolajat hevítünk, rádobjuk a hagymát, az epret és a kiwit, hozzáadjuk a cukrot, az ecetet és a szegfűszeget majd lefedve közepes lángon főzzük.
A chilipaprikát apróra vágjuk, ebben az esetben lehet magokkal együtt adni az eperhez.
A chutney nagyjából fél óra alatt készül el, a végén ízesítjük sóval és borssal, majd hűlni hagyjuk.
A rántott sajthoz a camembert korongokat négybe vágjuk (édes Lajosom) majd a darabokat lisztbe, felvert tojásba és zsemlemorzsába forgatjuk majd újra tojásba és zsemlemorzsába (dupla panír). Bő forró olajban néhány perc alatt megsütjük őket. Megjegyzem olyan nincs, hogy egy darabból se folyik ki a sajt. Olyan inkább van, hogy mindből
A kiwivel nem vagyunk jóban. Soha nem eszem kiwit mert így vagy úgy szőr marad rajta, attól meg kirázza a hideg a nyelvem, nem egyszer hanem napokig többször. Nem tudom, hogy ez mindenkinél így van-e, de elég kellemetlen érzés. Szóval kiwit csak akkor ha nagyon muszáj, és most muszáj volt. De megérte.
Kérdés: ha az ember főztjére azt mondják, hogy különleges az ugyanazt jelenti mint amikor egy lányra azt mondják, hogy helyes?
Soha nem készítettem még főzeléket. Pedig ugye nagyon finom és egészséges mind, így amikor ilyesmire vágytam addig rágtam Anyu fülét míg nem csinált nekem valamilyen főzeléket. Ugyanis én azt hittem, hogy a főzelék olyan misztikus dolog amit csak Anyu tud megfelelően elkészíteni. Hiszen emlékeztek a menzán anno milyen kiábrándító volt a csomós főzelék, olyat senki nem akar önszántából enni. Na de a hétvégén szert tettem friss zöldborsóra, amit némi munkadíj (így hívtam régen azt, amikor otthon fejtettem a borsót Anyunak, de valahogy jóval kevesebbet kapott vissza mint kellett volna) fejében kifejtettem, aztán arra gondoltam, hogy eljött a borsófőzelék ideje. Nagyon büszke vagyok magamra, mert nagyon jól sikerült!
Hozzávalók (4 személyre) 60 dkg frissen fejtett zöldborsó (tisztított súly, ehhez kb. 1,5 kg héjas borsó kell) 1 ek vaj 5 dl tej 4 dkg liszt fél csokor petrezselyemzöld 1 tk cukor só, bors
A borsót kifejtjük és átöblítjük. A vajat egy lábasban megolvasztjuk, rádobjuk a borsót, megsózzuk és lefedve a saját levében puhára pároljuk.
Közben a tejben habverővel elkeverjük a lisztet, úgy, hogy ne legyen csomós. A tej pedig ne legyen nagyon hideg, érdemes kimérni amikor a borsót feltesszük főni. A petrezselymet felaprítjuk.
Ha a borsó puha, fedő nélkül elpárologtatjuk a levét, majd óvatosan ráöntjük a tejet. Elkeverjük majd közepes vagy alacsony lángon besűrítjük. Közben a petrezselymet beletesszük és cukorral ízesítjük. Őrölt borsot a legvégén teszünk bele.
Ha már főzelék állagúra sűrűsödött lehúzzuk a tűzről és fedő alatt hűlni hagyjuk, így nem bőrösödik be.
Feltétnek főtt tojást vagy virslit kínálunk hozzá.
Ismét terítéken a csodálatos eper, ami hála az égnek egyre olcsóbb lesz és a piacon rengeteg van belőle. A saláta azért marék, mert minden hozzávalóból személyenként egy marék kell. Gyorsan,percek alatt össze lehet dobni, előételnek vagy könnyű tavaszi/nyári vacsorának remek fogás.
Hozzávalók (4 személyre)
4 marék ruccola
4 marék madárbegy saláta
4 marék spenótlevél
2 avokádó
4 marék eper
2 ek reszelt parmezán
1 citrom leve
5 ek olívaolaj
1 kk méz
1 nagy csipet só
A zöld leveleket alaposan megmossuk és lecsöpögtetjük. Az avokádókat meghámozzuk, a magot eldobjuk, majd a húst hosszában vékony csíkokra vágjuk.
Az epret lecsumázzuk, megmossuk, a nagyobbakat négybe, a kisebbeket félbe vágjuk.
Az öntethet kifacsarjuk a citrom levét egy kis fedeles üvegbe, hozzáadjuk az olajat, a mézet és a sót, rátesszük a fedelet majd erősen összerázzuk.
A zöld leveleket összekeverjük az avokádóval és az eperrel, meglocsoljuk az öntettel és tálalás előtt megszórjuk frissen reszelt parmezánnal.
A hozzávalók felsorolása alapján kicsit úgy tűnhet hogy összedobáltam egy csomó össze nem illő dolgot, de higgyétek el tudom mit beszélek. Isteni finom, könnyű, friss tavaszi saláta.
Biztosan sokan ismeritek azt a botsáska kinézetű nőt aki hirtelen beront különböző hordó méretű angol emberek lakásába és kiabál velük, hogy ha továbbra is így esznek, meg fognak halni. You are what you eat (Mutasd a tányérod). A hatásvadász elemektől eltekintve nekem nagyon tetszik a műsor, mondjuk az is igaz, hogy könnyű olyan embert jó útra téríteni aki soha életében nem látott még brokkolit, ellenben a sült krumplit vajas pirítósba csomagolva eszi (ez nem vicc, az egyik részben volt). Tegnap megnéztem néhány régi részt és elfogott a vágy, hogy igazán egészségeset készítsek, olyat ami Gillian-nek is tetszene. Tehát paradicsomos babragu lett gyömbéres édesburgonya pürével.
Az édesburgonyát meghámozzuk, kockára vágjuk egy sütőlemezen szétterítjük, sóval, borssal ízesítjük. A gyömbért meghámozzuk és a burgonyára reszeljük. Az egészet meglocsoljuk olívaolajjal, jól összeforgatjuk és 180 fokon kb 25 perc alatt megsütjük. Ha megsült, krumplinyomóval áttörjük, ha kell utána ízesítjük és kész is.
A raguhoz a hagymát és a répát meghámozzuk és apróra vágjuk. Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk majd a hagymát és a répát rádobjuk, félpuhára dinszteljük. A paradicsomokat meghámozzuk és felkockázzuk. A babról leöntjük a levet. A paradicsomokat a serpenyőbe tesszük és lefedjük az egészet, hogy levet engedhessen. A babot csak a legvégén kell belekeverni amikor már minden puha. Sóval, borssal és kakukkfűvel ízesítjük a ragut.
A kész ragut az édesburgonya pürével tálaljuk.
Ez a fogás nekem nagyon ízlett, de rajtam kívül senkinek nem kellett (még a macskáknak se), a barátom szerint a krumplinak Ben-Gay íze van. Namost két eset lehetséges. Vagy evett már sportkrémet (ez magyarázat lenne agyi elhajlásaira) és tényleg tudja milyen íze van, vagy a szaga alapján elképzeli milyen íze lehet. Nagyon remélem az utóbbi, mindenesetre nem ette meg a cuccot. Nem baj, én egészséges leszek ő meg nem.
Elnézést kérek mindenkitől, amiért ilyen hosszú ideig nem jelentkeztem, de a hétvégén spontán kísérletet végeztem arra vonatkozóan, hogy hány nap alatt regenerálódik az emberi szervezet, ha két nap alatt leteker 180 kilométert 40 fokos melegben majd utána ledönt néhány sört. Még most sem vagyok teljesen jól, de mégse lehet elsorvadni a semmittevésben, tehát újult erővel vágok bele a blogolásba. Egyszerű és nagyszerű lazacos szendvicskrém, ami akár salátaként is megállja a helyét. Hozzávalók (4 személyre) 10 dkg szeletelt füstölt lazac 1 kukoricakonzerv 10 dkg márványsajt 30 dkg sűrű joghurt 1 csokor metélőhagyma 1 ek majonéz 1 mk konyak só, őrölt fehérbors
Tálaláshoz: magvas kenyér
A sajtot lereszeljük és a joghurttal jó alaposan elkeverjük. A kukoricát lecsepegtetjük, a metélőhagymát felaprítjuk.
A sajttal elkevert joghurthoz adjuk a metélőhagymát, a majonézt és a konyakot majd sóval és őrölt fehérborssal ízesítjük.
A legvégén keverjük bele a kukoricát és a lazacot. Kicsit szívfájdító így feltrancsírozni azt a jó füstölt lazacot, így utólag visszagondolva úgyis lehetett volna, hogy a lazacszelet egészben kerül a kenyérre és arra halmozzuk a krémet.
A kész krémet magvas pirítóssal vagy bagettel tálaljuk.
Hát ha a szó szoros értelmét vesszük akkor sehogy sem grillezünk, mert a hiperszuper grillberendezés rácsát apu beépítette a kutyaketrecbe annak idején. Na de van nekünk kéz alatt szerzett átalakított boronatárcsánk, aminek három lába van, tömör vasból készült (ennek megfelelően rozsdásodik, de ez az íze miatt kell) és úgy át tud forrósodni, hogy beszarás.
Évekkel ezelőtt találkoztunk először a boronatárcsával ceglédi ismerőseinknél, nem tudom honnan szedték, mivel gondolom a borona-tulajdonosok nem veszik jó néven ha pár önjelölt kerti manó szórakozásból meglovasít néhány tárcsát a gépről. De szerintem akkor is lopták valahonnan. A lényeg, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel nekünk is szereztek egyet, így most már mi is azon készítjük a jobbnál jobb húsokat kint a kertben.
Általában anyu a grillmester, részben mert egyébként is ő főz otthon, részben pedig mert imád tüzeskedni, így mindent eléget ami a keze ügyébe kerül (tojástartó, műanyag fólia, hungarocell tálca), csodálom, hogy a macskák még mind megvannak. A műanyag fólia égetéséről már próbáltuk leszoktatni, de valahogy a feketén feléje gomolygó füst nem győzi meg arról, hogy ez nem annyira jó móka. De ez a legkevesebb, mert most hétvégén nekiállt megmetszeni egy elszáradt fát, úgy hogy kb. 45 szakajtónyi tüzelésre váró fa van a tárolóban.
Elárulom nektek, hogy csirkemájat kifejezetten jól lehet sütni ezen a tárcsán, mert az olaj összevissza csapkod és néha a tűzbe is megy ami olyankor szépen fellobban. Anyunak meg megpörkölődik a szempillája. (Nem viccelek, a szempillája vége visszagöndörödött és fehér lett.)
A legviccesebb dolog a fentiek ellenére mégsem nálunk esett meg, hanem Cegléden a már korábban említett ismerősöknél, amikor is már melegedett az olaj a tárcsán, majd a tűz átcsapott a tárcsa szélén és az olaj egy az egybe meggyulladt. Szép nagy lánggal égett, a kevésbé érettek (pl. én) a térdüket csapkodták a röhögéstől, a szemfülesek videóztak, így megörökítettük a dolgot:
Na most az eset után különböző teóriák láttak napvilágot (mármint a nyilvánvaló tényen kívül, hogy átcsapott a láng) arról, hogy miért is történt mindez. Nem enyhén szoktunk italozni az ilyen látogatások alkalmával, úgyhogy mindenki elemében volt. Tehát, azért gyulladt meg az olaj a tárcsán, mert előzőleg olyan ronggyal lett áttörölve amivel tojásrántottás edényt mosogattak, ergo a rántotta miatt gyulladt meg az olaj. Ez úgy vonult be a történelembe mint a tojásos rongy elmélet.
Tehát ha arra adjátok a fejeteket, hogy kipróbáljátok a boronatárcsát mint sütőalkalmatosságot, akkor mindenképpen tiszta ronggyal töröljétek át a tárcsát, de lehet, hogy az is elég, ha nem csináltok méteres lángokat egy olajjal kikent ufólap alá. De ha mégis bekövetkezne a fenti eset, járjatok ősi indián táncot a nagy tűz körül, mást úgyse nagyon lehet tenni.
