B és B gasztronómiai kalandozásai

Malackaraj inspiráció alapján készült hideg csípős babsaláta. Én egyszer egy zacskó válogatott csokoládét nyertem azzal, hogy megettem néhány a helyiek szerint méregerős savanyú csípős paprikát Brazíliában, szóval nem vagyok kispályás de ez rendesen megríkatott tegnap az biztos! Szedjétek ki a magokat a paprikából ha kedves az életetek! Egyébként baromi jó kis fogás.

Hozzávalók (4 személyre)
40 dkg lóbab
25 dkg baconszalonna
1 csomó újhagyma
20 dkg ecetes jalapeno vagy pepperoni paprika
2 ek méz
2 lime leve
1 csokor petrezselyemzöld
só, bors
olívaolaj

A babot néhány órára hideg vízbe áztatjuk, majd egy lábasba tesszük egy fej nagyobb darabokra vágott hagymával, 3 gerezd fokhagymával és néhány babérlevéllel. Megsózzuk, és bő vízben puhára főzzük. Ezt érdemes egy nappal korábban megcsinálni, mert elég hosszú idő amíg megfő. Ha kész a bab, leszűrjük és kihorgásszuk a hagymákat és a babérleveleket, ezekre a későbbiekben nem lesz szükség. Megvárjuk míg teljesen kihűl.

A salátához a hagymát megtisztítjuk és felkarikázzuk. A bacont csíkokra vágjuk és ropogósra sütjük. A petrezselymet felaprítjuk. A paprikát is feldaraboljuk, érdemes lehet a magjait kikaparni, mert ha az is benne marad érdekes dolog születhet ebből, olyan amit valószínűleg csak hétpróbás emberek tudnak majd megenni.

A babot, a hagymát, a bacont és a paprikát egy mély tálba tesszük, meglocsoljuk olívaolajjal, hozzáadjuk a mézet és ráfacsarjuk   a 2 lime levét. Sóval és borssal ízesítjük és kész is.

El kell mondjam hogy a sztenderd ismét megtörtént, a paprikás kezemmel megdörzsöltem a szemem, örültem magamnak nagyon, persze csak amikor már visszanyertem a látásom.

Egyébként soha nem főztem még babot, mindig inkább konzervvel operáltam, pedig az ilyen lúbabot (békési tájszólásban) imádom.
 

Általánosságban is nagyon bírom a csajt, de vannak olyan receptjei (vagyis inkább ötletei) amik tényleg zseniálisak. A titok az egyszerűség és a letisztultság. Nincs drága vagy ritka hozzávaló, az ízvilág friss, tiszta és egyszerű. Ez az újburgonya saláta nem hiányozhat a nyári grillpartikról, de nagyszerűen megállja a helyét gyors vacsoraként is.

Hozzávalók (4 személyre)
80 dkg apró újburgonya
1 csokor újhagyma
6-8 levél bazsalikom
fél csokor petrezselyem
1 citrom leve
olívaolaj
só, bors

Az újburgonyát lekapargatjuk és lobogó sós vízben 10-12 percig főzzük. Nagyon oda kell figyelni, semmi esetre se főjön szét, de ugye az se jó ha nyers marad. Ha kész, leszűrjük.

A hagyma zöld részét levágjuk, a maradékot megmossuk és karikára vágjuk. A zöldfűszereket durvára aprítjuk.

A krumplit egy tálba tesszük, hozzáadjuk a hagymát és a zöldfűszereket, ráfacsarjuk a citrom levét (lehet, hogy az 1 citrom kevés lesz) és meglocsoljuk olívaolajjal. Sózzuk, borsozzuk és kész is.

Sült hallal isteni finom! Tegnap éppen pangasius filé volt hozzá, paprikás lisztbe forgatva, mert ez a hal Atinál sehogy máshogy nem játszik.

Mivel a múltkor írtam a főtt krumpli-majonéz fétisemről így megosztom veletek, hogy nekem baromi nagy nehézséget okoz főtt krumpli alapú ételeket készíteni, mert szívem szerint még közben megenném az összes krumplit. De mivel felnőtt ember vagyok így nem teszem, de azért pár darabot elcsenek minőség-ellenőrzés céljából.

 

A kedden tálalt pohárkrém továbbfejlesztett változata, amely jelen esetben szülinapi tortaként fogja végezni ma este. Anyukámnak tegnap volt a születésnapja, ma megyünk haza és ez a torta lesz az egyik meglepetés. Őszintén megmondom az egész pofonegyszerű, mert a tésztát pillanatok alatt meg lehet gyúrni, alig 20 perc amíg megsül, a krémet pedig csak ügyesen kell kavarni.

Hozzávalók

Tészta

24 dkg liszt

16 dkg vaj

8 dkg porcukor

1 tojássárgája

Krém

25 dkg mascarpone

1,5 dl habtejszín

8 dkg porcukor

fél citrom leve

8 mentalevél

25-30 dkg eper

A tésztához a lisztet, a vajat és a porcukrot elmorzsoljuk, majd a tojássárgájával gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. Fóliába csomagoljuk és 15 percre a hűtőbe tesszük.

A tésztát két darab folpack között nyújtsuk egyenletesen vékonyra, hogy egy piteformát ki tudjunk vele bélelni. Az ilyen típusú tésztát így a legkönnyebb nyújtani. A tészta alját megszurkáljuk és újabb 10 percre mehet a hűtőbe.

180 fokos sütőben 15-20 perc alatt világosbarnára sütjük.

A mascarponét összekeverjük a porcukorral és a citromlével. A mentaleveleket apróra vágjuk és a tejszínbe keverjük. Rövid időre ezeket is hűtőbe tesszük.

Az epreket megmossuk, lecsumázzuk és hosszában vékony szeletekre vágjuk.

Ha a tészta kihűlt elkészítjük a krémet. A mascarponét összekeverjük a tejszínnel, először fakanállal majd kézi mixerrel jó habosra keverjük. Figyeljünk oda hogy ne keverjük túl mert könnyen kicsapódik.

A krémet a tésztára simítjuk majd az eperszeletekkel és egész mentalevelekkel díszítjük. Tálalásig hűtőbe tesszük.

Update: a linzertészta olyan mint az élet, soha nem úgy alakul ahogy várjuk. Éppen ezért nem piteforma lett belőle hanem sima tortalap mert a szélek elváltak a tortalap aljától. Kicsit alacsony lett de nagyon mutatós darab. Majd értesítéssel leszek, hogy milyen volt a fogadtatás.

A tegnapi eper után következzen egy másik olyan alapanyag ami miatt imádom a tavaszt. Amikor még otthon laktam, a tavaszi időszakban nagyon sokszor volt sült újkrumpli vacsorára, amihez mindig fokhagymás tejfölös uborkasalátát ettünk. Isteni finom volt. Az alábbi fogás egy kicsit rafináltabb de még így is nagyon egyszerű elkészíteni. Egy nagy benga néger készített valami hasonlót a TV Paprikán onnan jött az ötlet. A fickó abszolút nem hiteles, mert inkább pornófilmbe való de annyi baj legyen.

Hozzávalók (4 személyre)
1 kg apró újburgonya
15-20 dkg baconszalonna
15 dkg ementáli sajt
1 ek pirospaprika
só, bors
olívaolaj

Fontos, hogy az újkrumpli minél apróbb legyen. A krumplit lekapargatjuk, megmossuk és lobogó vízben 10 percig főzzük. Leöntjük róla a vizet és hagyjuk kigőzölni.

A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Egy tepsit kikenünk olívaolajjal, ebbe tesszük a félbevágott krumplikat. Sózzuk, borsozzuk, rászórjuk a pirospaprikát, majd összerázzuk az egészet. 20-25 percig sütjük.

Közben a bacont csíkokra vágjuk, a sajtot lereszeljük.

20-25 perc után kivesszük a krumplit a sütőből és egyenletesen eloszlatjuk rajta a szalonnát. Feltekerjük 200 fokra a hőmérsékletet majd 10 percre visszatesszük a sütőbe a tepsit.

10 perc után ismét kivesszük, rászórjuk az ementáli sajtot és újabb 10 percre visszatesszük.

A kész burgonyát savanyúsággal vagy öntött salátával tálaljuk.

Az újburgonya nálunk elég megosztó dolog, mert Atinak keresztallergiája van rá, olyan rohamot kap amikor újkrumplit pucol, hogy ijesztő. Én viszont imádom, mert ugye nehezen kopik le az ujjakról és másnap is ott van az a jó illat.

Nagyon gyorsan el fog szállni ez a varázslatos időszak, úgyhogy egyetek minél több újkrumplit, ezerféle módon el lehet készíteni.
 

Jelentem megvan az első idei eperzsákmány, ami a cetli szerint Ceglédről származik, remélem így is van. Jelentem azt is, hogy ennek már tényleg eperíze és eperszíne van és nagyon finom! Megtörve a korábbi hagyományt miszerint az első adag epret mindig magában kell élvezni készítettem egy gyors és nagyon kellemes pohárkrémet.

Hozzávalók (4 személyre)
250 g mascarpone
200 ml habtejszín
80 g porcukor
1 ek citromlé
6-8 mentalevél
300 g eper

A mentaleveleket apróra vágjuk és a tejszínbe keverjük. A tejszínt 15-20 percre a hűtőbe tesszük, hogy könnyebb legyen verni illetve hogy a menta kiadja az ízét.

A mascarponét egy másik tálban összekeverjük a porcukorral és a citromlével.

Az epreket megmossuk, kicsumázzuk és mérettől függően félbe vagy negyedbe vágjuk.

Ha a tejszín lehűlt, hozzáadjuk a mascarponét és először fakanállal összeforgatjuk, majd elektromos habverővel alaposan felverjük a krémet. Ügyelni kell, hogy ne verjük túl, mert nagyon könnyen kicsapódik és akkor oda az egész.

A poharakba vagy kelyhekbe alulra epret teszünk, erre jön a krém, majd a tetejére is eper kerül, valamint díszítésnek mentalevél. Néhány órára a hűtőbe tesszük majd tálaljuk.
 

Vannak pillanatok az életben amikor kifejzetten sajnálom, hogy nem vagyok kifinomult. Ez is egy ilyen. Mert ahelyett, hogy azt írnám, hogy ez a desszert pompás meg fenomenális, egyetlen szó jár a fejemben…ez beszarás! Bocsánat de komolyan. Minden stimmelt, minden tökéletes volt, kívül ropogott, belül folyós maradt, ennek az édességnek minden falatja egy darabka mennyország.

Hozzávalók (2 személyre)
50 g vaj
50 g étcsokoládé (legalább 70%-os, nagyon ajánlom a Cote d’Or Brut csokoládéját, az 86%-os)
60 g kristálycukor
1 egész tojás
1 tojássárgája
50 g liszt
csipet só
fél mk őrölt chilipaprika (chilipor)

A vajat és a darabokra tördelt étcsokoládét gőzfürdő felett felolvasztjuk. Nekem a legutóbbi olvasztáskor darabokra tört az egyetlen gőzfürdőre alkalmas edényem, és mivel még tart a gyászidőszak (értsd: még nem találtam megfelelő új edényt) simán egy kis lábasban olvasztottam a vajat és a csokoládét, ekkor csak arra kell ügyelni hogy nagyon kis lángon végezzük a műveletet. Ha felolvadt és összekeveredett a vaj és a csokoládé, akkor lehúzzuk a tűzről és hagyjuk teljesen kihűlni.

Az egész tojást, a tojássárgáját és a cukrot robotgéppel habosra és krémesre keverjük, a cukornak fel kell oldódnia a tojásban. Mivel kis mennyiségről van szó, nem tart sokáig.

Ha teljesen kihűlt a csokoládé, hozzáadjuk a tojáshoz. Ha melegen tesszük bele, kapunk egy jóféle édes tojásrántottát. Nem érdemes kipróbálni mert igazából pocsékba megy az összes hozzávaló méghozzá a türelem hiánya miatt. Egyszerűen meg kell várni míg kihűl a csokoládé. Ezután szépen összekeverjük a két krémet.

A lisztet összeforgatjuk a sóval és a chilipaprikával, majd a masszához adjuk és fakanállal összekeverjük az egészet.

2 kicsi szufléformát kivajazunk és keserű kakaóporral megszórunk. A sütőt 160 fokra előmelegítjük.

A masszát a formákba kanalazzuk. Az előmelegített sütőben pontosan 13 percig sütjük. Ha letelt az idő, kivesszük és hűlni hagyjuk néhány percig. Tálalás előtt egy kenőkéssel körbemegyünk a formák szélein hogy könnyebben ki tudjuk szedni a tortácskákat.

Kísérőnek jöhet a tejszínhab, mentalevelek…és tavaszi estéken az eper



 

Előre bocsátom ez a poszt nem azért készült, hogy hirdessem az igét. Nem az én hibám. Ilyen dolgokra vagyok képes ha egyedül hagynak. Az alábbiakban a méltán népszerű sima zsír szendvics továbbfejlesztett változata következi, amiben az alap alkotóelemek mellett helyett kapott némi sonka, sajt, hagyma és gomba. Kicsit elcsábultam és kaliforniai paprikát is tettem bele, de ha igazán rombolni akarunk akkor ezt mindenképpen ki kell hagyni a szendvicsből.

Annyi biztos, hogy ha valaki ilyen szendvicset eszik elfelejtheti a TB támogatást a koleszterin csökkentő gyógyszerére, mert a háziorvos úgyis rossz betegnek fogja minősíteni. Persze csak akkor ha mindez kiderül.

El kell mondjam az alap zsír szendvics hatása, amikor fizikálisan érezni lehet ahogyan a zsír szétáramlik az ember testében és percről percre lassítja a vérkeringést ennél a szendvicsnél sokkal jobban érvényesül. Ideális esetben ehhez a vacsorához egy olyan tévésorozat vagy film dukál amin egy csomót lehet röhögni de gondolkodni nem kell. Úgyse menne.

Akkor kezdjük az alapoktól, illetve azoktól a belevalóktól amiket készíteni kell. Ez egy embernek való szendvics lesz.

Először is főzzünk egy tojást. Süssünk meg három szelet bacont.

1 szál újhagymát és 2-3 csiperkegombát vágjuk apróra. A bacon kisült zsírjában pirítsuk meg, majd bőven szórjunk rá reszelt sajtot. A lényeg itt az lenne, hogy egy hosszú csíkot kapjunk, ami olyan széles mint a sajtos stangli amibe tesszük. A sajtot süssük meg tisztességesen.

Következik az összeállítás. Az alap egy méretes sajtos stangli. Hosszában félbevágjuk és az alsó felét megkenjük sajtkrémmel. Erre jön egy vagy két szelet sonka. A következő a felkarikázott főtt tojás, egyenletesen elosztva. Erre egy kevés vegeta és tisztességes adag majonéz kerül, majd jöhet a bacon és a tetejére a sült sajtos őrület. Rátesszük a stangli tetejét és keresztben félbevágjuk.

Tegnap megettem, szívrohamot nem kaptam (egyelőre), de még várjuk ki a végét. Ez tiszta olyan mint a drog. Bár amikor a hatása alatt van az ember az nem annyira felemelő, inkább letargikusnak mondanám, mint amikor valakire rossz hatással van a fű.

 

Nos nagy kihívás a mai, ugyanis arra vállalkoztam, hogy három darab sajtról és egy instant sajtlevesről írjak nektek. Történt ugyanis, hogy Húsvét tájékán néhány napot a festői szépségű Vorarlbergben tölthettem, pontosabban egy Buchboden nevezetű kis tök faluban ahova egy 20 km-es szerpentin visz fel. Buchboden azon falvak közé tartozik amelyek teljes mértékben biogazdálkodást folytatnak, rengeteg a tehén és a kecske, ennélfogva számottevő a tej- és tejtermék előállítás és eladás.

Vorarlberg ezen része a méltán híres Walserstolz sajtok hazája. Egy info weboldal szerint a sajtokon kívül nagy mennyiségben készítenek joghurtot és vajat is ebben a térségben. A sajtkészítés Vorarlbergi mekkája Sonntag. Beszédes neve van, a sajton kívül nem sok minden van itt, de azért sokan több ezer kilométert utaznak. Sőt a sajtkészítésben még részt is lehet venni, ami elég hosszadalmas dolog, de élménynek biztosan fantasztikus.

A legszebb az egészben, hogy a domboldalakon mindenfelé tehenek legelnek, így nem nehéz elképzelni, hogy a sajt valóban az elejétől a végéig helyben készül. A Walserstolz sajtokat hatalmas tömbökben készítik, majd a sajtüzem mintaboltjában darabolva árulják sok más finomsággal együtt. Jelzem, hogy a boltban földimogyoró-pálinkát is találtam de az istennek nem tudtam meggyőzni a szüleimet hogy vegyünk egy üveggel. Na nem baj, sajtból viszont lett dögivel. Nekem most van egy 8 és 12 hónapos Walserstolz-om és egy 12 hónapos Bergkäse-m. (Meg persze az instant sajtleves.)

Ugye sokan azt mondják, hogy a sajt szaga nem számít, minél erőteljesebb annál jobb, nemesebb maga az anyag. Nos nem elrettentés céljából írom, de a Walserstolz sajtoknak kandúr macskahúgy szaga van. Minél idősebb a sajt annál erőteljesebb az illat. Ezzel együtt a sajt íze fenséges. Karakteres, kicsit savas, vékony sötét penész van a 12 hónapos sajt peremén, tényleg fantasztikus. Szőlővel mindenképpen finom, az almát és a diót nem ajánlom hozzá.

A sajtleves szerintem azért készül elsősorban, hogy az egyszeri turista ne csak tömb formájában találkozzon a helyi sajt specialitással. Sajnos, mint a legtöbb porleves, ez is túlságosan sós, elég hosszú időbe telik, míg az ember kiérzi a sajtot a többi összetevő közül, de egy próbát mindenképpen megér. És ha ez nem jön be, a sajt maga semmiképpen nem fog csalódást okozni.

Számomra leírhatatlan a helyben készült élelmiszerek varázsa. Ezért amikor Bregenz-ben piac volt ahol főleg házi készítésű sajtokat, szószokat árultak, felnőtt szamár létemre mindegyik standnál vonyítottam a gyönyörűségtől.

A sajtokat még nem volt merszem megkezdeni, egy darabig még érlelem őket. Sok rosszat már nem fog ez tenni nekik. Sőt.
 

Most hogy már majdnem lehet paradicsom ízű paradicsomot is kapni a boltban meg a zöldségesnél, megosztom veletek a kedvenc paradicsomsalátámat. Néhány hónapja csináltam először és azóta elég sokszor előfordul nálunk szárnyas vagy hal kísérőjeként, de kicsit megspékelve önálló vacsora is lehet.

Hozzávalók (2 személyre)
3 nagy paradicsom
fél lilahagyma
4-5 levél bazsalikom
2 ek olívaolaj
1 ek balzsamecet
só, bors

Összerakni nem bonyolult, a paradicsomot feldaraboljuk, a lilahagymát apróra vágjuk, a bazsalikomot felaprítjuk. Ezeket egy tálba tesszük, meglocsoljuk az olívaolajjal és a balzsamecettel, majd sózzuk és borsozzuk. Néhány óra a hűtőben nagyon jót tesz neki.

Nekem ez a saláta kifejezetten üdítő, mert gyerekkoromat az ecet-cukor bűvkörében töltöttem ha salátáról volt szó. Ez nem rossz dolog, mert nagyon szerettem, de a fenti elkészítési mód azért sokkal kifinomultabb.

Ha még inkább szeretnénk felturbózni akkor jöhet bele egy gerezd fokhagyma és 2 ek reszelt parmezán.

Ha önálló vacsorának szeretnénk, akkor keverjünk a salátához 6-7 dkg lágy kecskesajtot, pirítsunk hozzá bagettet a sütőben és kész is.

Ha nagyon kísérletező kedvűek vagyunk jöhet bele 1 tk tökmagolaj.

Még egy étel ami miatt már nagyon várom a grillszezont, addig meg marad az Aldis kontaktgrill.
 

Több tényező is közrejátszott abban, hogy ez az étel elkészült. Kiderült, hogy vashiányos vagyok (hosszú idő után ismét), éppen volt máj a fagyasztóban, de nem terveztem megcsinálni, csak ugye az okos kislánynak mindig a munkaszünet napján esik le, hogy a világon minden zárva van. Mégis meglepő módon minden hozzávaló volt otthon, ami a resztelt májhoz kell. És azért lett hozzá krumplipüré, mert a sós-köményes főtt krumplit én a menzán is mindig összetörtem, akkor meg miért ne lehetne egyből úgy indítani?!

Hozzávalók (4 személyre)
80 dkg sertésmáj
2 nagy fej vöröshagyma
1 púpozott ek pirospaprika
1 tk majoránna
1 tk mustár
1 késhegynyi csípős paprika
só, bors

Krumplipüré
80 dkg burgonya
1 dl tej
5 dkg mascarpone
1 csokor medvehagyma
só, bors


Először a krumplit meghámozzuk, feldaraboljuk és feltesszük főni.

A hagymát meghámozzuk és finomra aprítjuk. A májat megmossuk, szárazra töröljük és vékony csíkokra vágjuk.

A medvehagymát megmossuk, megszárítjuk és felaprítjuk.

Egy lábasban vagy serpenyőben olajat hevítünk és a hagymát üvegesre pirítjuk. Ezután hozzáadjuk a májat és folyamatosan keverve nagy lángon pirítjuk. Vigyázzunk, hogy a máj ne törjön össze. Mikor kifehéredett a máj, meghintjük pirospaprikával és majoránnával, jól összekeverjük, egész pici vizet öntünk alá és lefedjük. Sózni egészen a végéig NEM szabad, mert a máj megkeményedik. Néhány perc után hozzáadjuk a mustárt és tovább pirítjuk.

Közben a megfőtt krumplit leszűrjük és összetörjük. A tejet felmelegítjük és a krumplihoz adjuk, jól összekeverjük. Hozzáadjuk a mascarponét, erősen fűszerezzük sóval és borssal majd a legvégén belekeverjük a medvehagymát is.

A májnak nagyon kevés idő kell, hogy elkészüljön, ha túl sokáig marad a tűzön só nélkül is megkeményedik. Amikor az állaga már jó, lehúzzuk a tűzről és megsózzuk. Összekeverjük és kész is.

A májat a krumplipürével és savanyúsággal vagy öntött salátával tálaljuk.

Medvehagyma már csak kevés ideig van, úgyhogy próbáljátok ki!
 

Medvehagyma lázban égek. Őszintén bevallom néhány héttel ezelőttig nem is tudtam, hogy létezik ez a növény. Aztán a zöldségesnél láttam ezeket a nagy fura leveleket, rákérdeztem mi az és kiderült, hogy bizony az a medvehagyma. Nagyon szeretem a zöldségest akinél vásárolok, mert meg lehet vele beszélni recepteket meg ötleteket, így az ő tanácsára először krumplipürébe kevertem a medvehagymát. Aztán lett belőle leves, most pedig pogácsa.

A medvehagyma nagy levelű, élénk sötétzöld színű növény, külsőre a gyöngyvirágra, ízre pedig a fokhagymára hasonlít.

Hozzávalók (35-40 darabhoz)

50 dkg liszt

25 dkg margarin

1 dl tejföl

2 tojás sárgája

1 tk só

1 dkg cukor

1 dl tej

3 dkg friss élesztő

1 nagy csokor medvehagyma

Az élesztőt a cukros langyos tejben elmorzsoljuk és felfuttatjuk. Most úgy jártam mint Pumukli annak idején a tejjel (Adj Isten, jó napot!) mert bizony kifutott a bögréből.

A margarint a liszttel elmorzsoljuk, majd hozzáadjuk a tejfölt, a tojást, a sót és az élesztőt és jó alaposan összedolgozzuk. Lefedve 30 percig kelesztjük.

Közben a medvehagymát megmossuk, szárazra töröljük és felaprítjuk.

A tésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk majd a medvehagyma felét rászórjuk. Feltekerjük majd kicsit kinyújtjuk a tekercset. Félbehajtjuk és újabb 20 percig kelesztjük, letakarva meleg helyen.

20 perc után megismételjük az előző műveletet a maradék medvehagymával. Ekkor már nem kell pihentetni a tésztát. A tekercset jól átgyúrjuk, vagy többször kinyújtjuk majd összehajtjuk, végül nagyjából 1 cm vastagra nyújtjuk a tésztát. Az egész hajtogatás célja, hogy a medvehagyma minél jobban bele legyen dolgozva a tésztába.

A sütőt 200 fokra előmelegítjük.

A tésztából közepes méretű (kb 6 cm átmérőjű) pogácsákat szaggatunk, a tetejüket mindkét irányban bekarcoljuk egy késsel. Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük és 10 percig pihentetjük a pogácsákat. Sütés előtt felvert tojással megkenjük a tetejüket és mehet a sütőbe. 20-25 perc alatt készülnek el, a tetejük legyen aranybarna.

Az isten verje meg! A keddi Éden Hotel epizód kvázi főzőműsora eléggé kiborított több szempontból is, így akkor és ott eldöntöttem, hogy bizony a szerdai vacsora csirkepörkölt lesz. Annyira szomorú, hogy a mai lyányok nem tudnak tisztességesen főzni (tisztelet a kivételnek persze), gondot jelent egy ilyen alapvető étel elkészítése is, amihez tulajdonképpen négy hozzávaló kell (na jó a galuskával együtt hat).  A kulcs a sok hagyma, a jó minőségű pirospaprika és a kíméletes párolás saját lében.

Egyéb kellékek: egy méretes lábas, egy jó éles kés és egy nokedliszaggató. Ezen kívül elengedhetetlen az odaadás és a lelkesedés, akár egy jó szexnél. Különben nem megy, és ha ímmel-ámmal csinálja az ember lánya, azt bizony a férfiember is megérzi. 

Először is hagymát aprítunk. Vöröset és sokat. Ha egy kiló hússal számolunk jó 40-50 dkg hagyma kell. Ehhez egy nagy és éles kés és egy masszív vágódeszka szükséges. A lényeg, hogy lazán de lendületesen vágjuk a hagymát, először félbe, majd hosszában vékonyra és végül keresztben.

A lábasban olajat vagy zsírt melegítünk (ide nem jó az olívaolaj vagy a vaj), aztán rádobjuk a hagymát. Lefedjük és kis lángon dinszteljük. Időnként meg kell kavarni.

Közben előkészítjük a húst. Ez lehet egy egész csirke darabokban vagy mondjuk 4 egész csirkecomb vagy 6-8 szárny, szóval bármi ami csirkerész. Szerencsés helyzetben a Mama házi csirkéje lapul a fagyasztóban.
 

Ha a hagyma puha, jöhet a kritikus pont, a pirospaprika, nagyjából 2 evőkanál, de lehet 3 is. A jó pirospaprika illatos, élénk színű, nem keserű. A biztonság kedvéért húzzuk le a tűzről a hagymát és úgy keverjük hozzá a paprikát. Így tuti nem keseredik meg.
 

Néhány percre visszatesszük a tűzre majd beletesszük a húst. Jó alaposan de kíméletesen összeforgatjuk a húst a hagymás alappal, majd néhány evőkanál vizet teszünk alá. Lefedjük, közepes lángon rotyogtatjuk. Nem szabad magára hagyni, ha nagyon pirul vagy esetleg serceg kevés vizet kell alá tenni. A vízzel óvatosan, mert nem levest csinálunk.
 

Közben kikeverhetjük a nokedli tésztáját. Ehhez kell egy edény, két tojás, egy gondolatnyi víz (megengeded a csapot, és kb. azonnal el is zárod) egy jó csipet só…és liszt. Utóbbi mennyiségét nehéz pontosan megmondani, a tésztának rugalmasnak kell lennie, ha a kanállal felhúzzuk az edényből akkor kicsit nyúlósan csöppen le.

A perkeltet felügyelni kell, de nem kell folyton kavarni mert összetörik a hús ahogy puhul. Nagyjából egy óra alatt készül el. Sózni közben lehet, ízlés szerint. Én 1 tk ecetet is szoktam bele tenni.

A nokedlihez sós vizet forralunk, kevés olajjal. Ha forr a víz, a szaggatót az edényre fektetjük és adagokban kiszaggatjuk a galuskát. Akkor van kész ha feljött a víz tetejére a tészta, onnantól egy forralás és lehet kiszedni, szűrőkanállal.

Mi kell még? Uborkasaláta. Két kígyóuborkát meghámozunk és uborkagyaluval lereszelünk. Kicsit megsózzuk ettől levet enged majd cukorral és ecettel ízesítjük. Én őszintén megmondom kézzel szoktam keverni a salátát (persze tiszta kézzel), nálunk otthon is ez volt a szokás (kizárólag uborka- és fejes salátánál). Tejföl és fokhagyma kell hozzá (persze csak ha mindenki szereti).






 

Nagyon nem szeretem az olyan recepteket, amikben vannak olyan hozzávalók amikhez nagyon nehéz itthon hozzájutni, elvégre egy recept célja az – amellett hogy megoszthatjuk másokkal a tudományunkat – hogy az olvasókat arra ösztönözzük, hogy elkészítsék az adott ételt. Ez pedig nehéz, ha egyenesen Brazíliából hozatjuk a maniókát. Na de - elveimmel ellentétben - ebben a receptben van egy olyan hozzávaló amit szerintem csak a nagyobb Ázsia boltokban lehet kapni itthon, ha lehet egyáltalán, ez az édes chiliszósz. Ausztriában egész véletlenül találtam rá és nagyon megérte az árát!

Hozzávalók (4 személyre)
35-40 dkg spagetti
20 dkg mascarpone
2 dl főzőtejszín
15 dkg koktélparadicsom
10 dkg szárított paradicsom
1 póréhagyma
5-6 levél bazsalikom
1 kis csokor petrezselyemzöld
1 dl édes chiliszósz
só

A tésztát lobogó sós vízben al dente állagúra főzzük. Ha kész leszűrjük és hideg vízzel leöblítjük.

A póréhagymát megmossuk és felkarikázzuk. A szárított paradicsomot lecsöpögtetjük és apróra vágjuk. A koktélparadicsomokat félbe vágjuk. A bazsalikomot és a petrezselymet felaprítjuk.

Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk és a hagymát néhány percig pirítjuk majd hozzáadjuk a szárított paradicsomot. Tovább pirítjuk. Ezután felöntjük a tejszínnel és hozzáadjuk a mascarponét. Megsózzuk és közepes lángon főzzük, hogy besűrűsödjön.

Ha a szósz már sűrű, hozzáadjuk a koktélparadicsomot, a zöldfűszereket és a chiliszószt. Néhány percig még forraljuk és kész is. A kifőtt tésztával tálaljuk.

Ha valakinek nem elég ütős (értsd csípős), lehet tenni bele apróra vágott friss chilipaprikát is.
 

Ez a recept egy olyan rovatból származik, ahol régi családi kedvenceket készítenek el újszerű és egészséges formában. Én ebben nem nagyon hiszek, szerintem egészséges hamburger nem létezik, vagy ha igen akkor nem lehet megenni. Úgy vagyok vele, hogy ha már az ember eldönti, hogy hamburgert, hot-dogot vagy más egyéb kevésbé egészséges ételt választ akkor csinálja tisztességesen, az összes hozzá tartozó egészségtelen hozzávalóval együtt.

Hozzávalók (4 személyre)

30 dkg darált marhahús

7-8 dkg füstölt zsírszalonna

1 kis fej vöröshagyma

1 tojás

2 ek zsemlemorzsa

1 tk mustár

só, bors

A zsírszalonnát nagyon apróra vágjuk vagy akár le is darálhatjuk ha van rá mód. A hagymát meghámozzuk és lereszeljük. A húst nagyon alaposan összekeverjük a szalonnával és a hagymával, majd mustárral, sóval és borssal ízesítjük.

Hozzákeverjük a tojást és a zsemlemorzsát és jó alaposan összegyúrjuk az egészet. Érdemes állni hagyni egy kicsit, hogy az ízek összeérjenek.

Ideális esetben kerti grillen kellene megsütni a húst, de persze serpenyőben vagy benti kontaktgrillen is nagyon jó, a lényeg, hogy kevés de nagyon forró olajon süssük a húst. Viszonylag hamar elkészül, a lényeg, hogy a külseje jól megpiruljon de belül szaftos legyen.

Ha kész a hús, akkor össze kell állítani a hamburgert. Ebben az esetben ha autentikusak akarunk lenni, akkor mindenképpen csomagolt amerikai hamburgerzsemlét vagy puffancsot vegyünk. Ezen kívül igazából egyéni ízlés kérdése, hogy ki mit tesz bele. Mi salátát, uborkát, paradicsomot, lilahagymát, cheddar sajtot és szószokat (ketchup, mustár, majonéz – kinek mi tetszik) szoktunk bele tenni. Vagy esetleg lehet pirított hagymát és barbecue szószt is használni.

Köretnek mi lehetne más, mint sült krumpli. És kóla. Jó beismerem én nem iszom rendes kólát, csak light-ot, de mielőtt megjegyzéseket tennétek elárulom, hogy azért, mert a rendes kóla valamilyen filmszerű bevonatot képez a fogamon és azt nagyon utálom.

Ez a hamburgerhús recept mindenképpen a nyári kerti grillpartik nagy slágere lehet.

Pár napja találtam egy rendkívül elmés cikket a Velveten arról, hogy van 20 kérdés amit a pároknak meg kell válaszolni egymással kapcsolatban és csak utána lehet házasságról beszélni. Nos aki ismer tudja mi a véleményem a házasságról tehát a történet nem emiatt érdekes. Volt benne egy olyan kérdés, hogy „Mi a párja kedvenc étele?”. Részemről könnyű volt megválaszolni mert Ati majd megdöglik a Friday’s BBQ csirkeszárnyakért. De hogy nekem mi a kedvencem, azt én magam se tudom. Vagyis tudom, de ciki.

Mert kedvenc ételnek az ember egy teljes fogást képzel el, olyat amivel meg lehet lepni valakit adott esetben, vagy amit egy recept alapján többé-kevésbé el lehet készíteni. A kérdezős parti után (amiben sajnos csúnyán alulmaradtam) elgondolkodtam azon, hogy mi a kedvencem. Mi az, amiből bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között bármekkora mennyiséget meg tudok enni. Ez kérem a főtt krumpli vegetával és majonézzel.

A szerelem még gyerekkoromban kezdődött amikor otthon krumplisalátához meg rakott krumplihoz készült héjában főtt krumpli, de néhány szem kimaradt az elkészítésből. Ekkor jöttem én a majonézzel meg a vegetával. Imádtam ezeket az alkalmakat, persze mindenki hülyének nézett, hogy a kimaradt krumplira jobban rá voltam állva mint a kész kajára.

Aztán a dolog tovább fejlődött amikor műtötték a bölcsességfogaimat (ki a helyükről), és háromszor egy hétig nehéz volt rendesen táplálkozni, akkor is ezt a remek kis kaját vettem elő, némi virslivel megspékelve.

Nos akkor íme az elkészítés: kell pár szem krumpli, héjában vagy anélkül de egészben főzve. A másik két hozzávaló tekintetében nagyon szigorú vagyok, a vegeta az a Podravka terméke, a majonéz pedig Globus. Csakis és kizárólag. Már írták itt nekem, hogy a Malackaraj szerint az Univer a legjobb, de szerintem nem.

Még egy fontos hozzávaló van, ez pedig a kés. Ugyanis a krumplit ebben az esetben úgy kell enni mint annak idején nagyapáink a szalonnát, kockázva, bicskárúl. Egy darab krumplit először vegetába majd majonézbe mártunk és kész is.

Megjegyzem ilyet kizárólag akkor szoktam "készíteni" ha egyedül vagyok, mert ugye elképzelhető, hogy más nem annyira kultiválja az ilyen kaját.


 

Szeretném leszögezni, hogy az elmúlt napokban nem azért nem volt poszt, mert lusta/elfoglalt/motiválatlan voltam, hanem ennél sokkal prózaibb oka van: nem volt otthon elem, így nem működött a fényképezőgép. Miért nem vettem? Mert mindig akkor jutott eszembe, hogy nincs amikor a kész étel fölött álltam és fényképezni szerettem volna. Na de mindegy, végül csak sikerült. A nagy elemszerzés örömére készítettem egy újszerű csirkemellet, nagy kedvencemmel, rukkolával.

Hozzávalók (4 személyre)
60 dkg csirkemellfilé
8 dkg aszalt sárgabarack
1 tk citromlé
1 kk currypor
fél kk reszelt szerecsendió
só, bors

10 dkg rukkola
4-5 dkg parmezán
3 ek olívaolaj
1 ek fehérborecet
1 tk méz
só, bors


A csirkemellfiléből négy egyforma darabot vágunk, a szeleteket megsózzuk, megborsozzuk. Az aszalt sárgabarackot egy lábasba tesszük, 1 dl vizet öntünk rá, felforraljuk, utána lassú tűzőn addig főzzük míg a barack teljesen megpuhul.

A sütőt előmelegítjük 180 fokra.

Ha a barack megpuhult, kicsit hűlni hagyjuk, majd összeturmixoljuk (ekkorra már elég kevés leve maradt, azzal együtt turmixoljuk). Hozzáadjuk a curryt és a szerecsendiót, sózzuk, borsozzuk. A szerecsendióval nagyon kell vigyázni mert rendkívül intenzív az aromája. Érdemes először az előírt mennyiségnél kevesebbel kezdeni és utána még lehet tenni bele ha kevés.

A csirkemellszeleteket körbe bekenjünk a sárgabarack pürével és egy olajjal kikent tűzálló tálba tesszük őket. 180 fokon 40 percig sütjük. A lényeg, hogy a püré megkeményedjen és megpiruljon egy kicsit.

Közben elkészítjük az öntetet. Ehhez az olajat összekeverjük a fehérborecettel és a mézzel majd ízlés szerint sózzuk, borsozzuk.

A rukkolát jó alaposan megmossuk. Ezt azért írom, mert tegnap sikerült olyan kiszerelést vennem amiben több volt a homok meg a föld mint a rukkola. Jó buli volt megmosni.

Ha a csirkemell készen van, a mézes dresszinggel meglocsolt rukkolával tálaljuk. A parmezánt közvetlenül tálalás előtt reszeljük a rukkolára.
 

Nagyon érdekes volt, hogy ahogy a töltött paprika illata kezdett terjedni a lakásban egyre csak a gyerekkorom jutott eszembe pedig otthon nem sokszor volt, talán a menzán inkább. Sőt amikor Ati hazajött ő is azt mondta, hogy erről az illatról egyből az anyukája jut eszébe. Gondolom ez ilyen békebeli étel, és anyukám biztosan kiröhögne, hogy a drága kaliforniai paprikát ilyesmire pazarlom, meg ugye ezt  TV paprikából szokták, de annyi baj legyen.

Hozzávalók (4 személyre)
4 kaliforniai paprika (legjobb a zöld, de a piros is jó)
30 dkg darált hús
10 dkg rizs
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 tojás
1 doboz hámozott paradicsom
mustár
só, bors
olívaolaj
cayenne bors
fél csokor petrezselyemzöld

A rizst kétszeres mennyiségű vízben föltesszük főni, ha megfőtt leszűrjük. Itt szerintem érdemes folyó vagyis nem főzőtasakos rizst (vagy rizsát ha tetszik) választani. Tudjátok amit a lyányoknak kell válogatni a disznótorban a tőtött káposztához meg a hurkához. Nem vicces meló az biztos. Főleg ha a már reggel 7-kor saturészeg hentes folyamatosan megjegyzéseket tesz közben, hogy a) a mai lyányok nem tudnak tisztességesen főzni, b) a fia mennyire jó parti.

A paprikákat megskalpoljuk, a magházat kivágjuk és felhasználásig félretesszük (a paprikákat, nem a magházat)

A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk és finomra vágjuk, a petrezselymet megmossuk és felaprítjuk. A hagymákat kevés olajon megdinszteljük, majd nagyjából a mennyiség felét kivesszük egy tálba. A maradékhoz öntjük a paradicsomot és kíméletesen forraljuk. Sóval, borssal és 1 ek cukorral ízesítjük.

A sütőt előmelegítjük 180 fokra.

Egy tálban összekeverjük a darált húst, a kihűlt rizst és hagymát és a petrezselymet. Hozzáadjuk a tojást és jól összedolgozzuk. Ízesíteni elég erőteljesen kell, mert a hőhatás miatt veszít a fűszerezésből a töltelék. Tehát só, bors, vegeta (igen, az is kell), mustár, majoranna és ha van akkor cayenne bors.

A kész masszát a paprikákba töltjük. A paradicsomszószt egy hőálló edénybe öntjük, ebben beleállítjuk a paprikákat, rátesszük a skalpokat és mehet a sütőbe.

Nagyjából 1 óra alatt készül el, az utolsó 15 percben fölvehetjük a hőmérsékletet 200 fokra.


 

Az olyan receptekkel, amikben az a lényeg, hogy néhány hozzávalóból pompás vacsorát lehet rittyenteni, hogy útközben kiderül, hogy igazából az írók a konyhai alapfelszerelés részének tekintenek bizonyos alapanyagokat amiket itthon nem is lehet kapni. De a lényeg, hogy ez a recept tényleg olyan, hogy a felsoroltakon kívül csak olaj, só és bors kell ami  minden konyhában megtalálható. Bátran ajánlom mindenkinek, mert tényleg nagyon finom!

Hozzávalók (4 személyre)
60 dkg sertéskaraj
25 dkg mascarpone
1 dl főzőtejszín
1 csokor snidling

A sertéskarajt négy egyforma szeletre vágjuk, kiklopfoljuk és megsózzuk, megborsozzuk.

Egy serpenyőben olajat hevítünk és a hússzeletek mindkét oldalát néhány perc alatt megsütjük.

A visszamaradt olajhoz adjuk a mascarponét majd néhány perc után a tejszínt és összeforraljuk. A snidlinget felaprítjuk és a szószhoz keverjük. Sózzuk, borsozzuk és készen vagyunk.

Köretnek héjában megfőzünk néhány szem krumplit majd ha kihűlt meghámozzuk, hasábokra vágjuk és kevés olajon vagy vajon megpirítjuk.

Azt kell mondjam, hogy ez a szósz nagyon, de nagyon finom. Krémes, de a snidling miatt friss íze van és tényleg pár perc amíg elkészül.
 

Sokszor eszembe jut, hogy nem eszünk elég halat és mostanában elég zöldséget sem. Így amikor  tegnap nagyon erőt vett rajtam az egészséges életmód iránti vágy, gyorsan összedobtam egy tartalmas tonhalsalátát. Az öntet Mautner Zsófitól származik, innen is nagy köszönet érte, mert a sült fokhagyma mindent feldob!

Hozzávalók (4 személyre)
1 fej jégsaláta
3 paradicsom
1 lilahagyma
fél kígyóuborka
2 doboz tonhalkonzerv
4 tojás
1 marék kesudió
magozott fekete olajbogyó

Öntet
6 ek olívaolaj
3 ek balzsamecet
1 kk mustár
4 gerezd fokhagyma
só, bors

A tojásokat keményre főzzük. A kesudiót száraz serpenyőben megpirítjuk.

A salátát, a paradicsomot és az uborkát feldaraboljuk, a hagymát meghámozzuk és félkarikára vágjuk. Ezeket egy nagy tálba tesszük.

A tonhalat amennyire lehet lecsöpögtetjük és darabokban a salátába keverjük. A kesudiót  és az olajbogyót szintén a zöldségekhez keverjük. A tojásokat meghámozzuk és négybe vágjuk őket, de majd csak tálaláskor tesszük a saláta tetejére.

Az öntethez a héjas fokhagymagerezdeket 180 fokon 20 percig sütjük, sóval, borssal és kakukkfűvel ízesítve. Ha kész, meghámozzuk, összetörjük és a olajjal az ecettel és a mustárral simára keverjük. Közvetlenül tálalás előtt locsoljuk a salátára.

Szerintem nagyon finom saláta, friss fűszervajas bagettel még finomabb!
 

Szögezzük le, hogy nem az én nagymamámé. Igazából nem tudom, hogy egy valamirevaló nagymama készítene-e ilyen ragut egyáltalán. Elvégre a sok házi sütemény, csirkepaprikás és kötöttgaluska-leves között miért kellene időt pazarolni egy ilyen gyors csirkeragura. Meg a Mama ugye otthon vágja a csirkét, nem a boltban veszi és akkor sem fogja a mellet kicsontozni, ha térden állva könyörgünk neki. Na de nem ez a lényeg, a Príma Konyha ezeréves száma szerint ez valaki nagymamájának a raguja. És nagyon finom.

Hozzávalók (4 személyre)
60 dkg csirkemellfilé
1 fej vöröshagyma
20 dkg csiperkegomba
15 dkg sonka
15 dkg konzerv ananász
12,5 dkg juhtúró
1 kis pohár tejföl
10 dkg trappista sajt
olívaolaj
só, bors

A hagymát megtisztítjuk és finomra vágjuk. A csirkemellet felkockázzuk. A gombát megmossuk és felaprítjuk, a sonkát csíkokra vagy kockákra vágjuk. Az ananászt szűrőbe tesszük, hogy egy kicsit lecsöpögjön a leve.

Egy ferdefalú serpenyőben olajat hevítünk és a hagymát megfuttatjuk rajta. Hozzáadjuk a csirkét és tovább pirítjuk. Pár perc után hozzáadjuk a gombát, megsózzuk, megborsozzuk és lefedjük, hogy megpuhuljon a hús. A sonkát és az ananászt csak a legvégén adjuk hozzá. Közben a juhtúrót villával összetörjük és elkeverjük a tejföllel.

Ha a gomba és a csirke már jó, hozzáadjuk a sonkát és az ananászt. Szinte az összes levet el kell főnie, tehát nagyobb lángra is lehet kapcsolni.

A végén a juhtúrós tejföllel besűrítjük a ragut és készen vagyunk. Köretnek főtt rizst kínáljunk és tálalás előtt szórjuk meg reszelt sajttal a ragut.

A sóval óvatosan kell bánni, mert ugye a juhtúró önmagában elég sós.


 

Az úgy kezdődött, hogy tegnap hullafáradtan és nyakig kutyaszarosan jöttünk haza a Noéból, amikor a buszon szóba került, hogy Ati mennyire szereti a BBQ csirkeszárnyakat, amit a Friday’s-ban adnak. Ági pedig rögtön mondott erre egy jó receptet, amit nagyon könnyű elkészíteni. A probléma az, hogy én utálom a csirkeszárnyat. Nem tudom miért, de nagyon nem szívlelem. Ennek ellenére persze megcsináltam, de csempésztem bele két felsőcombot is, hogy én se maradjak éhen. Végül nem BBQ lett, hanem Kentucky és előre elkészített fűszerkeverékkel, de ez is nagyon finom.

Hozzávalók (4 személyre)

1kg csirkeszárny

1 csomag Kentucky fűszerkeverék (Kotányi)

1 kk erős Pista

olívaolaj

10 dkg márványsajt

4 ek tejföl

3 ek majonéz

1 gerezd fokhagyma

fehérborecet

só,bors

1 csomag szárzeller

A sütőt előmelegítjük 180 fokra.

A csirkeszárnyakat háromba vágjuk, a legvégét eldobjuk. Megmossuk a darabokat. Egy tálban összekeverjük a fűszerkeveréket, az erős Pistát és 1 dl olívaolajat. Ebbe tesszük a húst és jó alaposan átforgatjuk.

Egy tepsibe vagy tűzálló tálba öntjük a szárnyakat úgy, hogy ne fedjék egymást. Alufóliával lefedjük és 30 percig sütjük, majd fólia nélkül 200 fokon addig, míg jól megpirulnak.

Közben elkészítjük a blue cheese öntetet. A sajtot szétmorzsoljuk  vagy villával széttörjük. Hozzáadjuk a tejfölt és a majonézt, jól elkeverjük. A fokhagymagerezded meghámozzuk és belereszeljük. Sóval, borssal és egy kevés fehérborecettel ízesítjük. Tálalásig hűtőbe tesszük.

A zellerszárakat letörjük és jó alaposan megmossuk. Három részre vágjuk őket.

A húst a blue cheese öntettel és a zellerrel tálaljuk, és érdemes néhány falat kenyeret is adni mellé, mert a szaftot nem szabad veszni hagyni!

A lehető legegyszerűbb étel: főtt makarónitészta reszelt sajttal. Aki evett már ilyet és még nem fulladt meg tőle, az tudja mennyire gáz. De ha további kísérletezésre van igény, tudom ajánlani a sajtos galuskát, ez annyiban jobb, hogy a friss tészta még meg is dagad az ember gyomrában. Maga a halál.

Ezért is nagyon kedvesek számomra az olyan receptek, amelyek egy nagy közhelyet alakítanak át úgy, hogy egy valóban élvezhető fogás jöjjön létre. Tehát ha én azt mondom sajtos makaróni, az alábbira gondolok:

Hozzávalók (4 nagyétkű, vagy 5 normális étkű embernek)
50 dkg makaróni (darabolt, nem a hosszú)
15-17 dkg márványsajt
1 csomó újhagyma
1 doboz koktélparadicsom
15 dkg csiperkegomba
5 dkg vaj + egy kevés a formához
5 dkg liszt
5 dl tej
só, bors
fél csokor petrezselyem

A tésztát sós, olajos vízben al dente állagúra főzzük majd leszűrjük és hideg vízzel leöblítjük.

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Egy hőálló edényt kivajazunk, nagyobb méretűt, elvégre egy egész doboz tésztával dolgozunk.

A hagymát felkarikázzuk, a paradicsomokat félbevágjuk. A gombát felaprítjuk, a márványsajtot szétmorzsoljuk vagy villával összetörjük.

Ezután jön a lényeg: a mártás. Ehhez egy edényben megolvasztjuk a vajat, majd hozzáadjuk a lisztet és kicsit megpirítjuk. Kizárólag habverővel szabad dolgozni, úgy nem lesz csomós a mártás. A tejet két részletben adjuk hozzá, folyamatosan (!) kevergetve. Kicsit nagyképűen hangzik, de én még nem rontottam el besamel mártást, így nem tudom mit lehet tenni ha csomós lesz, talán át lehet szűrni, bár akkor oda az állaga. Az egész kulcsa a habverő.

Ha sima és csomómentes a szósz, beleszórjuk a sajtot, a hagymát és a gombát. Így együtt főzzünk, kevergetve, közben sóval és borssal ízesítjük.

Ha félig besűrűsödött, akkor lehúzzuk a tűzről. A kivajazott tálba öntjük a tésztát, rá a mártást, majd fakanállal jól összeforgatjuk az egészet. A tetejére jöhet a koktélparadicsom és egy kevés vaj apró darabokban elosztva.

180 fokon 25 percig sütjük. Ha kész, kivesszük, hűlni hagyjuk, majd megszórjuk apróra vágott petrezselyemmel.


 

Vannak olyan napok, amikor senki a világon nem tud rávenni arra, hogy a tűzhely mellé álljak. Vagyis arra igen, de főzésre biztosan nem. Mindenkinek vannak rossz napjai, amikor tömeg van a villamoson, amikor hülyék az emberek meg egyébként is. Ilyenkor jól esik egy kis comfort food. Ez jöhet otthonról (tejberizs) vagy jöhet egy étteremből házhoz szállítással. Most elárulom mik az én kedvenceim:

Előrebocsátom, hogy amennyire sok ételt kipróbálok a konyhában, annyira ugyanazt kérem mindig amikor rendelünk, mert nem akarok csalódni. Az ilyen lelkiállapot nem alkalmas a kísérletezésre.

Szusi
http://www.ilovesushi.hu/

Nagyon finom, gyorsan kihozzák és mindig van szójaszósz, gyömbér meg wasabi a dobozban. Ja meg pálcika amit mindig elfelejtek megtartani. Nagy kedvenc a Chic 24 kombó és a misoleves bármelyik változata.

Indiai
http://salaambombay.hu/

Étteremben és házhoz szállítva is marha jó, itt mindig tökre ugyanazt eszem, Paneer Kathi roll és bárány patio. Annyira finom, hogy elképesztő.

Pizza
http://donpepe.hu/

Ebben nem én döntök, nekem mindegy, de közös megállapodás alapján ez a legjobb hely a pizzarendelésre. Főleg az az óriás pizza tetszik ami nem fér be az ajtón (szó szerint), de szerencsére olyat csak egyszer rendeltünk mikor sokan voltunk.

Kínai
http://www.wasabi.hu/index.php

Jó, maga  az étterem nem egészen kínai de a tésztarészlege mindenképpen az. Annyiféle tészta van, hogy alig lehet választani. Persze itt is csak egyfélét eszem, de azt bátran ajánlom. Pirított rizstészta mézes-chilis csirkével. Finoman fogalmazva az igazi érzés másnap jön el.

Annak idején amikor még otthon laktam és néha feljöttem Pestre Szilvihez, mindig a Négy Muskétás Pizzériából rendeltünk sajttal-sonkával töltött rántott gombafejeket házi steakburgonyával és tartármártással. Elképesztően jó volt. Azt se tudom ez a hely működik-e még, ha jól láttam honlapjuk még most sincs.

A fenti helyeket bátra ajánlom mindenkinek ha nincs idő vagy kedv főzni, de azért mégis szeretnétek egy jót enni.

 

Hugh csokoládés trüffeltortája

Ez az a torta amit annak idején Sharon Osbourne jobbnak talált Gordon Ramsay mogyorós csokoládétortájánál az F Word egyik adásában, emiatt került be Ramsay egyik szakácskönyvébe. Ugye Hugh az aki River Cottage-ban kalauzol minket a Spektrumon. Ez egy nagyon helyes és könnyen elkészíthető torta, liszt egyáltalán nincs benne, viszont csokoládé annál több.

Hozzávalók
250 g jó minőségű étcsokoládé
250 g hámozott főtt gesztenye
250 g vaj
125 g cukor
4 tojás
125 ml tej
125 ml zsíros tejszín

Tálaláshoz
créme fraiche vagy tejszínhab

A gesztenyéhez annyit, hogy nyilván ősszel a friss gesztenyét megfőzni a legjobb, de a Sparban árulnak fagyasztott főtt egész gesztenyét, ami teljesen jól használható.

A csokoládét a vajjal gőzfürdőben felolvasztjuk és hagyjuk kihűlni. A sütőt előmelegítjük 170 fokra. Kivajazunk egy kapcsos tortaformát.

A gesztenyét a tejjel és a tejszínnel óvatosan felforraljuk, majd összeturmixoljuk, nem kell teljesen simára, maradhatnak benne kisebb darabok.

A tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját a cukorral jó habosra keverjük.

Ha a csokoládé és a gesztenyés massza is kihűlt, hozzáadjuk a cukros tojássárgájához. Meg kell várni míg kihűl, különben rántotta lesz a tojásból pillanatok alatt.

A tojásfehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük és a krémbe forgatjuk. Ezután a kész masszát a tortaformába öntjük, majd 30 percig sütjük. Ekkor a közepe éppen megszilárdul. Ha teljesen szilárd állapotban szeretnénk tálalni, várjuk meg míg teljesen kihűl. Hidegen is nagyon finom.

Natúr créme fraiche-sel tálaljuk, de nagyon jó hozzá a tejszínhab is.

 

Wellington bélszín

A kapcsolatot a Wellington és köztem úgy tudnám jellemezni, mint amikor egy lúzer a suli legmenőbb pasija után epekedik. Hónapok óta szemeztem ezzel a recepttel, meg persze a sok Hell’s Kitchen rész is segített, hogy mégis hogyan kell jó Wellingtont készíteni, te szamár! Gondoltam mi lehetne jobb alkalom erre mint egy születésnap, az más kérdés, hogy pont ilyen alkalmakkor gáz ha végül pizzát kell rendelni mert dugába dőlt a jól kitervelt vacsora. Na de szerencsére nem így történt, mert jelentem baromi jó Wellingtont hoztam össze!
 

Hozzávalók (4 személyre)
75 dkg marhabélszín
40 dkg erdei gomba
6 szelet pármai sonka
50 dkg fagyasztott leveles tészta
2 ek mustár
2 tojássárgája felverve
só, bors
olívaolaj

Na most az eredeti recept szerint őzlábgomba kell, de az csak nyáron van és kilója egy pár cipő ára. Így a legerdeibb gomba amit szerezni tudtam barna csiperke volt.

Ennek az ételnek az elkészítése során nagyon szépen elkülöníthető munkafázisok vannak, ami nagyon örvendetes mert a pihenőidők alatt ki lehet pihenni az izgalmakat.

A gombát durvára vágjuk és sóval, borssal durva állagú pürévé turmixoljuk. Ezután száraz serpenyőbe tesszük a pürét és nagy lángon elpárologtatjuk a levét, ez kb. 10 perc. Ha kész, tányérra tesszük és hagyjuk kihűlni.

A helyzet fokozódik. Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk és a bélszín  minden (4) oldalát 30 másodpercig pirítjuk. Érdemes kartávolságból operálni, mert különben könnyen égés lehet a vége. Vagy még durvább. Ha a hússal készen vagyunk azt is hagyjuk kihűlni, bár ennyi idő alatt alig melegszik fel. A tetejét megkenjük mustárral.

A konyhapultra műanyag fóliát fektetünk és a pármai sonkaszeleteket úgy helyezzük el rajta, hogy egy kicsit fedjék egymást. Erre terítjük a gombapürét, majd ennek a közepébe tesszük a mustárral megkent bélszínt. Figyelem! A cél, hogy a húst teljesen beborítsa a sonka, amikor összetekerjük az egészet, tehát a húst ennek megfelelően kell középre tenni, lehet, hogy hosszában lesz jó, de lehet hogy keresztben. Ha ez megvan, akkor a fólia segítségével a sonkába csomagoljuk a bélszínt – persze a fólia is marad – és 30 percre a hűtőbe tesszük.

Közben a leveles tésztát (persze nem fagyottan, hanem fölengedve) lisztezett deszkán 4 mm vékonyra nyújtjuk. A tojások sárgáját felverjük.

Ha letelt az idő, a fóliát nagyon óvatosan lefejtjük és a húst a sonkás köntösben a leveles tészta közepére tesszük. A tészta széleit megkenjük a tojással, majd a húsra hajtjuk a tésztát, szépen be kell bugyolálni, a két végén maradni fog fölösleg, azt le kell vágni. Nagyon jól kell illeszkednie mindenhol a tésztának. Ezután megfordítjuk az egészet, hogy az illesztés alulra kerüljön, majd a tetejét megkenjük a maradék tojássárgájával. Ezután megint a hűtőbe tesszük most 20 percre.

A sütőt 200 fokra előmelegítjük. Ha lejárt a pihenő, a tészta tetejét 1 cm-es közönként óvatosan beirdaljuk, majd az egészet újra megkenjük tojássárgájával. A tetejét megsózzuk.

20 percig sütjük 200 fokon, majd 180 fokra állítjuk a hőmérsékletet és további 15 percig sütjük. Ezután meleg helyen 10 percig pihentetjük. Így a hús medium lesz. Ha valaki well done-t szeretne akkor a sütési idő lejárta után kapcsolja ki a sütőt de hagyja benne a Wellingtont további 10 percre.

Köretnek kakukkfüves pirított burgonyát tálaltam, a meghámozott közepes méretű burgonyákat egészben 15 percig főzzük, majd egy burgonyát 8 részre vágunk hosszában. Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk, néhány hámozatlan fokhagymagerezddel és néhány szál kakukkfűvel (nekem most sajnos csak szárított volt). Fontos, hogy a szeletek mindkét oldala megpiruljon, így lehet hogy több adagban kell elkészíteni.

A hús tálalásánál fontos, hogy az első vágáskor kiszabaduló levet mindenképpen fogjuk fel valamibe, mert isteni, továbbá, hogy olyan jó ujjnyi vastagra szeleteljük és éles kést használjunk!
 

Esküszöm abban is elfáradtam, hogy leírtam ezt az egészet. De a lényeg, hogy életem első Wellingtonja nagyon jól sikerült!