Pár napja találtam egy rendkívül elmés cikket a Velveten arról, hogy van 20 kérdés amit a pároknak meg kell válaszolni egymással kapcsolatban és csak utána lehet házasságról beszélni. Nos aki ismer tudja mi a véleményem a házasságról tehát a történet nem emiatt érdekes. Volt benne egy olyan kérdés, hogy „Mi a párja kedvenc étele?”. Részemről könnyű volt megválaszolni mert Ati majd megdöglik a Friday’s BBQ csirkeszárnyakért. De hogy nekem mi a kedvencem, azt én magam se tudom. Vagyis tudom, de ciki.

Mert kedvenc ételnek az ember egy teljes fogást képzel el, olyat amivel meg lehet lepni valakit adott esetben, vagy amit egy recept alapján többé-kevésbé el lehet készíteni. A kérdezős parti után (amiben sajnos csúnyán alulmaradtam) elgondolkodtam azon, hogy mi a kedvencem. Mi az, amiből bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között bármekkora mennyiséget meg tudok enni. Ez kérem a főtt krumpli vegetával és majonézzel.

A szerelem még gyerekkoromban kezdődött amikor otthon krumplisalátához meg rakott krumplihoz készült héjában főtt krumpli, de néhány szem kimaradt az elkészítésből. Ekkor jöttem én a majonézzel meg a vegetával. Imádtam ezeket az alkalmakat, persze mindenki hülyének nézett, hogy a kimaradt krumplira jobban rá voltam állva mint a kész kajára.

Aztán a dolog tovább fejlődött amikor műtötték a bölcsességfogaimat (ki a helyükről), és háromszor egy hétig nehéz volt rendesen táplálkozni, akkor is ezt a remek kis kaját vettem elő, némi virslivel megspékelve.

Nos akkor íme az elkészítés: kell pár szem krumpli, héjában vagy anélkül de egészben főzve. A másik két hozzávaló tekintetében nagyon szigorú vagyok, a vegeta az a Podravka terméke, a majonéz pedig Globus. Csakis és kizárólag. Már írták itt nekem, hogy a Malackaraj szerint az Univer a legjobb, de szerintem nem.

Még egy fontos hozzávaló van, ez pedig a kés. Ugyanis a krumplit ebben az esetben úgy kell enni mint annak idején nagyapáink a szalonnát, kockázva, bicskárúl. Egy darab krumplit először vegetába majd majonézbe mártunk és kész is.

Megjegyzem ilyet kizárólag akkor szoktam "készíteni" ha egyedül vagyok, mert ugye elképzelhető, hogy más nem annyira kultiválja az ilyen kaját.