Wellington bélszín
A kapcsolatot a Wellington és köztem úgy tudnám jellemezni, mint amikor egy lúzer a suli legmenőbb pasija után epekedik. Hónapok óta szemeztem ezzel a recepttel, meg persze a sok Hell’s Kitchen rész is segített, hogy mégis hogyan kell jó Wellingtont készíteni, te szamár! Gondoltam mi lehetne jobb alkalom erre mint egy születésnap, az más kérdés, hogy pont ilyen alkalmakkor gáz ha végül pizzát kell rendelni mert dugába dőlt a jól kitervelt vacsora. Na de szerencsére nem így történt, mert jelentem baromi jó Wellingtont hoztam össze!
Hozzávalók (4 személyre)
75 dkg marhabélszín
40 dkg erdei gomba
6 szelet pármai sonka
50 dkg fagyasztott leveles tészta
2 ek mustár
2 tojássárgája felverve
só, bors
olívaolaj
Na most az eredeti recept szerint őzlábgomba kell, de az csak nyáron van és kilója egy pár cipő ára. Így a legerdeibb gomba amit szerezni tudtam barna csiperke volt.
Ennek az ételnek az elkészítése során nagyon szépen elkülöníthető munkafázisok vannak, ami nagyon örvendetes mert a pihenőidők alatt ki lehet pihenni az izgalmakat.
A gombát durvára vágjuk és sóval, borssal durva állagú pürévé turmixoljuk. Ezután száraz serpenyőbe tesszük a pürét és nagy lángon elpárologtatjuk a levét, ez kb. 10 perc. Ha kész, tányérra tesszük és hagyjuk kihűlni.
A helyzet fokozódik. Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk és a bélszín minden (4) oldalát 30 másodpercig pirítjuk. Érdemes kartávolságból operálni, mert különben könnyen égés lehet a vége. Vagy még durvább. Ha a hússal készen vagyunk azt is hagyjuk kihűlni, bár ennyi idő alatt alig melegszik fel. A tetejét megkenjük mustárral.
A konyhapultra műanyag fóliát fektetünk és a pármai sonkaszeleteket úgy helyezzük el rajta, hogy egy kicsit fedjék egymást. Erre terítjük a gombapürét, majd ennek a közepébe tesszük a mustárral megkent bélszínt. Figyelem! A cél, hogy a húst teljesen beborítsa a sonka, amikor összetekerjük az egészet, tehát a húst ennek megfelelően kell középre tenni, lehet, hogy hosszában lesz jó, de lehet hogy keresztben. Ha ez megvan, akkor a fólia segítségével a sonkába csomagoljuk a bélszínt – persze a fólia is marad – és 30 percre a hűtőbe tesszük.
Közben a leveles tésztát (persze nem fagyottan, hanem fölengedve) lisztezett deszkán 4 mm vékonyra nyújtjuk. A tojások sárgáját felverjük.
Ha letelt az idő, a fóliát nagyon óvatosan lefejtjük és a húst a sonkás köntösben a leveles tészta közepére tesszük. A tészta széleit megkenjük a tojással, majd a húsra hajtjuk a tésztát, szépen be kell bugyolálni, a két végén maradni fog fölösleg, azt le kell vágni. Nagyon jól kell illeszkednie mindenhol a tésztának. Ezután megfordítjuk az egészet, hogy az illesztés alulra kerüljön, majd a tetejét megkenjük a maradék tojássárgájával. Ezután megint a hűtőbe tesszük most 20 percre.
A sütőt 200 fokra előmelegítjük. Ha lejárt a pihenő, a tészta tetejét 1 cm-es közönként óvatosan beirdaljuk, majd az egészet újra megkenjük tojássárgájával. A tetejét megsózzuk.
20 percig sütjük 200 fokon, majd 180 fokra állítjuk a hőmérsékletet és további 15 percig sütjük. Ezután meleg helyen 10 percig pihentetjük. Így a hús medium lesz. Ha valaki well done-t szeretne akkor a sütési idő lejárta után kapcsolja ki a sütőt de hagyja benne a Wellingtont további 10 percre.
Köretnek kakukkfüves pirított burgonyát tálaltam, a meghámozott közepes méretű burgonyákat egészben 15 percig főzzük, majd egy burgonyát 8 részre vágunk hosszában. Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk, néhány hámozatlan fokhagymagerezddel és néhány szál kakukkfűvel (nekem most sajnos csak szárított volt). Fontos, hogy a szeletek mindkét oldala megpiruljon, így lehet hogy több adagban kell elkészíteni.
A hús tálalásánál fontos, hogy az első vágáskor kiszabaduló levet mindenképpen fogjuk fel valamibe, mert isteni, továbbá, hogy olyan jó ujjnyi vastagra szeleteljük és éles kést használjunk!
Esküszöm abban is elfáradtam, hogy leírtam ezt az egészet. De a lényeg, hogy életem első Wellingtonja nagyon jól sikerült!
