Nos nagy kihívás a mai, ugyanis arra vállalkoztam, hogy három darab sajtról és egy instant sajtlevesről írjak nektek. Történt ugyanis, hogy Húsvét tájékán néhány napot a festői szépségű Vorarlbergben tölthettem, pontosabban egy Buchboden nevezetű kis tök faluban ahova egy 20 km-es szerpentin visz fel. Buchboden azon falvak közé tartozik amelyek teljes mértékben biogazdálkodást folytatnak, rengeteg a tehén és a kecske, ennélfogva számottevő a tej- és tejtermék előállítás és eladás.
Vorarlberg ezen része a méltán híres Walserstolz sajtok hazája. Egy info weboldal szerint a sajtokon kívül nagy mennyiségben készítenek joghurtot és vajat is ebben a térségben. A sajtkészítés Vorarlbergi mekkája Sonntag. Beszédes neve van, a sajton kívül nem sok minden van itt, de azért sokan több ezer kilométert utaznak. Sőt a sajtkészítésben még részt is lehet venni, ami elég hosszadalmas dolog, de élménynek biztosan fantasztikus.
A legszebb az egészben, hogy a domboldalakon mindenfelé tehenek legelnek, így nem nehéz elképzelni, hogy a sajt valóban az elejétől a végéig helyben készül. A Walserstolz sajtokat hatalmas tömbökben készítik, majd a sajtüzem mintaboltjában darabolva árulják sok más finomsággal együtt. Jelzem, hogy a boltban földimogyoró-pálinkát is találtam de az istennek nem tudtam meggyőzni a szüleimet hogy vegyünk egy üveggel. Na nem baj, sajtból viszont lett dögivel. Nekem most van egy 8 és 12 hónapos Walserstolz-om és egy 12 hónapos Bergkäse-m. (Meg persze az instant sajtleves.)
Ugye sokan azt mondják, hogy a sajt szaga nem számít, minél erőteljesebb annál jobb, nemesebb maga az anyag. Nos nem elrettentés céljából írom, de a Walserstolz sajtoknak kandúr macskahúgy szaga van. Minél idősebb a sajt annál erőteljesebb az illat. Ezzel együtt a sajt íze fenséges. Karakteres, kicsit savas, vékony sötét penész van a 12 hónapos sajt peremén, tényleg fantasztikus. Szőlővel mindenképpen finom, az almát és a diót nem ajánlom hozzá.
A sajtleves szerintem azért készül elsősorban, hogy az egyszeri turista ne csak tömb formájában találkozzon a helyi sajt specialitással. Sajnos, mint a legtöbb porleves, ez is túlságosan sós, elég hosszú időbe telik, míg az ember kiérzi a sajtot a többi összetevő közül, de egy próbát mindenképpen megér. És ha ez nem jön be, a sajt maga semmiképpen nem fog csalódást okozni.
Számomra leírhatatlan a helyben készült élelmiszerek varázsa. Ezért amikor Bregenz-ben piac volt ahol főleg házi készítésű sajtokat, szószokat árultak, felnőtt szamár létemre mindegyik standnál vonyítottam a gyönyörűségtől.
A sajtokat még nem volt merszem megkezdeni, egy darabig még érlelem őket. Sok rosszat már nem fog ez tenni nekik. Sőt.
