A hétvége egy részét egy kedves ismerős diplomamegszerzésének ünneplésével töltöttük. Ez annyit jelent, hogy ezen esemény apropóján a társaság minden tagja kisebb-nagyobb mértékben saturészegre itta magát. Szombaton vacsorára bográcsban főtt vörösboros marhapörkölt és nem vörösboros tyúkpörkölt volt, amit iszonyatos mennyiségű sörrel, borral, pálinkával és egyéb röviddel kísértünk. Késő este még virslit nyomattunk, majd a kemény mag természetesen kánon éneklésbe kezdett. A kevésbé kemény mag, aki kellően hülye volt ahhoz hogy egy relatíve hideg éjszakán sátorban aludjon körülbelül 2,4 méterre a danolászó részegektől egyéni terveket szőtt az óbégatók és a szüntelenül ugató kutya likvidálására.

Nem arról van szó, hogy finnyás lennék a sátorozáshoz, csak ezzel a mostanival volt pár probléma. Nem vittünk megfelelő alvóruhát, amihez lószőrből készült vendégtakarók társultak (szerencsére hálózsák mellé), amik szerintem az élő Antikrisztus megtestesítői. Éjszaka a fázástól olyan delíriumba kerültem, mint a német katonák a szovjet fronton a második világháborúban, amikor kimentek vizelni, elöntötte őket a melegség érzése (ami a fagyhalál előtti utolsó stádium) aztán ennyi volt. Ezen kívül reggelre valahogy beleépültem a sátor falába, holott tök nagy hely volt a hálófülkében. Plusz bónusz a hátam annyira beállt, hogy mozdulni nem bírtam. Természetesen volt néhány vicces dolog is, például amikor Apu – aki a fő kánonfelelős volt – aludni tért, három sátorból kellett kiválasztania hol van a helye. Viszont a jó sátorban kettő hálófülke volt, így a párom cipőjét kezdte el vizsgálni tapogatás útján, de végül sikerrel járt, pedig már azt vizionáltam, hogy beakad a lába a sátorponyvába és bezuhan a sátor üres előterébe. Igen gonosz vagyok, de ennyi jár nekem az óbégatás után.

Na de a legérdekesebb dolog most következik. Az öreg tyúk vörösbormentes perkeltjében kettő (szerintem három, de a szemem józanon se túl jó, szóval nem vitatkozom) parafadugó héderelt szolidan a lé tetején. Illuminált állapotban ez a mi a lóf*sz kategóriába került pillanatok alatt, de ugye ki kellett deríteni, hogy a dugók milyen indíttatásból végezték a bográcsban. Az ötlet Miskolc mellől származik egy nagymamától. Miszerint ha öreg a tyúk vagy a kakas és fel akarjuk gyorsítani a főzés folyamatát, néhány előzőleg sterilizált parafadugót kell adni a készülő ételhez, legyen az perkelt, leves vagy egyéb más. A magyarázatok alapján elvileg a dugó megduzzad és a képződő hőt visszaveri az edénybe és a hús hamarabb megpuhul.

Kedves Olvasók, hallottatok már erről a praktikáról?