A királyrák vagy tigrisrák szerintem mindenkinek jár. Ez egy olyan kényeztetés, olyan kulináris élmény amit egyszer mindenkinek meg kell tapasztalnia. Én őszintén nem sajnálom rá a pénzt, mert a tisztítás nagy élmény, valamint annyira gyönyörű ahogy hő hatására a friss szürke rákból ruganyos rózsaszín csoda lesz.
Érdekes módon mielőtt elkezdtem blogolni nem volt bátorságom tenger gyümölcseit venni vagy készíteni, mégis a legjobb éttermi sztorik valamilyen módon kapcsolódnak a tenger gyümölcsihez. Először is még az özönvíz előtt Spanyolországban nyaraltunk ahol természetesen kipróbáltuk a paellát mindenféle finomsággal, egy egész rákkal megkoronázva. Anyukám soha nem evett tenger gyümölcseit, de még halat is nagyon ritkán. Akkor rábeszéltük hogy próbálja ki mondván a rákhús nem sokban különbözik a csirkétől. Ő erre nagy lelkesen nekilátott, de fanyalgott, hogy ez szar. Persze mert a rák páncélját kezdte el rágni.
A másik részben „szomorú” történet amit a mai napig bánok és egyszer jóvá kell tennem, hogy a 21. születésnapomon Nizzában voltunk és egy kis étteremben királyrákot kértem. Ati is azt akart de mondtam neki, hogy lehet hogy nem fogja szeretni ezért rábeszéltem egy steak-re ami mint utólag kiderült baromi száraz volt. Viszont a rák a legjobb halas fogás volt amit életemben ettem, Ati pedig azóta is emlegeti, hogy ott bizony nagyon átvertem. Igaz, de egyszer majd újra elmegyünk oda.
A rákhoz vegyünk tejszínt, fehérbort, kagylóhúst, tagliatelle tésztát és kész is a vacsora. Azért nem teljesen frutti di mare mert ugye abba kéne még polip, tintahal és valami egyszerű halféle is de ezek most nem jöttek szembe.
Hozzávalók (2 személyre)
25 dkg tagliatelle
2 dl főzőtejszín
1,5 dl száraz fehérbor
1 nagy fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
12 db páncélos friss tigrisrák
15 dkg kagylóhús (fagyasztott)
12 db koktélparadicsom
1 csokor petrezselyemzöld
6 levél friss bazsalikom
só, bors
olívaolaj
A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk. Egy ferde falú serpenyőben olívaolajat hevítünk és rádobjuk a hagymát. Néhány percig pirítjuk majd ráöntjük a fehérbort.
Közben feltesszük a vizet a tésztának, sóval és olívaolajjal. Ha felforrt beletesszük a tésztát és al dente állagúra főzzük. Mivel még a mártással össze fogjuk keverni tényleg érdemes haraphatóra főzni a tésztát. Ha kész, leszűrjük és leöblítjük hogy ne ragadjon össze.
A rákok páncélját eltávolítjuk, a hátukon éles késsel metszést ejtünk és eltávolítjuk a bélcsatornát. Nem tudom miért, de én ezt nagyon élvezem. Persze ha napi 8-10 órában csinálnám egy bazi meleg ázsiai üzemben biztos nem lelkesednék ennyire.
A kagylóhúst felengedjük. A petrezselymet és a bazsalikomot megmossuk és apróra vágjuk.
A fehérboros lébe öntjük a tejszínt és jól elkeverjük, sózzuk, borsozzuk és hagyjuk sűrűsödni. Közben egy serpenyőben olajat hevítünk a ráknak. Ha a tejszín sűrűsödik beletesszük a kagylót és belereszeljük a fokhagymát. A serpenyőben pedig oldalanként két-két perc alatt megsütjük a rákokat.
A paradicsomokat megmossuk és félbevágjuk. A mártásba utolsónak tesszük bele a rákot és a paradicsomot, majd hozzáadjuk a friss fűszernövényeket is. Néhányszor megkeverjük és lehúzzuk a tűzről. Belekeverjük a kifőtt tésztát és azonnal tálaljuk. A tetejére friss parmezánt reszelünk.
Buon appetito!
