A szombati rendkívül sikeres vacsora után vasárnap hajnalban hazafelé vettük az irányt, hogy az egész napot Mamával töltsük, méghozzá azért, hogy beavasson minket néhány remek étel elkészítésének a rejtelmeibe. Még márciusban a születésnapján kértem meg, hogy hadd szentelhessek néhány bejegyzést az ő titkos receptjeinek. Hogy mi is a blog azt nem nagyon sikerült jól elmagyaráznom neki, annyit tud, hogy ő majd felkerül az Internetre.

A Mamával töltött egy nap eseményei – mivel három különböző étel készült – ezen kívül még három posztban kerülnek majd fel a blogra. Készítettünk oktatóvideókat, csak annyi volt a gáz, hogy mindig le kellett állítani amikor Mama elkezdte szidni a rokonokat vagy a szomszédokat. Rengeteg kép is készült, ezeket igyekszem fogyasztható formába rendezni nektek.

Nos, előzetesen telefonon közölte, hogy a pontos recepteket nem oszthatom meg veletek, de elárulom, hogy ebben a játékban nincs olyan, hogy pontos recept vagy dekára kimért hozzávaló. Darab tojás az létezik, de onnantól kezdve a jelszó a végy.

A vasárnapból ahogyan megérkeztünk tésztanap kerekedett, mert ugye a kötöttgaluska levest korábban már lezsíroztuk, de Mama közben kitalálta, hogy káposztás tésztát szeretne enni, viszont a meggyúrt egész száraztészta túl sok lett volna erre, így még lekváros derelye is készült. Na de menjünk szépen sorban.

Káposztás tésztát soha nem ettem még, valami miatt azt hittem, hogy az sokkal több mint dinsztelt káposzta és főtt tészta. Kiderült, hogy nem.

A tészta amiből a derelye és a káposztás tészta készül, az három tojás, kevés víz és annyi liszt amennyit felvesz. Ezzel tudom, hogy nem sokat segítettem, de ez egy olyan biznisz amit ki kell tapasztalni. A legfontosabb: vizet mindig könnyebb hozzáadni mint elvenni.

A levestészta annyiban különbözik, hogy csak két tojás kell bele, és a tésztának lágyabb, puhább állaga kell, hogy legyen.

Minden házitészta esszenciája a megfelelő nyújtás. Neem, kedveseim ez nem ennyire egyszerűen megtanulható dolog, fogadjunk, hogy közületek sem sokan tudnak teljes egészében kerek tésztát nyújtani. Nos Mama tud – persze, különben nem lenne az aki – viszont neki spéci évtizedekkel ezelőtt esztergált sodrófája van amit valaki valakijének a testvére készített, ő meg érdekszférájába vonta amikor öröklésre került a sor. Köze nincs azokhoz a bumfordi sodrófákhoz, amiket a boltban lehet kapni, sajnos. Keressetek jó faesztergályost.

Tehát fogjuk a meggyúrt tésztát, majd úgy kezdjük el nyújtani, hogy nem az egészet, hanem a közepén maradjon egy kis púp, abból kiindulva kell folyamatosan forgatva nyújtani. Ezután jön a lényeg. A tészta egyik oldalától elkezdjük a sodrófára tekerni a tésztát közben középről induló mozdulatokkal nyújtjuk, majd ha teljesen feltekertük átgórjuk (!) a sodrófán és letekerjük.

Onnantól kezdve, hogy a tésztát papírvékonyra nyújtottuk, igazából bármilyen alakú, formájú, töltött vagy töltetlen tészta készülhet belőle, amíg száraz (de nem levesbe való) tésztáról beszélünk.

Nos, ezek voltak az előzmények, első házitésztánk a káposztás tészta lesz, holnap.