Nem, nem vagyok bolond, és nem mellesleg grillem sincs itthon. Vagyis van, de az Aldis akciós és nagy a gyanú, hogy valamelyik volt szovjet tagállamból származik, vagy a helyi nyugdíjasklub ügyeskezű tagjai ragasztották a felületet, mert nem túl tartós.

A címet az egyik fitneszmagazinból másoltam, ez az egyik javaslat vacsorára. Vagy ebédre, ez végülis teljesen mindegy, a lényeg, hogy rohadtul kezd elegem lenni abból, hogy majd mi így meg úgy megmondjuk a tutit, ezzel az étrenddel gyerekjáték lesz leadni a súlyfelesleget és persze az ízekről sem kell lemondani. Aha, persze.

Ha azt mondja a cikk, hogy betűről betűre követve az étrendet tuti biztosan sikerül lefogyni, akkor a szerencsétlen delikvensnek biztosan nem jut eszébe sómentes fűszervkeveréket gyártani és abba forgatni az amúgy tuti szárazra sült csirkemellet és valószínűleg a zöldsaláta is előre csomagolt darabolt jégsaláta lesz persze öntet nélkül. Ebből elég, tiltakozom.

A téma azért érdekel és érint mert az elmúlt évek során tetemes mennyiségű súlyt sikerült felszednem, de ennek kb. a fele nem számít mert éppen múló étkezési zavaromból gyógyultam ki, tehát egy darabig mindenki örült, és nem volt baj a súlygyarapodás. Aztán hirtelen, úgy tavaly tavasszal már baj lett. Megjegyezte ez, végigmért az és ez jó egy éve így megy, persze csak tapintatosan, elvégre senki nem szeretné, ha megint vasággyal együtt lennék 20 kiló. Ellenben van egy kulcsprobléma: a testzsírszázalékom annyira magas, mintha legalább másfél mázsát nyomnék, azt képzeljétek el, hogy a testem majdnem fele zsír.

Viszont hiába nézegettem a magazinokat, nem találtam olyan étrendet, ami megfelelne nekem. Először is nem vagyok hajlandó elhagyni semmilyen alapanyagot, jó persze nem fogok kétpofára bacont zabálni, de alkalomadtán egy kis baconbe tekert csirkemáj igenis jó. Ezen kívül szeretem a tejterméket és a gabonát is, a túlzott fehérje-fogyasztástól pedig rövid úton fájni kezd a fejem, tehát ez sem játszik.  

Úgyhogy arra a következtetésre jutottam, hogy a sótlan, fantáziátlan diétás étrendeket igenis fel lehet dobni úgy, hogy az ételek kalóriaértéke ne emelkedjen meg, de mégis az embernek ne az legyen az érzése, hogy aszalt cipőtalpat nyamnyog és közben sült oldalasról és tejszínes szószokról ábrándozik.

Nagyon sokáig agyaltam, hogy hogyan lehetne a fogyást és a gasztroblogot összeegyeztetni, mert ugye ti nem akartok száraz húsokról és fonnyadt spenótlevelekről olvasni, nekem viszont tennem kell valamit, mert az az érzésem, hogy még néhány vajalapú mártás és vér helyett zsír fog folyni az ereimben.

Ne féljetek, hús lesz dögivel, a rizs lehet, hogy barna lesz és olyan szörnyűségek is bekerülnek mint a quinoa és a köles, de arra mérget vehettek, hogy kíméletlenül őszintén meg fogom írni, ha valami szar. Ja, és tuti, hogy ideges és felbőszült leszek néha, így küldjétek a csít a páromnak, mert neki lesz a legnehezebb.