B és B gasztronómiai kalandozásai

Megint bajban vagyok, mert ez saját agyszülemény és ugye nincsenek pontos mennyiségek, de azért mindenképpen megosztom veletek ezt a remek kis fogást. Én nagyon szeretni szójaszósz és gyömbér. Menüben 690. A mennyiségek furcsák lehetnek, de amiből csak egy fél volt itthon, hát abból annyi került az ételbe.

Hozzávalók (kb. 4 személyre)
50 dkg csirkemell
1 vöröshagyma
1 sárgarépa
1 kaliforniai paprika
30 dkg csiperkegomba
30 dkg fagyasztott brokkoli
fél cukkini
fél lilahagyma
1 gerezd fokhagyma
ujjnyi friss gyömbér
méz
szójaszósz
só, bors
olívaolaj (jobb lenne valamilyen semleges növényi olaj, de nekem csak olíva volt itthon)

Egyedül a brokkoli mennyiségében nem vagyok biztos, de annyi baj legyen.

A csirkemellet kockára vagy csíkokra vágjuk, sózzuk borsozzuk. Pácot készítünk: a fokhagymát és a gyömbért lereszeljük, adunk hozzá mondjuk 2 ek szójaszószt és 1 ek mézet. Ebbe a pácba beletesszük a csirkét és kb 30-40 percet állni hagyjuk.

Közben a zöldségeket feldaraboljuk. A répát, a cukkinit és a paprikát csíkokra vágjuk, a gombát és a hagymákat nagyobb darabokra. Nem szabad apróra vágni egyik zöldséget sem mert akkor oda az étel jellege. A brokkolit hagyjuk kicsit felengedni. Szerintem ehhez most nem jó a friss brokkoli.

Na a legjobb rész most jön: egy wokban vagy egyéb ferde falú serpenyőben olívaolajat hevítünk, méghozzá nagyon. Elárulom, hogy feltettem a tűzhelyre a serpenyőt az olajjal, majd a nappaliban balettoztam a Killer Queen-re és jól el is feledkeztem az egésztől. De még így se lett semmi baja. Nem kell megjegyzéseket tenni, előbb gondolj bele, hogy te miket szoktál csinálni ha egyedül vagy otthon. Na ugye.

Ha a serpenyő majdnem füstöl, mehet bele a csirke páccal és a nagyobb darabokra vágott vöröshagymával együtt. Nem kell megijedni, csak rázogatni kell az edényt még keverni se nagyon kell. 10 perc se kell neki. Ha már jól megpirult a hús, kitesszük egy tálba és mehetnek a serpenyőbe a zöldségek, egyszerre mind. Hagyjuk kicsit puhulni meg pirulni, majd öntsünk rá 1 ek szójaszószt és 1 ek mézet. Sózzuk meg. Ha a zöldségek roppanósak, visszatesszük a csirkét is a serpenyőbe, majd az egészet összekeverjük és készen vagyunk.

Egyetlen dolgot sajnálok, hogy nincs itthon használható evőpálcika, pedig ehhez nagyon jó lett volna.
 

Erről az ételről nekem valami miatt mindig az amerikai gyerekek jutnak eszembe. Talán azért, mert ott esznek ilyen ízesítésű (szinte barbecue-ra emlékeztető) húsokat és a pürét meg lehet nyelni mint kacsa a nokedlit. A borsó meg azért kell, mert egyen a gyerek zöldséget. Viszont ha még a tányérra borítanánk egy zacskó ecetes chipset máris Angliában érezhetnénk magunkat. Ez nem vicc, egyszer az egyik családnál ahol laktam csirkefalatok meg zöldség volt a vacsora, apuka leült közénk majd egy kis kiszerelésű ecetes chipset ráborított a tányérján lévő ételre. Lényeg a lényeg, hogy ez a fogás gyorsan elkészül, kiadós és nem kell sokat rágni.
 

Hozzávalók (4 személyre)
80 dkg csirkemellfilé
1 fej hagyma
4 ek mustár
4 ek méz
6 ek ketchup
1 ek Worchestershire szósz
só, bors
olívaolaj

A csirkemellet kockára vagy csíkokra vágjuk., sózzuk, borsozzuk. A hagymát meghámozzuk és finomra aprítjuk. A pác hozzávalóit egy tálban összekeverjük, beletesszük a hagymát és a csirkét. Az ideális az, ha egy fél napot pácolódik a hűtőben a hús, de ha csak néhány óránk van erre az se nagy baj.

A csirkét közvetlenül tálalás előtt készítjük el. Egy nagy serpenyőben kevés olívaolajat hevítünk majd beletesszük a húst a páccal együtt és nagy lángon pirítjuk. Ha túl kicsi serpenyőt választunk akkor levet enged az egész és hosszabb idő míg elkészül. Egyébként úgy sem lesz semmi baja, nagyon finom lesz, de mégis jobb pirítani. Akkor jó a hús, ha a pác kicsit karamellizálódik rajta.

Köretnek krumplipürét és borsót adunk mellé.

Hozzávalók (4 személyre)
80 dkg burgonya (tisztított súly)
1,5 dl tej
1 fej hagyma
1 ek vaj
só, bors
frissen reszelt szerecsendió

A krumplit meghámozzuk, feldaraboljuk és feltesszük főni. Én nem szoktam megsózni a vizet, mert akkor a főzőlé íze határozza meg a püré ízét. Igaz ugyan, hogy emiatt kicsit erőteljesebben kell ízesíteni, de megéri.

A hagymát meghámozzuk és félkarikára vágjuk. Egy serpenyőben megolvasztjuk a vajat és a hagymakarikákat aranybarnára pirítjuk. Erre vegetát szoktam szórni, mert azzal finom. Ha kész a hagyma, félretesszük.

Ha a krumpli megfőtt leszűrjük, majd még forrón áttörjük. Ha teljesen sima pürét szeretnénk akkor bizony a kétkezi törő kell ide – amivel gesztenyepürét is lehet törni. Igenis tessék homogénre törni a krumplit, mert ettől lesz püré. A tejet mikróban megmelegítjük, de ne forrjon. Az áttört krumplihoz keverjük, de nem egyszerre, hanem mindig egy keveset. Így látjuk mikor lesz megfelelő állagú a püré. Habverővel a legjobb keverni, mert úgy jó sok levegő jut a püré belsejébe és ez a lényeg. Ízesítés: só, bors és frissen őrölt szerecsendió. Legvégén belekeverjük a pirított hagymát.

A borsóhoz személyenként kell 50 g fagyasztott borsó, kevés olívaolaj és só. Egy lábasban felmelegítjük az olajat, a borsót fagyottan beletesszük és megvárjuk míg megpuhul. A végén megsózzuk.

Egyszer már csináltam autentikus barbecue szószt recept alapján. Lett vagy öt liter, baromi sokba került és mivel nem lehetett sokáig eltartani, a nagy részét ki is kellett önteni. Azzal inkább nem próbálkozom többet.
 

Ó hát, elérkezett ez a nap is. A tegnapi vacsora a korábban rendkívül elcseszett báránycomb remake-je volt. Mivel a Spar-ban nagyon szép és nagyon akciós sertéskarajt találtam, úgy döntöttem ezzel fogom kipróbálni a fűszeres kérget és a mediterrán krumpliágyat. Azt kell mondjam jó döntés volt!

Hozzávalók (4 személyre)
80 dkg sertéskaraj csont nélkül, egyben
1 kg burgonya
5 paradicsom
1 citrom
4 gerezd fokhagyma
2 csomó petrezselyemzöld
4 ek zsemlemorzsa
8 dkg reszelt pecorino vagy parmezán (a legjobb vegyesen)
3 ek vaj
só, bors
olívaolaj
 
A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Egy tepsit kikenünk olívaolajjal.

A krumplit meghámozzuk, egyenlő méretű darabokra vágjuk, olyan 1,5 centis kockákra. A paradicsom héját bekarcoljuk, pár percre forró vízbe mártjuk, majd meghámozzuk. Nagyon darabokra vágjuk. A krumplit és a paradicsomot a tepsibe tesszük, elrendezzük, sózzuk, borsozzuk. 2 ek vajat kis forgácsokban eloszlatunk rajta. Ez lesz a köret.

A fűszerkéreg a legjobb rész. A citromot forró víz alatt megmossuk, a héját lereszeljük. A petrezselymet felaprítjuk. A fokhagymát meghámozzuk és lereszeljük vagy fokhagymanyomón átpréseljük. Ezeket összekeverjük a zsemlemorzsával, majd a keveréket 60-40 arányban kettéosztjuk. A nagyobb részét 4 ek olívaolajjal pasztává keverjük, a kisebb részhez hozzákeverjük a reszelt sajtot.

A húst megmossuk, szárazra töröljük majd bedörzsöljük a citrom levével. Ezután sózzuk és borsozzuk. Az egyik legszebb rész következik: az olívaolajos pasztával bekenjük a húst, körbe minden oldalon, majd a paradicsomos burgonya ágyra fektetjük.

A tepsit a sütőbe toljuk 75 percre. Közben nincs semmi dolgunk, nagyon szépen elvan magában a hús.

A helyzet fokozódik mikor letelt az idő. A sütőt 225 fokra kapcsoljuk. Kivesszük a tepsit, és a húsra és a köretre szórjuk a sajtos keveréket. Ezen kívül még 1 ek vajat eloszlatunk az egész tepsiben kis darabokban. A köretet kicsit megmozgatjuk egy fakanállal. Visszatesszük a tepsit a sütőbe és még 15-20 percig sütjük az ételt magas hőfokon.

Na most nem azért mert fényezni akarom magam, de a hús valami fantasztikus lett. Puha, omlós és szaftos, de kívül a fűszerkéreg meg ropogós. Toplistás fogás az biztos!

 

Gordon Ramsay-t imádni vagy utálni lehet. Egy arrogáns beképzelt alak, és sajnos sokszor derülnek ki róla olyan dolgok amik nem segítik a pozitív imázs kialakítását. Például, hogy a Hell’s Kitchen nyertesei közül a legtöbb nem megfelelő formában, vagy egyáltalán nem kapta meg a megígért nyereményt. Viszont Gordon papa egy dolgot nagyon tud: főzni. Az alábbi előétel is olyan, hogy a hozzávalók alapján nem gondolná senki, hogy finom lehet. Pedig nagyon is az!

Hozzávalók (6 személyre)

400 g zöldborsó

125 g mascarpone

1 zacskó mini mozzarella

2 ek reszelt pecorino

3 ciabatta

olívaolaj

só, bors 

A borsót ha fagyasztott, hagyjuk felengedni, majd pár perc alatt megfőzzük sós, forrásban lévő vízben. Ha friss, akkor kifejtjük és utána főzzük meg. Utóbbinál kb 1 kg héjas borsó szükséges ehhez a mennyiséghez. Mindkét esetben a lényeg az, hogy teljesen puhára főzzük a borsót. Ha kész, leszűrjük és pár percig hűlni hagyjuk.

A borsót és a mascarponét 2 evőkanál olívaolajjal, valamint kevés sóval és borssal turmixgépbe vagy aprítógépbe tesszük és pürésítjük. Ha az állaga megfelelő, a pürét egy tálba tesszük és ha szükséges még adunk hozzá sót és borsot.

A kenyeret szeletekre vágjuk, méghozzá úgy, hogy egy ciabatta négy szelet legyen. Ehhez először keresztben majd hosszában vágjuk félbe a kenyeret. Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk és megpirítjuk benne a kenyérszeleteket, mindkét oldalon.

Most következik az összeállítás: a kenyérszeletre halmozunk pár kanál zöldborsópürét, erre kerül egy mini mozzarella golyó, félbetépve. Ezután pecorino sajtot reszelünk a tetejére és óvatosan meglocsoljuk egy kevés olívaolajjal.

Mióta mennek ezek a főzős műsorok a tévében, sokszor eljátszok a gondolattal, hogy milyen menüt készítenék ha én lennék a házigazda. Ez a pirítós nagy eséllyel indulna az előétel kategóriában.

Az, hogy miért és milyen körülmények között keveredtem a Porcellino-ba nem lényeges, mert minden fölösleges mondat elveszi a figyelmet a lényegről, az ételről. Azért néhány szóban csak bemutatom a helyet. A II. kerületben található viszonylag csendes környéken. A belső kialakítás nekem a középkort juttatta eszembe, lehet, hogy azért mert fából készült sarló és lapát volt a falra szögezve. A hely nagyon hangulatos, elegáns, bár ugye nagy társasággal nem lehet igazán megfigyelni egy étterem sajátosságait, de összességében nagyon kellemes volt.

Az előétel úgynevezett antipasti ízelítő volt (mivel nagyobb társasággal mentünk, előre meg volt rendelve), azt kell mondjam, hogy minden igénynek megfelelt: marinált grillezett zöldségek (gomba, paprika, cukkini), pármai sonka, mortadella, kacsamáj pástétom, mozzarella caprese és ricottával töltött articsókaszív. Ezek mellett még rukkola, cikória és azt hiszem római saláta volt még a tálon. Kísérőnek házi kenyeret adtak hozzá.

A salátákon kívül mindent megkóstoltam, azokat ezért hagytam ki, mert elvették volna a helyet a többi étel elől. Az articsóka első próbálkozásra (mármint nekem elsőre) finom volt, a kacsmáj egyszerűen fantasztikus, különösen a pármai sonkával együtt. A zöldségek nagyon szépen néztek ki, mert a darabok egészben maradtak, nem estek szét.

A főételt mindenki szabadon kiválaszthatta a menüről, sokat vacilláltam több étel között, de mindig a fehérboros feketekagylóhoz jutottam vissza. Erről viszont sejtettem, hogy bármennyire finom, nem tesz ki egy egész főételt. Meg is kérdeztem a pincértől, aki ezt megerősítette, majd mintegy varázsütésre azt mondta, hogy el tudják készíteni tésztával a kagylót, ilyen tenger gyümölcsei spagetti formában. Itt kis szívem dobbant egyet és azonnal igent mondtam az ajánlatra. Paradicsomos szósszal? Nem, nem, tejszínes fehérborossal.

A sorsom akkor megpecsételődött mikor kihozták a tésztát. Gyönyörű volt! Látszódtak a kagylók (fekete- és vénuszkagyló), a rákok és a polipok is, komolyan mondom akár órákig elnéztem volna. És frissen reszelve kaptam rá a parmezánt! A díszítés egy nagy bazsalikomlevél és metélőhagyma volt, nagyon szépen nézett ki. Az ételről szuperlatívuszokban tudok beszélni, a mártás nagyon könnyed és krémes volt, a tenger gyümölcsei tökéletesen voltak elkészítve. Komolyan mondom, ha végig csukott szemmel ettem volna, el tudtam volna képzelni, hogy egy mediterrán tengerparton lévő étteremben vagyok.

Sajnos a desszertek közül egyet sem volt alkalmam kipróbálni, de sebaj mert erre a helyre mindenképpen vissza fogok menni és akkor bepótolom.

A tegnapi kitérő után jó visszatérni újra a receptekhez. Ez egy különleges darab, ugyanis saját találmány. Tavaly volt a  Dining Guide oldalán egy verseny, ami több részből állt, minden hónapban egy központi hozzávaló köré csoportosították a recepteket. Szeptemberben a szőlő volt a téma, tehát a beküldött receptnek azt mindenképpen tartalmaznia kellett. Édességet nem akartam, mert elsőre mindenki arra gondol, aztán egyszer csak kipattant a fejemből ez a rizottó.

1 fej hagyma
200 g rizottórizs
1,5 dl száraz fehérbor
8-9 dl zöldségalaplé
30 g vaj
4 szelet baconszalonna
20-25 szem fehér szőlő
parmezán sajt
só, bors
olívaolaj

Először az alaplé: már korábbi posztban is írtam, egyszerű de kicsit időigényes. Veszünk egy lábast, sokféle zöldséget (répa, zöldség, karfiol, kelkáposzta, zeller, gomba, hagyma), sót, egész fekete borsot, fokhagymát és feltesszük főni. Ennek kell 35-40 perc, hogy a lének tényleg legyen íze.

Közben előkészülünk: a hagymát felaprítjuk, a rizst és a bort kimérjük. A szőlőszemeket félbevágjuk és ha kell kimagozzuk. A bacont akár most is megsüthetjük, de lehet a végén is.

Ha az alaplé már jó ízű, akkor egy ferdefalú serpenyőben olajat hevítünk és beletesszük a hagymát. Ne kapjon színt, csak fonnyasztani kell. Majd hozzáadjuk a rizst és kicsit megpirítjuk, mindössze pár percig majd felöntjük a borral. Közben egy merőkanalat teszünk az alaplébe (nem kell leszűrni előtte) és takarékra vesszük a lábas alatt a lángot.

A rizottót a bor hozzáadásától kezdve folyamatosan keverni kell. Mikor a bort felszívta, hozzáadunk egy kanál alaplevet. Ezt addig ismételjük amíg a rizs majdnem megpuhul, közben folyamatosan keverjük.

A kisült bacon szeletekből kettőt apró darabokra törünk, a másik kettőt egészben hagyjuk.

Mikor a rizs már majdnem puha, beletesszük a vajat és a szőlőt. Tovább keverjük, közben sózzuk, borsozzuk az egészet. A szőlőnek pár perc kell, hogy egy kicsit megpuhuljon. Jó hogy ha a rizs alatt van még egy kis lé, mert így tálalásra nem szárad ki.

A bacont a legvégén keverjük bele. Parmezánforgácsokkal és az egész bacon szeletekkel tálaljuk.
 

Tegnap nem indult jól a dolog, mert a sótartó teljes tartalmát a tetejével együtt beleborítottam az alaplébe. Szerencsére még az elején így csak át kellett pakolni a cuccot egy másik edénybe.

Az alapléhez használt zöldségeket ne dobjátok ki hanem tessék megenni, elvégre ritkán jut egyszerre ennyi zöldséghez az ember.
 

Rendhagyó bejegyzés következik, mivel tegnap nem volt érkezésem sem vacsorát főzni sem rendesen vacsorázni, mert ezt a rendkívül lapos Vince Vaughn filmet mindenképpen meg kellett nézni. Előre mondom a mai írás nem érzékeny gyomrúaknak készült.

A tegnap esti mozi – és a kísérő popcorn hegyek – kapcsán jutott eszembe néhány, számszerint kettő – érdekes történet amelyben bizony a popcorn volt a főszereplő. Ugye azt senki nem vitatja, hogy lehet túl sok popcornt enni. Ez egy ilyen ló, elvégre literre mérik, nem tudsz keveset kérni. Ilyenkor a só kimarja az ember szája szélét, meg utána napokig lehet nyelvvel vagy kézzel szedegetni a fogak közül a kukorica héját. Szerintem sokan vannak akik szeretik a pattogatott kukoricát, és a sokak közül is sokan voltak már tőle betegek. Vagy nagyon betegek. Most két ilyen történet következik, végkimenetel szempontjából egyforma, az epilógus különbözik. És hogy, hogy nem mindkettő a szabadság földjén esett meg. Az első az enyém.

Történt egyszer réges régen egy messzi messzi galaxisban 1997-ben (aki akkor még meg se született azonnal menjen innen), hogy a család felkerekedett, hogy a nagyobbik lányt meglátogassa Ámerikában, mivel akkor már 10 hónapja sínylődött a sivatagban arasznyi csótányok között. Megjegyzem, hogy a csótányokról ő tehet, elvégre nem takarította a szobáját, de tényleg hatalmas új-mexikói csótányok voltak. Na mindegy. Én összesen 10 és fél éves voltam akkoriban és annyit zabáltam mint egy ló (mer’ növésben voltam), ez pedig a lehető legjobban jön egy olyan országban ahol a hamburger átlagsúlya egy gyerek testsúlyának a fele és a legkisebb kiszerelésű kóla is két liter (volt már akkor is).

Utazásaink során meglátogattuk a Six Flags nevű intézményt Dallasban, ami egy akkora vidámpark mint egész Budapest. A sok hullámvasút meg minden egyéb mellett, amire már nem emlékszem, kaptam egy vödör popcornt meg egy bödön kólát. Neem, nem olyan mint amit itthon lehet kapni, hanem a kertbe való műanyag vödör méretű amit a gazdaboltban veszel 200 forintért. A kóla meg volt két liter vagy még több. Én ezt mind megettem és megittam. Mert nagyon szerettem a popcornt. Az evés és a végkifejlet között eltelt egy fél nap, ezt az időszakot az enyhe de kitartó hasfájás jellemezte.

Este a szállodában már éreztem, hogy valami lesz. Mindenképpen kijön ami bement, de hogy hol és milyen formában azt nem lehetett tudni. Úgyhogy tipródtam mint a szaró galamb (persze 10 éves szinten, tehát vinnyogtam, hogy fáj a hasam és anyaaa segíts), de csak nem történt semmi. Papa idejekorán kivonta magát a műsorból (felesleges két aggódó szülő a beteg gyerek ágya mellett), de akkor még nem tudta, hogy bizony ez egy többszereplős játék, ha akarja ha nem. Nos nem szépítem a dolgot telehánytam a kádat kólás popcornnal vagy popcornos kólával, már nem lehetett megállapítani, de jó sok volt az biztos. Hogy miért a kádba? Mert éppen a vécén ültem. A dolog számomra ugye véget ért, de csak most kezdett érdekes lenni. Mi van ha nem megy le? Mi van ha eldugul a kád? Mit fogunk csinálni? Gondoltam, én már elvégeztem a dolgom, most ti jöttök. Hát mégis férfidolog az ilyen, úgyhogy majd apád (aki az ágyban fekve fején a takaróval imádkozott, hogy ne rendeljék be szolgálatra) kimeri ha nem megy le. Mivel egy szállodai szobában relatíve kevés dolog alkalmas arra, hogy hányást merjél vele így elég nagy volt a dilemma. De mindenki nagy szerencséjére lement. Én pedig mint aki jól végezte dolgát lefeküdtem aludni. Elvégre meg is halhattam volna!

Epilógus: azóta is eszem popcornt, bár a mai napig nem értem, hogyan éltem túl ezt az esetet.

A második a nővéremé.

Régen történt. Az események egy részét jótékony rózsaszín (!) homály fedi már, bizonyos részletekre azonban ma is pontosan emlékszem.

Cserediákként töltöttem egy évet az Egyesült Államokban. A kezdősúlyomhoz képest legalább 5 kilóval nehezebben, sok-sok liter pattogatott kukoricával és cukros innivalóval a hátam mögött ezen a szombat estén is moziba mentem a kinti családommal. Ezúttal még jobban kirúgok a hámból, gondoltam, és merészen nem csak 5 liter sós, vajas pattogatott kukoricát rendeltem, hanem kértem rá extra olvasztott vajat. Emlékszem, olyan nyomós szerkezetből adják, mint itthon a mustárt, ketchupot a hotdoghoz. Folyt a sárga vaj a kukoricára, ma is látom magam előtt, én meg rettentő elégedett voltam. Kértem mellé, szokás szerint, egy nagy pohár rózsaszín, cukros üdítőt, azért ezt, mert már akkor sem ittam kólát, fantát, egyebeket – elvből, ugye – helyette viszont nagyon megkedveltem ezt a klasszikus rágógumi ízű folyadékot – mintha bármiben is jobb lenne.

Irány a mozi, a filmre nem emlékszem, csak arra, hogy aznap éjjel azt hittem, meghalok. 2 óra felé ébredtem arra, hogy iszonyatosan fáj a gyomrom, hideg veríték folyik rajtam és veszettül szédülök. Először támolyogva, majd négykézláb mászva közelítettem a fürdőszoba felé, nyögve, nyüszítve. Nem volt hányingerem, és fogalmam sem volt, hogy így mit tudok tenni, hogy jobb legyen. Végül eltöltöttem némi időt a fürdőszobában a vécé mellett a földön agonizálva, egy idő után vissza is jött a teljes adag kukorica rózsaszín lében úszva, de ezekre annyira nem is emlékszem, arra viszont igen, hogy előtte és utána, a földön fekve, a barna csempéket bámulva, nagy fájdalmamban és teljes kétségbeesésemben folyamatosan Anyut szólongattam. Az igazit, persze. Ilyen előtte és azóta sem volt, mármint hogy megoldás gyanánt nem tudtam mást tenni, mint a (jelenleg 200, akkor) több ezer kilométerre lévő anyámat távolról kérlelni, hogy tegyen valamit. Elvégre ki, ha nem ő.

Az amerikai család természetesen nem avatkozott be, tipikusan a felszínen kedves, egyébként rideg és zárkózott emberek voltak, így másnap reggel csak arra futotta, hogy diszkréten megkérdezzék, hogy ... khm ... hogy aludtam.

Epilógus: Pattogatott kukoricát a fentiek óta nem ettem. Így 15 év után legalább az illata nem bánt már.

Nos remélem tetszett ez a két kis szösszenet (majdnem azt írtam, hogy remélem élvezettel olvastátok :-)). A kukorica veszélyes üzem!
 

Rachel Allen főzőműsorait imádom. Nagyon sokszor olyan fogásokat készít amik jól néznek ki, egyszerűek és könnyű megjegyezni a receptet meg az elkészítési módot. Na jó néha kell egy kicsit keresgélni még a neten, de ez belefér. Mivel a TV Paprikán viszonylag sokat ismételnek, volt lehetőségem jól megjegyezni a parmezános csirkefalatok meg a ketchup receptjét.

Házi ketchup
60 dkg paradicsom
20 dkg apróra vágott vöröshagyma
2 gerezd zúzott fokhagyma
75 ml fehérborecet
7,5 dkg cukor
fél tk őrölt szegfűszeg
só, bors
olívaolaj

Egy lábasban olajat hevítünk majd beletesszük a finomra vágott vöröshagymát, kicsit megdinszteljük. A paradicsomot nem kell meghámozni, csak feldarabolni. Mikor a hagyma megpuhult, az összes többi hozzávalót a lábasba tesszük, lefedjük és 30 percig békén hagyjuk, néha meg lehet keverni.

A ketchup ízesítésénél nagyon fontos az örökérvényű szabály, hogy hozzáadni mindig lehet, de elvenni nem Az ecet és a szegfűszeg ezért van dőlt betűvel szedve. Nem biztos, hogy kell belőle annyi, ez az eredeti recept. Kezdjük a mennyiség kétharmadával. Ha mégis sok lenne, vízzel lehet hígítani a keveréket, úgyis elpárolog. Szóval óvatosan, és tessék tisztességesen megsózni a paradicsomot, mert különben a cukor elviszi az egésznek az ízét, és édes paradicsomszósz lesz belőle.

Mikor teljesen szétfőtt a paradicsom (kb. 30 perc) az egészet összeturmixoljuk, majd további 10-15 percig főzzük a szószt, hogy teljesen besűrűsödjön.

Nagyon finom! De tényleg. Attila is először fanyalgott, hogy ennek nincs is ketchup színe, de aztán az íze meggyőzte. A francba is, hogy nincsen semmilyen helyes kis tálalótányérom!

Akár el is lehet tenni belőle, sterilizált üvegekben.

Parmezános csirkefalatok
Hozzávalók (4 személyre)
1 egész csirkemellfilé
liszt
2 tojás
5 dkg parmezán
zsemlemorzsa
olaj

A sütőt előmelegítjük 200 fokra, méghozzá úgy, hogy a sütőlapot amiben sütni akarjuk a csirkét benne hagyjuk a sütőben egy darab sütőpapírral. Ez azért kell, hogy a csirke ne szívja magába az olajat a hideg tepsiről.

A csirkét megmossuk és ujjnyi csíkokra vágjuk, sózzuk, borsozzuk. Egyszerű panírozáshoz készülünk elő, annyi különbséggel, hogy a zsemlemorzsához hozzákeverjük a finomra reszelt parmezánt.

A csirkecsíkokat először lisztbe, majd felvert tojásba, végül a parmezános morzsába forgatjuk és a közben kiolajozott meleg sütőlapra tesszük. Összesen 20 percig sütjük, 10 perc elteltével megfordítjuk a csirkefalatokat, hogy mindkét oldaluk aranybarna legyen.

Tegnap köretnek rizi-bizi volt, kis maradék hagymát is tettem bele. 2 zacskó Uncle Ben’s rizshez 150 g fagyasztott zöldborsó és 1 fej dinsztelt hagyma.

Thanks Rachel!
 

Neem fanyalgunk. Mindenkinek van egy-két vagy több olyan étel a tarsolyában ami egészen biztosan nem tálalna fel egy díszvacsorán, viszont hideg téli estéken ezek nagyon  szívmelengetők tudnak lenni.

Anyukám mindig tejberizst főz ha ideges vagy el van keseredve. Így aztán mikor kicsi voltam nem egyszer előfordult, hogy a teljes család kötelező esti tejberizs kúrán volt. Mondjuk én nem is szeretem de ez most nem lényeg.

Hát tegnap (fejfájásom második teljes napján) többirányú inspiráció hatására úgy döntöttem, hogy én bizony savanyú krumplilevest fogok csinálni. Mert a lelkemnek arra van szüksége.

A bökkenő jelen esetben az, hogy erre nincs dekára kimért recept. Most pont saját magamnak mondok ellent, mert én is utálom, mikor Mamából ki akarom húzni a titkos fánk vagy kötöttgaluska-leves receptet és elkezdi mondani, hogy hát végy lisztet…na de mennyit?…hát úgy ennyit (vagyis két maroknyit az ő markával mérve, köszi).

Leírom a tegnapi arányokat, az elég három nagy étkű vagy négy normális étkű embernek. Virsli nincs, két okból: nem volt otthon, és ugye válság van.

2 nagy krumpli (nagy = termetes férfiember ökle)
1 fej hagyma
ujjnyi hosszú szárazkolbászdarab
2 babérlevél
só, bors
olaj
2 nagy EK tejföl
1 EK liszt
ecet ízlés szerint

A krumplit és a hagymát meghámozzuk, a hagymát finomra, a krumplit kockákra vágjuk.

A kolbászt apró darabokra vágjuk.

Egy lábasban olajat hevítünk és a hagymát pár perc alatt megfonnyasztjuk. Hozzáadjuk a krumplit és együtt pirítjuk, de óvatosan nehogy megégjen. Aztán egy kevés vízzel felöntjük és rotyogtatjuk. Közben beletesszük a babérlevelet és megsózzuk.

Ezt a levest akkor szoktam felönteni (kb. 1,5 l vízzel), mikor a krumpli majdnem puha, mert így hamarabb kész van. Tehát kevés vízben rotyogtatjuk míg a krumpli megpuhul. Megborsozzuk, és ha kell még, megsózzuk. A kolbászt csak a felöntés után szoktam beletenni, mert egyébként szétfő meg minden. De ez egyéni ízlés kérdése.

Ha már felforrt a leves és minden puha, akkor jöhet a habarás a tejföllel és a liszttel. Most tesszük bele az ecetet, kevesebb mint egy evőkanál kell belőle. Még egyszer felforraljuk és kész is. Tálalás előtt kivesszük a babérleveleket.

Nem szoktam bele fűszerpaprikát tenni, mert nekem tetszik az a szín amit a kolbász önmagában ad neki. Olyan menzás.
 

Hát ez majdnem nem lett. Mivel az Istenek annak idején úgy döntöttek, hogy családunk nőága a legkisebb időjárás-változást is megérezze, az erősebb frontok idején csoportosan akarjuk letépni a saját fejünket. Na de estére összeszedtem magam, és úgy döntöttem itt az ideje kipróbálni az instant puliszkát amit még Olaszországból kaptunk. Ismét Viva Italia!
 

Hozzávalók (4 személyre)
8 csirke felsőcolmb
20 dkg kukoricadara
16 db koktélparadicsom
4 gerezd fokhagyma
10 dkg parmezán
só, bors
olívaolaj

A csirkecombokat megmossuk. A fokhagymát meghámozzuk, a gerezdeket félbevágjuk és azokkal megtűzdeljük a combokat. Sóval és borssal bedörzsöljük, majd tálba tesszük és 1 dl olívaolajat öntünk rá. Egy éjszakára hűtőbe tesszük, lefedve.

Másnap egy serpenyőt szárazon felmelegítünk, majd mindkét oldalon megpirítjuk a combokat és félretesszük.

A puliszkához sós vizet forralunk (nagyjából 1:4 arányban kell, tehát 1 rész dara 4 rész víz). Ha rendes kukoricadaránk van akkor, folyamatos kevergetés mellett 10-12 perc alatt készül el. Szerencsésebb sorsúaknak instant puliszka is juthat, ez forrásban lévő vízbe öntve kb.2 perc alatt készen van. A meleg puliszkát egy olajjal kikent tűzálló edénybe öntjük és hagyjuk kihűlni.

A sütőt előmelegítjük 180 fokra.

A parmezánt megreszeljük. A paradicsomokat megmossuk és félbe vagy negyedekbe vágjuk.

Ha a puliszka kihűlt, 8 egyforma darabot vágunk belőle, elrendezzük a tűzálló tálban; ez lesz az alja az ételnek. Erre parmezánt szórunk, majd rátesszük a paradicsomot. A tetejére kerül a csirkecomb. Az egészet az előmelegített sütőbe toljuk 30 percre és készen vagyunk.

Szeressétek a puliszkát, mert nagyon finom. Friss túróval és valamilyen kemény állagú, intenzív ízű sajttal önálló vacsora is lehet.
 

Mert ha a férfi azt kíván, akkor azt kell csinálni…el ne higgyétek ezt, csak mivel nem nagyon volt ötletem tegnapra, jól jött a kérés. Viszont ugye ehhez túrót kell törni. Szitán. Kézzel. A konyhaművészet iránti rajongásom ellenére még mindig akad néhány dolog amit a hátam közepére kívánok: tojáshabot kézi habverővel felverni, túrót szitán áttörni…és így tovább. Szerencsére azért elég gyorsan elkészültem vele.

Hozzávalók (4 személyre)

50 dkg tehéntúró

9 ek búzadara (vagy 8 ek dara és 1 ek zabkorpa)

3 egész tojás

csipet só

2 zacskó vaníliás cukor

1 tk kristálycukor

zsemlemorzsa

vaj

tejföl

porcukor

A túrót szitán áttörtjük. Hiába ezt nem lehet megúszni, mert a túró alapvetően darabos, és nem túl élvezetes, ha evés közben egészben maradt túrót találunk.

Hozzákeverjük a darát, a sót és a kétféle cukrot, majd jól összegyúrjuk. A tojásokat egyenként beledolgozzuk. Ha túl lágy a massza még egy kis darát lehet bele tenni, de míg pihen addig úgyis keményedni fog.

Mostanában az egészséges életmód jegyében a süteményeknél 1 ek szárazanyagot (lisztet, darát, zsemlemorzsát) korpával szoktam helyettesíteni, meg sem lehet érezni, de a lelkemnek jót tesz.

A masszát legalább fél, de inkább 2-3 órára hűtőbe tesszük.

Egy nagyobb lábasban sós, olajos vizet forralunk, majd vizes kézzel gombócokat készítünk a masszából és kifőzzük. Miután a gombóc feljön a víz tetejére kell még neki idő. Érdemes előbb egyet elkészíteni és megnézni, hogy jó-e, aztán annak megfelelően módosítani a főzési időt.

Közben egy serpenyőben vajat olvasztunk, majd zsemlemorzsát pirítunk benne, ebben kerülnek a kifőtt gombócok, jól megforgatjuk őket a pirított morzsában.

Ízlés szerint tejföllel és porcukorral tálaljuk.

El kell mondjam, hogy tegnap csak a masszát csináltam meg, a főzés és a tálalás Ati érdeme, ahogy a képek is.

Tapasztalataim szerint a túrógombóc elég megosztó étel ami a receptet illeti. Mindenki esküszik valamire, aztán közzéteszi és jól lehordják a kommentelők meg az olvasók, hogy ez bizony szar. Hát nekem ez a recept bejött, remélem nektek is jól sikerül ha kipróbáljátok.

Általános érvényű dolog, hogy a gombóc inkább legyen  lágy mint kemény, és hogy darával mindig lehet segíteni a massza állagán. Azt viszont soha nem szabad elfelejteni, hogy a legfontosabb idő az amikor a massza a hűtőben pihen. Ha utána is túl puha az állaga, akkor kell még rajta javítani.

Nincsenek szavak. Konyhaművészetem egy szinttel feljebb lépett. Ki gondolta volna, hogy egy középszerű női magazinban találok rá erre a csodára. Kifinomult, egyszerű, elegáns. Azt mondták egyesek, hogy ne káromkodjak, szóval nem fogok, pedig válogatott kifejezésekkel tudnám elmondani mennyire finom ez a pástétom. Hát nagyon!

Hozzávalók (4 személyre)

50 dkg csirkemáj

4 dl száraz vörösbor

20 dkg baconszalonna

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

4 babérlevél

5 dkg szárított vörösáfonya

durvára tört bors

só

kakukkfű

A csirkemájat megmossuk, darabokra vágjuk és 10-15 percre beáztatjuk a vörösborba. A bacont csíkokra vágjuk és száraz serpenyőben megpirítjuk. A hagymát és a fokhagymát finomra vágjuk, majd a szalonnához adjuk és együtt pirítjuk.

A májat leszűrjük és a serpenyőbe tesszük a bacon és a hagyma mellé, fehéredésig pirítjuk. Ezt ugyan nem értem, mert fehér soha nem lesz, maximum világosbarna, de mindegy, pirítsuk és kész.

Majd aláöntjük a vörösbort, beletesszük a babérlevelet és 15 percig pároljuk a keveréket. Sózzuk, borsozzuk, a sóval óvatosan, mert a szalonna is elég sós. Ne fője el teljesen a bort, mert akkor a végeredmény száraz, fojtó lesz.

Az áfonyát hideg vízbe áztatjuk.                                                      

Ha a máj már majdnem elfőtte a levét, lehúzzuk a tűzről. Hagyjuk kicsit hűlni, kivesszük a babérleveleket, majd turmixgépbe, vagy aprítógépbe pakoljuk a keveréket és pürésítjük.

A krémet egy tálba kanalazzuk. Az áfonyáról leöntjük a vizet, majd a májhoz keverjük. A tetejét megszórjuk kakukkfűvel és kész is a pástétom.

Friss baguettel és lilahagymával kínáljuk.

Tipp: ha középszar bort használunk, ne igyuk meg a maradékot, hacsak nem az a cél, hogy a Való Világ valóban szórakoztatónak tűnjön. Na de jó minőségű bort meg ki öntene kajába, úgyhogy sakk-matt.

Minden szépsége ellenére sajnos nekem a májpástétomról mindig a Rózsák háborúja ominózus jelenete ugrik be, amikor pástétomot vacsoráznak és Michael Douglas hívná a kutyáját, de az valamiért nem jön…de nyugi nálunk megvan mindkét jószág, és tényleg csirkemájból készült. Bár ha B és B továbbra is ilyen rossz lesz, lehet, hogy legközelebb zsírjára sütöm mindkettőt.

Rachel Allen szerint szicíliai, tegnap rákerestem a neten, hogy mégse írjak nagy hülyeséget, és kiderült, hogy nagyjából 35 féle módon elkészített tésztát neveznek Pasta Siciliana-nak. Hát ez is egy közülük. Molto buono. 15 perc alatt elkészül.
 

Hozzávalók (4 személyre)
35 dkg száraztészta (rövid, vagyis penne, farfalle, fusili...)
20 db koktélparadicsom
4 szál szárzeller
10-12 dkg mozzarella sajt
2 gerezd fokhagyma
fél citrom
só, bors
olívaolaj

A tésztát sós, olajos vízben al dente-re főzzük.

A paradicsomokat negyedekbe vágjuk, a zellert feldaraboljuk. A fokhagymát meghámozzuk és finomra aprítjuk. A mozzarellát apró darabokra vágjuk. Egy nagy tálban összekeverjük őket, majd sózzuk, borsozzuk és a fél citrom levét hozzáadjuk.

Ha a tészta megfőtt, leszűrjük és a zöldséges keverékhez adjuk. Egy kevés olívaolajat adunk hozzá és jól összekeverjük. Érdemes egy kicsit állni hagyni, hogy az ízek összeérjenek. Ezalatt a zeller egy kicsit megpuhul és a sajt megolvad.

Mert mire leírom a teljes nevét eltelik harminc év, meg egyébként tényleg az egyik kedvenc ételünk. A program címe: használjunk minél több serpenyőt és edényt egyszerre. Nagyon ritkán fordul elő, hogy kettőnél több főzőlapot kell használnom egy fogásnál, hát itt kell mindet, főleg ha profi módon mindent egyszerre akarok elkészíteni. Pont ennél az ételnél fordult egyszer elő, hogy a bekapcsolt főzőlapra fogókesztyűben rátenyereltem és hát mintát égettem a kesztyűbe. 
 

Hozzávalók (4 személyre)
60 dkg csirkemellfilé
3 paradicsom
1 csomó újhagyma
2 ek barnacukor
2 gerezd fokhagyma
1 kis piros chili paprika
2 dl paradicsomlé
1 doboz ananászkonzerv, karika, nem darabolt
35-40 dkg spagetti
1 póréhagyma
1 piros kaliforniai paprika
1 szárzeller
2 szál sárgarépa
só, bors
olívaolaj

Serpenyő 1: a hús és a szósz
A csirkemellet szeletekre vágjuk, kiklopfoljuk (óvatosan, különben a hús egy része a klopfolóra költözik), sózzuk, borsozzuk. Egy nagyobb serpenyőben olajat hevítünk és a hússzeleteket megpirítjuk.

A zöldhagymát felkarikázzuk. A paradicsomot meghámozzuk (bekarcoljuk a héját, forró vízbe mártjuk és utána könnyű lehúzni), kivágjuk a zöldjét és felkockázzuk. A fokhagymát meghámozzuk és felaprítjuk. A chilit felaprítjuk, magok nélkül. Azonnal mossunk kezet a chili után, mert ha ilyen kézzel megdörzsöli valaki a szemét azt egy életre megemlegeti, tapasztalatból tudom.

A paradicsomlevet összekeverjük 2 dl „ananászlével” (a konzervből), belekeverjük a fokhagymát, a zöldhagymát és a chilit.

Serpenyő 1-ből kivesszük a húst, majd a visszamaradt zsiradékon karamellizáljuk a cukrot. Ezután hozzáadjuk a paradicsomlevet és összeforraljuk. Közben beletesszük a paradicsomkockákat is. Ellenőrizni kell az ízesítést, lehet, hogy kell bele só vagy cukor. Néhány perc után visszatesszük a hússzeleteket és hagyjuk, hadd rotyogjon a szósz. Néha keverjük meg.

Lábas 1: tészta
Sóval és olajjal ízesített vizet forralunk a tésztának. Ha felforrt beletesszük a tésztát, al dente állagúra főzzük majd leszűrjük és hideg vízzel leöblítjük.

Serpenyő 2: zöldségek
A paprikát, zellert és répát megmossuk - a répát meghámozzuk - és julienne-re vágjuk őket (vagy valami ahhoz közelire, a lényeg, hogy vékony csíkok legyenek). A pórét felkarikázzuk. A serpenyőben olajat hevítünk és a zöldségeket megpároljuk-megpirítjuk benne. Össze kell esnie, de ne legyen püré a zöldségekből. Ja és ne kavargassuk folyton mert összetörnek. Ha megpuhultak a zöldségek, hozzáadjuk a tésztát, jó alaposan össze kell keverni. Sózzuk ízlés szerint.

Serpenyő 3: ananász
Személyenként két ananászkarikát száraz serpenyőben megpirítunk. Ezzel koronázzuk meg az ételt.
 

Nagyon szeretem a halat. Sőt a tenger gyümölcseit is. Sajnálatos, hogy itthon ilyen nehezen és drágán lehet hozzájutni ilyen alapanyagokhoz, és az olcsóbb halfélék pedig nem megbízható minőségűek. Ennek ellenére néha igenis kell halat enni. Az alábbi fogás nagyon gyorsan elkészül és szerintem nagyon finom.

Hozzávalók (4 személyre)
4 szelet tengeri halfilé
2 lime
1 narancs
1 citrom
10 dkg zsemlemorzsa
75 dkg sárgarépa
3 dl tejszín
só, bors
cukor
olívaolaj

A répát meghámozzuk és ujjnyi hosszú hasábokra szeleteljük. Ezúton szeretném közölni minden férfival aki ég a vágytól hogy segítsen a konyhában, hogy nem az a fontos, milyen a forma, hanem az, hogy ha egyszer elkezdjük valamilyenre vágni, a többi is olyan legyen. Mert azzal aztán nem megyünk semmire, ha az egyik darab szabvány hasáb, a másik meg cérnavékony sőt olyan is van amelyikben egyszerre több méret megjelenik. Jó tudom, örüljek, hogy segít. De akkor is. Ebből kitalálhatjátok, hogy nem én vágtam a répát.

A répát sós cukros vízben feltesszük főni, nagyjából félpuhára kell főzni. Vajon az, hogy félkemény vagy félpuha ugyanúgy jelent valamit, mint a félig üres és a félig tele? Mármint miért félpuhára kell főzni? Miért nem félig keményen hagyni? Teljesen hülye vagyok, ne is figyeljetek ide.

A citrusok héját lereszeljük és összekeverjük a zsemlemorzsával. A halszeleteket sózzuk, borsozzuk, majd meglocsoljuk a lime levével (a kettő közül az egyikkel, szabadon választható). A halat akkor kell elkezdeni sütni, ha a répa majdnem kész van.

Ha a répa már félig puha, leöntjük róla a főzővíz nagy részét, majd hozzáadjuk a tejszínt. Szükség szerint sóval és cukorral tovább ízesítjük, majd adunk hozzá pár csepp citromlevet. Míg elkészül a hal, a tejszín besűrűsödik, de persze közben kevergetni kell.

Közben a halhoz egy serpenyőben olívaolajat hevítünk. A halszeleteket a zsemlemorzsába forgatjuk és forró olajon mindkét oldalon pirosra sütjük.

Korábbi olvasmányaim ellenére pangasius filét használtam, pedig egyre több cikk kering a neten arról, hogy még halnak se nagyon lehet nevezni azt amit 1000 Ft/kg áron bármelyik nagyobb boltban megvehetsz. Állítólag olyan körülmények között tenyésztik őket, amik természetkárosítást idéznek elő, ezért a WWF bojkott listára tette ezt a halfajtát.

Ez elég nagy szemétség mondhatom. Mert ugye mindenhonnan az folyik, hogy hetente egyszer halat kell(ene) enni, mert nagyon egészséges. Itthon a tengeri hal elég drága és elvétve lehet frissen kapni, de még az édesvízi is jóval többe kerül, mint 1000 Ft/kg.

Aztán végre megjelenik egy olyan hal a boltokban, ami ugyan édesvízi, de jó minőségűnek tűnik, szálkamentes filé és nagyon jó áron lehet hozzájutni, olcsóbban mint a pontyhoz vagy a harcsához. Meg ugye a neve is egzotikus. És a fenébe is 1 kiló halfilé 1000 Ft-ba kerül.

A gyanútlan vásárló örül, hogy végre tudnak halat enni otthon. Majd mintegy mellékesen egyszer csak megjelenik a neten és az újságokban, hogy valójában ez a hal kifejezetten egészségtelen a tenyésztési módszerek és körülmények miatt. Azt viszont valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy ez 100%-ban így van-e, vagy esetleg a nyugati kereskedelmi érdekek egy hangyányit felnagyították a problémát, mert hogy, hogy nem az ő érdekeiket sérti a terjeszkedő ázsiai halexport. Na most legyen okos az ember!
 

Le vagyok törve mint a bili füle. Elképzelhető, hogy azért mert már egész pontosan 36 órája nem ettem gyömbéres csokoládéhabot és jelentkeznek az elvonási tünetek. A probléma ezzel a habbal az, hogy ha megeszed nem a gyomrodba megy, hanem egyenesen a csípődön landol méghozzá olyan helyen ahonnan a világ összes kardiója vagy lábemelése sem képes lerobbantani. Mondjuk, hogy on-the-spot megfizetsz azért mert ilyen fenséges csodát majszolsz.

Ezért néha jólesik könnyű kajákat készíteni, olyanokat, mint ez a saláta.

Ezelőtt soha nem ettem még édesköményt, elég érdekes zöldség. Szerintem olyan íze van mint a fogkrémnek. Gyerekkoromban nem voltam jó barátságban a zöldségekkel. Vagyis a nem ismert zöldségekkel. Előszeretettel mondtam kóstolás nélkül, hogy ez vagy az undorító és ezt a szokást nagyon sokára tudtam levetkőzni. Ma már tudatosan keresem az olyan alapanyagokat (nemcsak zöldségeket) amiket még nem próbáltam. Az édeskömény nem hiszem, hogy a kedvencem lesz, de legalább már ismerem.

Hozzávalók (4 személyre)
75 dkg édeskömény
2 fej lilahagyma
1 csomag rukkola
3 narancs
fél citrom
35 dkg pulykamellfilé
néhány mentalevél
olívaolaj
só, bors
toastkenyér

Az édesköményt és a hagymát megtisztítjuk és csíkokra vágjuk. A rukkolát megmossuk és hozzáadjuk a köményhez és a hagymához. 2 narancsot meghámozunk…a recept szerint kifilézzük és a levét felfogjuk. Őszintén megmondom, hogy fogalmam sincs hogyan kell narancsot filézni, így egyszerűen leszedtem a fehér hártyát és feldaraboltam a gerezdeket. Így persze kellett még egy narancs aminek a levét fel tudtam használni az öntethez.

A pulykamellfilét csíkokra vágjuk, sózzuk, borsozzuk és felhevített olívaolajon megsütjük. Még melegen a salátába keverjük.

Az öntet 1 narancs és egy fél citrom leve, egy kevés olívaolaj és só, bors. Ezt jól összekeverjük, majd meglocsoljuk vele a salátát. A mentát apróra vágjuk és a saláta tetejére szórjuk. Elvileg fél csokor kellene belőle, de szerintem az édeskömény mellé nem kell több friss íz.

Személyenként 2 szelet pirítóssal tálaljuk.
 

Szerintem ez a saláta nagyon finom, és büszke vagyok amiért szokatlan és menő alapanyagok vannak benne.
 

Lassan egy hónapja írom ezt a blogot és be kell valljam az eddig kipróbált receptekből volt nem egy amelyiket nem először csináltam, mintegy csökkentve a kudarc esélyét. Tegnap viszont szembesültem az első olyan helyzettel, amely ha nem is közvetlenül az én hibámból de kudarc volt.

Báránycomb. Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű beszerezni, de hát annyi csarnok meg piac van Pesten, egyben csak kell lennie olyan húsnak is ami nem mindennapi. Általában a Fehérvári úti csarnokba járunk, ott marhahús is elvétve van kirakva, így meg sem kérdeztük a bárányt, bár a végkifejletet ismerve lehet, hogy meg kellett volna.

Aztán eszembe jutott a Lehet téri csarnok, ott ahogy hallottam elég sok hentesbolt van, több olyan ami jó is, így próba szerencse alapon elmentünk oda. Kirakva ott sem volt sehol, de aztán arra gondoltam, hogy mégis érdemes lenne megkérdezni, mert ahol kitesznek bélszínt 5500 Ft/kg áron, ott lehet, hogy a pult alatt lapul némi báránycomb.

Az egyik pultnál fagyasztott volt, 2,5 kg súlyú, gondoltam inkább nem köszi, nem vagyunk erőemelők, elég lenne olyan 1 kg is. Ja de ez csontos. A 2,5 kg akkor is rengeteg, inkább megnézzük máshol. Oké, következő hentes azt mondta csak rendelésre van mert, nagyon drága és nem tudja eladni ha kirakja a pultba. Hm, nem tudom  a bélszín mennyivel eladhatóbb tekintve, hogy a bárány még olcsóbb is. Na mindegy.

Végül még egy helyen megkérdeztük, a srác mondta, hogy náluk nincs, de tud egy helyet ahol van. Éljen éljen, végre. Persze a srác haverjánál volt, és mutatott is gyorsan két combot, csontosat de annyi baj legyen. Mondta, hogy vigyük el mindkettőt, összesen volt 2 kiló, leszámítva a csontot végülis nem sokkal több, mint amennyi kellett egyébként.

2000 Ft kilója áron elvittük, hát más ár-dimenzió mint amit a neten olvastam, de mindegy, kellett, olcsó volt úgyhogy irány haza. Ez szombaton volt, ugye tegnap vacsorára csináltam a combot, tehát még pihent egy kicsit a hűtőben. Kicsontozni meglepően könnyű volt, de már akkor is látszott, hogy nem annyira sok a színhús, inkább az ín a domináns, de még akkor is azt gondoltam, hogy jó lesz.

Nem lett. Hiába a körítés meg a fűszerezés, ilyen pocsék állagú húst még soha életemben nem ettem. Csupa ín meg porc volt, élvezhetetlen, egyszóval borzasztó. Pedig az ízekkel tényleg nem volt baj, a hús kérge nagyon finom volt, a fokhagyma, petrezselyem, citromhéj hármassal nem nagyon lehet melléfogni, mind illatos és nagyon aromás fűszer. A köret is jó volt, megpuhult és meg is pirult a krumpli. De azt senki ne mondja nekem, hogy a rágós hús nem teszi tönkre teljesen az élményt.

Szóval most teljesen el vagyok keseredve még mindig, mert olyan húst tálaltam fel, amit még egy olyan macska se bírna elrágni amelyik lopja a potpourrit – és meg is eszi – és nassként nyers diót rágcsál.

Utólag visszagondolva persze, hogy nem kellett volna megvenni, mert aki árulta inkább emlékeztetett egy maffiózóra, mint egy jóindulatú hentesre.

Úgyhogy recept nincs, csak fénykép, mert újra meg akarom majd csinálni ezt a fogást, méghozzá kifogástalan minőségű húsból. Addig meg igyekszem tanulni és figyelni. És keresek egy jó hentest. Meg halast is ha már itt tartunk. Szívesen vennék bármilyen ötletet, mert úgy tűnik ez is ajánlás alapján működik a legjobban.

Szóval a kérdés: hol lehet jó minőségű húst/halat kapni?
 

Neem ez nem egy tanulságos népmese, bár ha jobban belegondolok, az is lehetne. Egyszerűen tegnap részben a farsang, részben amiatt, hogy lassan vége a télnek úgy döntöttem, hogy csinálok egy tartalmas levest meg egy jó kis desszertet.

Erről eszembe jutott valami. Ugye mindenki ismeri azt, amikor az óvodában vagy iskolában főzelék vagy valamilyen leves az első fogás és csak az kap desszertet aki megeszi az elsőt. Na annak idején Papa majdnem belehalt egy ilyen ösztönző akcióba. Történt ugyanis, hogy kelkáposzta főzelék volt az ebéd az óvodában, utána pedig képviselőfánk (ez mind a 60-as években). Jött a szokásos csak akkor ehetsz fánkot ha megeszed a főzeléket. Arra már nem emlékszem, hogy ő volt-e az egyetlen aki megette, de mindenképpen az első, így kapott jó sok képviselőfánkot. Ami mint utólag kiderült szalmonellás volt.

Mikor ez kiderült, már mindenki halálra volt rémülve, mert az a hír járta, hogy a konyhásnéni csak belenyalt a krémbe és a halálán van. Ehhez képest ugye apu evett néhányat…persze nem lett semmi komoly baja, de akkor is.

Na tessék, mégis van tanulság: gyerekek ne higgyetek a hülye felnőtteknek amikor főzeléket erőltetnek belétek, mert lehet, hogy a kitűzött jutalom nem éri meg. Mindig tessék tárgyalni előbb.

Bakonyi betyárleves (4 személyre)

40 dkg borjúcomb

10 dkg füstölt szalonna

1 nagy fej hagyma

2 ek pirospaprika

1 szál répa

1 szál zöldség (fehérrépa vagy mi)

15 dkg gomba

1 zöldpaprika

só, bors

2,5 dl tejföl

6 ek liszt

1 tojás

1 csomó petrezselyemzöld

A szalonnát csíkokra vágjuk és egy lábasban kiolvasztjuk, zsírjára sütjük. A hagymát finomra vágjuk, majd a szalonnához adjuk. Bevallom, én a fehérszalonnát nagyon nem szeretem, de a zsírja viszont jó a leveshez, így a pörcöt ki szoktam venni miután kisült aminek ki kell. Amúgy lehet, hogy ez valami traumát okoz, mert délután mikor aludtam, azt álmodtam, hogy magában eszem a kisült szalonnapörcöt. Beteg.

Ja és be kell valljam, nem borjúhúst használtam, hanem sertést, majd holnap megértitek, egyszerűen nem akartam több ártatlan gyermeket legyilkolni. Meg ugye anyukám szerint amit nem lehet sertéscombból elkészíteni azt nem is érdemes.

A húst kockákra vágjuk, a zöldségeket megtisztítjuk és felkarikázzuk. A gombát megmossuk és felszeleteljük.

Ha a hagyma megpuhult, meghintjük a pirospaprikával és jól elkeverjük, majd hozzáadjuk a húst. Kicsit hagyjuk pörkölődni, majd felöntjük egy kevés vízzel és lefedve félpuhára pároljuk a húst.

Ha a hús már félpuha hozzáadjuk a répát és a zöldséget majd felöntjük az egészet kb. két liter vízzel. Felforraljuk és ezután adjuk hozzá a gombát és a feldarabolt zöldpaprikát. A levest megízesítjük sóval és borssal.

Közben elkészítjük a galuskát, egy tojást felverünk, majd hozzáadunk egy kevés hideg vizet és kb. 4 evőkanál lisztet. Mivel ezt kézzel szaggatjuk a levesbe, a tésztának keményebbnek kell lennie, mint a rendes galuskatésztának, amihez szaggatót használunk.

Mikor a hús már puha, a levesbe szaggatjuk a galuskát és még néhány percig főzzük. Az utolsó lépés a habarás, amihez a tejfölben elkeverünk 2 ek lisztet, majd hozzámerünk egy merőkanálnyi forró levest, összekeverjük és visszaöntjük a lábasba. Jól összekeverjük a levest, majd még egyszer felforraljuk és kész. Most még ellenőrizni kell az ízesítést, lehet, hogy kell még bele só vagy bors.

A végén megszórjuk apróra vágott petrzselyemzölddel.

Túrófánk (kb. 20 darab)

25 dkg túró

25 dkg liszt

1 kis pohár tejföl

2 egész tojás

1 tk szódabikarbóna

2 tk cukor

reszelt citromhéj

csipet só

bő olaj a sütéshez

Ez a fánk baromi egyszerű, a túrót át kell törni, majd összekeverni a többi hozzávalóval. Ezt addig meg lehet csinálni, míg készül a leves.

Olajat hevítünk, majd evőkanállal kiszaggatjuk a tésztát és mindkét oldalon aranybarnára sütjük a fánkokat. Voilá!

A porcukor mellé még kínálhatunk házi lekvárt is. A fánk hidegen vagy másnaposan is nagyon finom. (Mármint amikor a fánk másnapos nem mi, az utóbbira nincs adat.)

A csütörtöki nehéz kaja után tegnap muszáj volt valami könnyű ételt készítenem. Ezt a salátát Gordon egyik főzőműsorából lestem el régebben, tudjátok amikor egy óra alatt elkészít három fogást a stúdióban egy szarvendéggel, és izgalmában folyton ugrál meg veri a konyhapultot. Borzalom egy műsor, Gordon iránti feltétlen odaadásom ellenére mondom ezt, de hát ugye senki nem lehet tökéletes.

Ez a saláta viszont kifinomult, nem hiszed azt, hogy nyúlkaját eszel és szerintem bármilyen családi összejövetelen vagy még étteremben is megállja a helyét előételként.

Hozzávalók (2 személyre)

125 g kecskesajt (Garabonciás, kerek)

2 szelet toast kenyér

250 g jégsaláta

1 marék dió + két szép fél

1 savanykás alma

1 fél citrom leve

fél dl olívaolaj

só, bors

kakukkfű

A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A sajtot lapjában félbevágjuk és a feleket egy sütőlemezre tesszük. Mindkét félre teszünk egy-egy szép fél dióbelet, megszórjuk kakukkfűvel és öntünk rá egy csepp olívaolajat.

A jégsalátát felszeleteljük (ha egész) és tálba tesszük. A diót mozsárban durvára törjük, majd a salátára szórjuk.

Az öntethez simára keverjük az olívaolajat a citromlével, majd hozzáreszeljük a meghámozott almát (lehet, hogy nem kell az egész bele). Jól összekeverjük, majd sóval, borssal ízesítjük. Ha túl fanyar lenne az öntet lehet édesíteni, de mindenképpen csak porcukorral, nem rendes cukorral, mert az nem olvad el és tönkre fogja tenni az öntetet.

A kenyérszeleteket a pirítóba tesszük, de csak akkor kapcsoljuk be, ha a sajt már a sütőben van. Az időzítés kulcsfontosságú, mert ezen múlik a sajt és így a saláta sorsa.

Tehát a sütő mostanra elvileg már felmelegedett. A sajtot 200 fokon 6 percig sütjük, amit mérni kell! Nem körülbelül hanem rendes stopperrel vagy konyhai időzítővel, vagy – és én általában ezt használom – a tv text segítségével. Csak vigyázni kell, hogy a 6 perc alatt végig ugyanazt a csatornát nézd, mert egyébként szívás lesz. Nem kell megijedni ha a sajt széle picit folyik, a lényeg, hogy a közepe éppen szilárd maradjon.

Amikor a sajt félidőben van, bekapcsoljuk a pirítót. Így egyszerre lesznek készen, és azonnal lehet tálalni.

A 6 perc leteltével azonnal ki kell venni a sajtot, majd tálalni. Ehhez a salátát két tányérba elosztjuk, majd meglocsoljuk az öntettel. Erre kerül a kenyér, majd rá a sajt.

Egyszerű, nagyszerű, gyönyörű.

Ugye mindenki ismeri az Old Spice reklámot? Na nem azt amit mostanában adnak, a férfi vagyok meg nő vagyok aztán mégse, hanem ennek a régi változatát, amikor a csávó a golfos résznél megáll, kiharap egy darabot az ütőből és azt mondja: Férfiaknak!

Na hát ez a szendvics is olyan. Férfiaknak való! Szigorúan sörrel és káromkodással.

A Nők Lapja konyha nyári számában az egyik rovatban Francsics Annamária olyan ételeket ajánl amiket a pasiknak készíthetünk a foci vb ideje alatt. Attila egyáltalán nem szereti a focit, így a különböző javaslatok, hogy mivel kínáljuk a férfit míg ő a meccseket nézi elég viccesen hatottak. Elvégre nem ragaszthattam a fotelba, hogy márpedig nézed fiam, mert van egy rakat recept férfiaknak focihoz, és azt ígérte az újság, hogy ha ezeket megfőzöm akkor én leszek a legmegértőbb és legjobban főző barátnő. A kettőnek szerintem nincs köze egymáshoz, de ezt írták, én meg eddigi életemben összesen kb. ötször voltam megértő emberekkel, szóval igazán szerettem volna az lenni, mondhatni potyára.

Szerintem a sportág legyen szabadon választható a szendvicshez, elvégre nem csak a foci létezik a világon. Régen én is szerettem, de amióta a szüleim megszállottak lettek elment a kedvem tőle, így sajnos visszacsúsztam abba a táborba, amelyik szívesebben nézi Diego-t (na Forlánt nem Maradonát) egy női magazinban mint a tévében. Ajánlom a darts-ot vagy a kő-papír-olló világbajnokságot.

Hozzávalók (4 személyre)
40 dkg darált marhahús
8 szelet kenyér (toast)
8 szelet sajt (lapka)
1 fej hagyma
1 tojás
2 ek mustár
1 ek ketchup
1 ek Worcestershire szósz (ezt vajon, hogy a fenébe kell kiejteni?!)
1 ek majonéz
paradicsom
só,bors
olaj
1 ek vaj

A hagyma felét apróra vágjuk, a másikat pedig felkarikázzuk. A paradicsomot felszeleteljük.

Az apróra vágott hagymát összekeverjük a hússal, majd ízesítjük a ketchuppal, a Worcestershire szósszal és 1 ek mustárral, meg persze sóval és borssal. Hozzáadjuk a tojást és jól összegyúrjuk a masszát. Négy lapos húspogácsát formázunk belőle és forró olajon oldalanként 2-3 perc alatt átsütjük őket.

A serpenyőben megolvasztjuk a vajat és a karikára vágott hagymát megdinszteljük benne. Utána megpirítjuk a kenyérszeletek egyik oldalát is, ehhez lehet, hogy kell még vaj.

A legfontosabb dolog következik, a szendvics összeállítása.

Kenyér (pirított oldalával kifelé) – megkenjük mustárral és majonézzel – sajt – paradicsom – hús – sajt – sült hagyma – kenyér (szintén pirított oldalával kifelé). Ezt lehet mantrázni és akkor nem kell 5 másodpercenként az újságot nézni, hogy úristen, hogy is van.

Ha ez megvan, akkor finoman összenyomjuk a szendvicset és átlósan kettévágjuk.
 

Köretként sütőben sült krumplit és egy 100-as Dipankrint ajánlok hozzá. Na jó nem vagyok merev, lehet Bilagit is. Aztán lehet, hogy csak én vagyok érzékeny gyomrú és a többségnek meg se kottyan egy ilyen kaja.
 

És ugye még egy kötelező elem van: Sört! Na de nem akárhogyan, Uraim tessék a tévé előtt ülve óbégatni az asszonynak, hogy hozza már a Kőbányai világost, mert egyébként nem lesz meg a fíling. Na jó ugorjunk 30 évet, és legyen mondjuk Heineken. Vagy amit akartok.

Tegnap nagyon mérges voltam, mert sehogy se sikerült jó képet csinálni a szendvicsről. Ráadásul Attila meg ott lábatlankodott, hogy „Kit érdekel a fénykép, együnk mááár”. Ennyit a támogatásról. Kb. úgy viselkedett, mint egy kutya amelyik védi a kajáját. Még jó, hogy nem harapta le a kezem.
 

Ennek a posztnak az is lehetne a címe, hogy „Fogj egy konzervbontót!”. Szerencsére még nem árulnak konzerv csirkemellet (bár tudom, hogy ez csak idő kérdése), de az étel nevében szereplő két másik hozzávaló bizony konzerv volt. Nem én vagyok a bűnös, csak követtem a receptet, ami megint csak Nők Lapja Konyhában volt, méghozzá egy nyári számban, afféle "Hogyan készítsünk gyorsan finomat a nyaralás alatt" rovatban. Hát öregem én nem akarnék konzerv babot enni a nyaralás alatt még akkor sem, ha maga Bud Spencer jönne értem a hajójával meg a madárral. Viszont ez a fogás tökéletes az olyan estékre amikor az ember lánya késő estig alakot formál derékmerevítővel meg hab bokasúlyokkal felszerelve (rövidebben: aquafitnesz).

Hozzávalók (4 személyre)
60 dkg csirkemellfilé
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
40 dkg fehérbab (konzerv, és a nettó súly legyen 40 dkg)
40 dkg hámozott paradicsom (dettó)
4 szelet kenyér (maradjunk a toast kenyérnél, mert ide nem jó a fehér vekniből kanyarított „megyünk szántani” szelet)
só, bors
olaj
friss zsálya
1 csokor petrezselyem

Először is a zsálya. A férfiember nem ismeri, szerintem nem is nagyon kereste, de nekem sikerült levadászni a Hunyadi téri Culinarisban egy szép adagot, ezúton is köszi. Annyira érdekes számomra, hogy egy olyan apró dolog, mint a friss fűszernövény mennyire megváltoztatja az étel ízét. Kifinomultabb lesz tőle minden.

Fontos: 1 darab serpenyő kell hozzá, mert nagyon romantikus és egyszerű így elkészíteni egy ételt. Na jó, az tény, hogy nyaralás alatt ha mondjuk apartmanban lakik az ember az is nagy szó ha van egy használható edény amiben lehet kaját csinálni.

Először a csirkemellet készítjük el, szeletekre vágjuk, megsózzuk és felhevített olajon hirtelen megsütjük, azután félretesszük. Az olaj tegnap nagyon nem szerette a csirkét, vagy engem, ezt még nem tudtam kideríteni, összevissza csapkodott, sokkal jobban, mint szokott.

A visszamaradt zsiradékon megpirítjuk a felkockázott hagymát, majd hozzáadjuk az apróra vágott zsályát és beleöntjük a paradicsomot. Sóval és zúzott fokhagymával ízesítjük. Addig forraljuk míg a paradicsom leve nagyjából elpárolog, majd hozzáadjuk a babot és azzal is összeforraljuk. Megszórjuk aprított petrezselyemmel és lehúzzuk a tűzről.

Utolsó lépésként megpirítjuk a kenyérszeleteket a serpenyőben. Nekem nem volt kedvem a babot átkanalazni egy másik edénybe, hogy teljesen recepthű maradhassak, ezért a rendkívül modern kenyérpirítót használtam, de ettől még nem lett kevésbé autentikus az étel.
 

A receptújságban észrevettem valamit: ugye a hús ízesítéséhez az eredeti recept szerint csak sót kell használni, ehhez képest az újságban az étel fotóján egy eléggé jól befűszerezett csirkemell látható, és hacsak nem fekete színű sót használtak, akkor ott még valami más is van. Ez csak egy laikus észrevétel.

Ez a konzerv csirkemell dolog elgondolkodtató. Elvégre annyi hülyeséget kitalálnak manapság, hogy miért ne lehetne ilyen is. Persze a konzervben nem lenne annyi valódi hús, helyette sokkal több adalékanyag. Aztán meg oda jutnánk, mint Louis de Funes a Szárnyát vagy combját című filmben, amikor a gépbe egyik oldalon szemetet töltenek, a másik oldalon meg kijön egy tökéletes fej saláta. És ez a film 1976-ban készült!

Off: a tegnapi nap egészen elképesztő volt a látogatottság szempontjából, köszönöm mindenkinek aki idekattintott, nagyon nagy öröm volt ma megnézni a statisztikát.

 

Na jó bevallom, hogy tegnap nem volt meleg vacsora, mert dupla zumbán voltam és utána azt se tudtam hol vagyok, meg már egyébként is volt egy jó kis téma amit szerettem volna megosztani veletek. Mentségemre legyen mondva, hogy az alábbi szendvics helyett ma már inkább a konditermet választom! És ez marha jó érzés, kivéve amikor idióta ronda pocakos férfiak beledumálnak abba, hogy hogyan kell használni egy kondigépet, úgy hogy a kutya nem kérdezte őket. Na mindegy. Vagyis nem mindegy. Úgy szeretném egyszer ilyen helyzetben megmondani amit gondolok! Na de elég ebből, mert vár minket zsírország.

Tisztázzunk valamit: a zsír itt nem azt jelenti, hogy király, meg menő, hanem azt, a szendvics legfőbb alkotóeleme a zsír. Ha jobban belegondolok, lehet, hogy azért szedtem fel néhány kilót (aki tudja mennyit az nem röhög) az utóbbi időben mert sokszor előfordult, hogy szombaton és/vagy vasárnap ilyen szendvicset ettem. Viszont két jó hírem is van: most már talán nem ízlik annyira és ez még azelőtt bekövetkezett, hogy szívrohamot kaptam volna. Ennek ellenére megosztom veletek, hátha valaki kipróbálja, bár ezt valahogy inkább elrettentésnek szánom. Szívbetegségre hajlamosak és fogyókúrázók ne olvassanak tovább, mert ez a monitoron keresztül is hat!

Tehát a szendvicsnek négy fontos alkotóeleme van: sajtos stangli, főtt tojás, majonéz és sült baconszalonna. Zöldség nem kell!

Igazából nem ragaszkodom a sajtos stanglihoz, de mindenképpen fehér lisztből készült kifli kell hogy legyen, mert úgy az igazi. A Spar-ban kapható sajtos stanglit azért szeretem, mert jó nagy és általában van frissen sütött. Hogy mit kenünk a kenyérre az tulajdonképpen mindegy, lehet vaj, margarin vagy sajtkrém.

Tojást főzni mindenki tud. Tipp: ha ecetet rakunk a forró vízbe nem fog szétrepedni a tojás héja.

Majonéz: ugye a gourmandok mindig a házi majonéz varázsát hangsúlyozzák, de ennél a szendvicsnél ugye nem az egészség a fontos, hanem az íz. A bolti majonézek közül szerintem a Hellmann’s a legjobb állagú de az drága és a Globus-nak jobb íze van. Szóval Globus majonéz, méghozzá jó sok. Amikor csinálom ezt a szendvicset és Attila meglátja mennyi majonézt teszek rá, mindig azt mondja, hogy nem vagyok normális. Úgy van!

Baconszalonna.: Ringa. Néhány szelet elég, ropogósra sütve.

A végeredmény így néz ki:
 

Fogalmam sincs, hogy amit leírtam, az mennyire étvágygerjesztő, de nem is ez a lényeg. Most már úgy érzem, ez  egyfajta megtisztulás nekem, talán nem fogom ilyen kajákkal tömni a fejem, mert így leírva nem annyira kellemes. De menjünk tovább, mert ennek a szendvicsnek az utóhatásai is nagyon fontosak.

Ugye mindenhol azt hallani, hogy a koleszterin meg a zsír lassítja a vérkeringést és elzárja az ereket. Egy ilyen szendvics után ezt minden porcikájában érzi az ember. Nálam konkrétan úgy szokott történni, hogy az utolsó falat után érzem azt, hogy a gyomrom tájékáról áramlik szét a zsír a véremben és egy idő után minden végtagom elnehezül. Ilyenkor egyet lehet tenni: aludni.

Valószínűleg a szendvics alkotóelemeivel külön-külön nincs probléma, hiszen a tojás egészséges, a bacon (kis mennyiségben) nem annyira vészes…mondjuk a majonéz nem annyira magyarázható. Összességében azt hiszem sikerült egy olyan kaját ajánlanom nektek, amit igazából nem kellene kipróbálnia senkinek. Ugyanakkor hölgyeim (meg uraim, elvégre egyenlőség van, ahogyan létezik női szénbányász, úgy egy férfi is lehet érzelmi evő), biztos vagyok benne, hogy mindenki ismeri az érzelmi alapú evés fogalmát, amikor olyan dolgokkal tömi magát az ember ami csak a léleknek jó, a testnek semmiképpen.
 

Így múlik el a világ dicsősége…be szép is volt vasárnap vörös márnát falatozni, tegnapra már csak töltött krumpli jutott. Megjegyzem, hogy a töltött krumpli jobb mint a töltetlen. És egy lúdnyak is jobb két tyúknyaknál. Szerencsére maradt még baconszalonna a korábban bespájzolt adagból, így legalább maradt némi élvezet. Ne értsetek félre ez a fogás is nagyon finom, csak hát már magam előtt látom a hónap végét amikor a tányérok közepére egy-egy cetlit helyezek, hogy ez lett volna a kaja, ha…na de ez még odébb van, nézzük a tegnapi vacsorát.

Ezt a receptet a szeptemberi Nők Lapja Konyhában találtam, abban a rovatban amelyben Francsics Annamária segít, hogy hogyan lehet a hét minden napjára más meleg vacsorát készíteni rövid idő alatt. Stílusosan ez a hétfői ajánlat.

Hozzávalók (4 személyre)
4 nagy krumpli
10 dkg baconszalonna
1 póréhagyma
15 dkg zöldfűszeres krémsajt
1 tojás
só, bors

A krumplikat egészben feltesszük főni sós vízben (persze előtte alaposan megsikáljuk folyó víz alatt), a recept szerint 25-30 perc alatt megfőnek, szerintem nagyon nem. Lehet, hogy ez megint a hiperszuper főzőlap miatt van, de kell nekik minimum 45 perc ha nem több. Szerintem érdemes előre megfőzni a krumplit, mert ettól eltekintve 20 perc alatt készen van az étel.

A baconszalonnát csíkokra vágjuk és ropogósra  - mondhatnám zsírjára – sütjük.

A póréhagymát felkarikázzuk és egy kevés vízben megpároljuk. A sütőt előmelegítjük 200 fokra.

Ha megfőttek a krumplik, félbevágjuk őket (óvatosan, mert jó kis sérüléseket tud okozni, nem véletlen mondják, hogy „Úgy dobta el, mint a forró krumplit”. A belsejüket kikaparjuk egy tálba és összetörjük. Hozzáadjuk a krémsajtot és a főtt póréhagymát, jól összekeverjük. Én szoktam egy kis reszelt sajtot is tenni bele. A legvégén keverjük bele a tojást. A masszát megízesítjük sóval és borssal, majd beletöltjük a kivájt fél krumplikba. A sült baconszalonnával koronázzuk meg a töltött krumplikat. A forró sütőben 15 perc alatt megsülnek.

Míg sül a krumpli egy könnyű salátát össze lehet dobni hozzá. Ehhez én uborkát, paradicsomot és kaliforniai paprikát szoktam feldarabolni és hozzá mézes-mustáros öntetet készítek. Egy tálban olívaolajat összekeverek egy kevés mustárral, majd megborsozom és hozzáadom a mézet. Ha túl sűrű lenne vízzel lehet hígítani. Természetesen bármilyen salátát lehet készíteni, a friss ropogós zöldségek remekül kiegészítik a töltött krumplit.
 

A fényképhez annyit fűznék hozzá, hogy hát nem széép?! Nő létemre semmi esztétikai vagy szépérzékem nincs, kézügyességről nem is beszélve, ezért külön öröm, mikor sikerül ilyet alkotnom. Már csak egy normális fényképezőgép kellene.
 

Hát Gordon mindössze egy napot pihenhetett, mert tegnap újra elővettem a szakácskönyvét. Igazából egész héten erre a fogásra készültem, mivel tudtam, hogy Papa nálunk fogja tölteni az időt, mert valahogy az Istennek se akarta harmincnyolcadik alkalommal megnézni a Mozartot az Operett Színházban. Így míg a lyányok musicalt néztek, mi halat ettünk. Nem is akármilyet!

Hozzávalók (4 személyre)

1 kg vörös márna
só, bors
olívaolaj

Ratatouille
2 nagy paradicsom
1 padlizsán
2 cukkini
1 sárga kaliforniai paprika   
1 piros kaliforniai paprika
1 lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
néhány levél bazsalikom
balzsamecet
só, bors
olívaolaj

Először a ratatouille-t készítjük el, a halat nem szabad megváratni ha egyszer elkészül. Előrebocsátom, hogy a rusztikusság nálam nem annyira érvényesült. Ugye akkor lett volna rusztikus, ha a zöldségek éppen csak megpuhulnak. Mivel szerintem a főzésnél az is fontos, hogy tudd mit szeret a közönség, így mondjuk, hogy félig rusztikus lett a ratatouille. A paradicsomot feldaraboljuk, a magokat kikaparjuk és a húsát kockákra vágjuk. A padlizsánt, a cukkinit és a paprikákat 1 cm-es kockákra vágjuk. A hagymát és a fokhagymát finomra aprítjuk.

Egy mélyebb lábasban vagy teflonedényben olívaolajat hevítünk és  megpirítjuk rajta a hagymát és a fokhagymát. Ha a hagyma kezdi elveszíteni a színét, akkor már alakul. A zöldségeket egyszerre tesszük az edénybe, majd jól megkeverjük az egészet. Nagy lángon kell készíteni a ragut, mert egyébként nagyon sok leve lesz. Ha szeretnénk teljesen puhára párolni a zöldségeket, akkor fedjük le és hagyjuk békén.

Ha a zöldségek már kellően megpuhultak, akkor ízesítjük a ragut sóval és borssal. A bazsalikomleveleket felaprítjuk és a raguhoz adjuk. Végül amikor már egyáltalán nincs leve a zöldségeknek, ráöntünk a keverékre olyan 2 evőkanálnyi balzsamecetet. Ramsay papa ugyan nem írta, de én tettem bele egy egész pici mézet is, és azt kell mondjam nagyon nagy ötlet volt!

A ratatouille-t tálalásig melegen tartjuk.

A halat közvetlenül tálalás előtt készítjük el. Ugye Ramsay azt írja, hogy 4 db 250 g-os halszelet kell, hát nekem volt 12 nem éppen 250 g-os, de örülök, hogy egyáltalán tudtam szerezni valahonnan ilyen halat.

Egy vastag falú serpenyőben olívaolajat hevítünk és a halfiléket bőrös oldalukkal lefelé beletesszük. Na most én még soha nem dolgoztam ilyen hallal, de a következő történt az első pár szeletnél: belettem az olajba és egész egyszerűen összeugrottak hosszában, a bőr szinte nem is érintkezett a serpenyővel, mondhatnám, hogy a halszeletek vadul homorítottak. Viszont ha nem a bőrös oldalukkal lefelé raktam, akkor minden oké volt. Ez mitől lehet? Túl forró volt az olaj?

Na mindegy lényeg a lényeg, hogy a halszeletek szépen megsültek a homorítás ellenére is. Amikor kivesszük őket a serpenyőből (nem villával hanem spatulával te szamár!!), sózzuk, borsozzuk és készen is vagyunk.

A ratatouille-ból egy adagot tányérra halmozzuk és néhány halszeletet ráfektetünk. Hát nem szép?! Ilyenkor azért szeretnék tudni ételt fényképezni.

Mellesleg jegyezném meg, hogy kész anyagi csőd csúcsgasztronómiai ételeket készíteni…ó Drága Anya ha tudnád hány adag paprikás krumpli kijönne egy kiló halfilé árából. Úgyse árulom el.  Szóval ezúton virtuális szárazkiflicsücsök gyűjtésbe kezdek, hogy legyen mit enni adni legalább az állatoknak, ha ínséges idők köszöntenek ránk. Most azonban ez még nem annyira foglalkoztat, mert a tegnapi vacsora minden pénzt megért. Egyrészt azért mert nagyon finom volt, másrészt pedig azért, mert jó érzés, hogy el tudtam készíteni egy ilyen fogást.

Ó, és csak halkan teszem hozzá, hogy a desszert megint AZ volt. Tudjátok, amit a férfiak is nyamnyogva esznek. Most dupla adagot csináltam, és a fele csokoládé 86%-os kakaótartalmú volt. Ja és kiderült, hogy nemcsak én vágok olyan fejet mintha fájna valami ha egy étel nagyon ízlik. Úgy látszik ez családi vonás.


 

Anyukám nagyon jól főz, főleg a házias, magyaros kajái verhetetlenek. Amikor valamilyen szokatlan receptet próbálok ki, vagy szokatlan alapanyaggal dolgozom, mindig azt mondja, hogy jó persze, de miért nem csinálsz inkább egy jó paprikás krumplit (néha pörköltet is szokott mondani)?! Hát elsősorban azért mert nem szeretem, vagyis ez nem pontos a hideg kiráz tőle. De az ideológia – amely szerint a hagyományos ételek sokszor jobbak, mint a kísérletezés - abszolút helyénvaló néha, én is így éreztem tegnap, és csináltam egy jó kis fasírtot. Gordon meg egy időre leülhet a csúcsgasztronómiájával.

 Hozzávalók (4 személyre)

50 dkg darált hús

1 zsemle

tej

2 fej hagyma

2 gerezd fokhagyma

1 tojás

1 ek mustár

2 ek szárított majoránna

1 ek szárított petrezselyem

őrölt feketebors

zsemlemorzsa

Első lépésként a zsemlét felszeleteljük és beáztatjuk annyi tejbe, hogy ellepje. A hagymát és a fokhagymát finomra vágjuk és kevés olívaolajon megpároljuk. Félidőben hozzáadunk 1 ek majoránnát és 1 ek petrezselymet. Ha a hagyma megpuhult lehúzzuk a tűzről és hagyjuk kihűlni.

A húst egy nagyobb tálba tesszük, majd hozzáadjuk a kinyomkodott zsemlét. Adunk hozzá 1 ek majoránnát és egy kevés feketeborsot, majd olyan 1 ek mustárt. Jól összegyúrjuk.

Most jön a lényeg: ízesítés. Vegetával. Kövezzen meg mindenki de a fasírt csak vegetával jó. Mostanra eljutottam oda, hogy nagyon kevés ételhez használom hála Istennek, de ebből nem lehet kihagyni. Szerintem alapjáraton a vegeta az ördögtől való, mert elveszi az alapanyagok természetes ízét, nagyon sós és hosszútávon káros az ízérzékre. Utóbbi alatt azt értem, hogy ha gyerekként valaki vegetával ízesítve eszi például a párolt zöldséget, később nem lesz képes megenni azt nélküle. Vagyis képes lehet, de az erőfeszítésbe kerül.

Na most, hogy ország-világ előtt lehordtam a vegetát a sárga földig, arra biztatok mindenkit, hogy fasírthoz használjátok bátran. Kivételesen.

Igazából a fasírtnál az ízesítés tart a legtovább, hiszen a hozzávalókat összegyúrni két percbe kerül. A megfelelő ízesítés kulcsa, hogy a nyers massza legyen kicsit erőteljesebb ízű, mint amilyenre a kész fasírtot szeretnénk. Nekem ez eddig mindig bejött.

A legvégén adjuk hozzá a tojást. Ha a massza túl lágy (ami valószínű), adjunk hozzá néhány kanál zsemlemorzsát. Olyan állagú anyagra van szükség, ami könnyen formázható, de nem esik szét.

A masszából nedves kézzel golyókat formázunk és zsemlemorzsába forgatjuk őket. A méret egyéni ízlés kérdése, szerintem a pingponglabda méretű fasírtok a legjobbak.

A sütés módja szokástól függ, én ezt forró olajban szoktam kisütni, sütőben még nem próbáltam. Az utóbbi időben a fasírtot lencsesalátával szoktam tálalni, bár volt olyan is, hogy emellé még sütöttem krumplit is.

Hozzávalók (4 személyre)

25 dkg lencse

3 babérlevél

Só, bors

olívaolaj

méz

mustár

citromlé (nem üvegből, citromból)

A lencsét főzés előtt néhány órával hideg vízbe áztatjuk. Mielőtt föltennénk főni, átöblítjük. A lencse főzővizébe tesszük a babérleveleket, és a vizet kicsit megsózzuk. Olyan 25-30 perc alatt megfő.

A kész lencsét leszűrjük és egy tálba tesszük. Adunk hozzá 1 ek olívaolajat és megsózzuk. A méz-mustár-citromlé hármas aránya az ízlésünktől és a hozzávalók rendelkezésre állásától függ. (Jó hát tegnap nem volt itthon elég mustár, na.) Azért nem írok mennyiséget, mert tényleg egyéni ízlés kérdése ennek a három hozzávalónak az aránya. Melegen tálaljuk a fasírt mellé (vagy alá).