Az, hogy miért és milyen körülmények között keveredtem a Porcellino-ba nem lényeges, mert minden fölösleges mondat elveszi a figyelmet a lényegről, az ételről. Azért néhány szóban csak bemutatom a helyet. A II. kerületben található viszonylag csendes környéken. A belső kialakítás nekem a középkort juttatta eszembe, lehet, hogy azért mert fából készült sarló és lapát volt a falra szögezve. A hely nagyon hangulatos, elegáns, bár ugye nagy társasággal nem lehet igazán megfigyelni egy étterem sajátosságait, de összességében nagyon kellemes volt.
Az előétel úgynevezett antipasti ízelítő volt (mivel nagyobb társasággal mentünk, előre meg volt rendelve), azt kell mondjam, hogy minden igénynek megfelelt: marinált grillezett zöldségek (gomba, paprika, cukkini), pármai sonka, mortadella, kacsamáj pástétom, mozzarella caprese és ricottával töltött articsókaszív. Ezek mellett még rukkola, cikória és azt hiszem római saláta volt még a tálon. Kísérőnek házi kenyeret adtak hozzá.
A salátákon kívül mindent megkóstoltam, azokat ezért hagytam ki, mert elvették volna a helyet a többi étel elől. Az articsóka első próbálkozásra (mármint nekem elsőre) finom volt, a kacsmáj egyszerűen fantasztikus, különösen a pármai sonkával együtt. A zöldségek nagyon szépen néztek ki, mert a darabok egészben maradtak, nem estek szét.
A főételt mindenki szabadon kiválaszthatta a menüről, sokat vacilláltam több étel között, de mindig a fehérboros feketekagylóhoz jutottam vissza. Erről viszont sejtettem, hogy bármennyire finom, nem tesz ki egy egész főételt. Meg is kérdeztem a pincértől, aki ezt megerősítette, majd mintegy varázsütésre azt mondta, hogy el tudják készíteni tésztával a kagylót, ilyen tenger gyümölcsei spagetti formában. Itt kis szívem dobbant egyet és azonnal igent mondtam az ajánlatra. Paradicsomos szósszal? Nem, nem, tejszínes fehérborossal.
A sorsom akkor megpecsételődött mikor kihozták a tésztát. Gyönyörű volt! Látszódtak a kagylók (fekete- és vénuszkagyló), a rákok és a polipok is, komolyan mondom akár órákig elnéztem volna. És frissen reszelve kaptam rá a parmezánt! A díszítés egy nagy bazsalikomlevél és metélőhagyma volt, nagyon szépen nézett ki. Az ételről szuperlatívuszokban tudok beszélni, a mártás nagyon könnyed és krémes volt, a tenger gyümölcsei tökéletesen voltak elkészítve. Komolyan mondom, ha végig csukott szemmel ettem volna, el tudtam volna képzelni, hogy egy mediterrán tengerparton lévő étteremben vagyok.
Sajnos a desszertek közül egyet sem volt alkalmam kipróbálni, de sebaj mert erre a helyre mindenképpen vissza fogok menni és akkor bepótolom.
