Anyukám nagyon jól főz, főleg a házias, magyaros kajái verhetetlenek. Amikor valamilyen szokatlan receptet próbálok ki, vagy szokatlan alapanyaggal dolgozom, mindig azt mondja, hogy jó persze, de miért nem csinálsz inkább egy jó paprikás krumplit (néha pörköltet is szokott mondani)?! Hát elsősorban azért mert nem szeretem, vagyis ez nem pontos a hideg kiráz tőle. De az ideológia – amely szerint a hagyományos ételek sokszor jobbak, mint a kísérletezés - abszolút helyénvaló néha, én is így éreztem tegnap, és csináltam egy jó kis fasírtot. Gordon meg egy időre leülhet a csúcsgasztronómiájával.
Hozzávalók (4 személyre)
50 dkg darált hús
1 zsemle
tej
2 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 tojás
1 ek mustár
2 ek szárított majoránna
1 ek szárított petrezselyem
őrölt feketebors
zsemlemorzsa
Első lépésként a zsemlét felszeleteljük és beáztatjuk annyi tejbe, hogy ellepje. A hagymát és a fokhagymát finomra vágjuk és kevés olívaolajon megpároljuk. Félidőben hozzáadunk 1 ek majoránnát és 1 ek petrezselymet. Ha a hagyma megpuhult lehúzzuk a tűzről és hagyjuk kihűlni.
A húst egy nagyobb tálba tesszük, majd hozzáadjuk a kinyomkodott zsemlét. Adunk hozzá 1 ek majoránnát és egy kevés feketeborsot, majd olyan 1 ek mustárt. Jól összegyúrjuk.
Most jön a lényeg: ízesítés. Vegetával. Kövezzen meg mindenki de a fasírt csak vegetával jó. Mostanra eljutottam oda, hogy nagyon kevés ételhez használom hála Istennek, de ebből nem lehet kihagyni. Szerintem alapjáraton a vegeta az ördögtől való, mert elveszi az alapanyagok természetes ízét, nagyon sós és hosszútávon káros az ízérzékre. Utóbbi alatt azt értem, hogy ha gyerekként valaki vegetával ízesítve eszi például a párolt zöldséget, később nem lesz képes megenni azt nélküle. Vagyis képes lehet, de az erőfeszítésbe kerül.
Na most, hogy ország-világ előtt lehordtam a vegetát a sárga földig, arra biztatok mindenkit, hogy fasírthoz használjátok bátran. Kivételesen.
Igazából a fasírtnál az ízesítés tart a legtovább, hiszen a hozzávalókat összegyúrni két percbe kerül. A megfelelő ízesítés kulcsa, hogy a nyers massza legyen kicsit erőteljesebb ízű, mint amilyenre a kész fasírtot szeretnénk. Nekem ez eddig mindig bejött.
A legvégén adjuk hozzá a tojást. Ha a massza túl lágy (ami valószínű), adjunk hozzá néhány kanál zsemlemorzsát. Olyan állagú anyagra van szükség, ami könnyen formázható, de nem esik szét.
A masszából nedves kézzel golyókat formázunk és zsemlemorzsába forgatjuk őket. A méret egyéni ízlés kérdése, szerintem a pingponglabda méretű fasírtok a legjobbak.
A sütés módja szokástól függ, én ezt forró olajban szoktam kisütni, sütőben még nem próbáltam. Az utóbbi időben a fasírtot lencsesalátával szoktam tálalni, bár volt olyan is, hogy emellé még sütöttem krumplit is.
Hozzávalók (4 személyre)
25 dkg lencse
3 babérlevél
Só, bors
olívaolaj
méz
mustár
citromlé (nem üvegből, citromból)
A lencsét főzés előtt néhány órával hideg vízbe áztatjuk. Mielőtt föltennénk főni, átöblítjük. A lencse főzővizébe tesszük a babérleveleket, és a vizet kicsit megsózzuk. Olyan 25-30 perc alatt megfő.
A kész lencsét leszűrjük és egy tálba tesszük. Adunk hozzá 1 ek olívaolajat és megsózzuk. A méz-mustár-citromlé hármas aránya az ízlésünktől és a hozzávalók rendelkezésre állásától függ. (Jó hát tegnap nem volt itthon elég mustár, na.) Azért nem írok mennyiséget, mert tényleg egyéni ízlés kérdése ennek a három hozzávalónak az aránya. Melegen tálaljuk a fasírt mellé (vagy alá).
