B és B gasztronómiai kalandozásai

Na persze, majd biztosan lelövöm egy posztban az összes poént. Hát nem. Külön fogom nektek feltálalni a három fogást, mert szerintem külön-külön is megérnek egy bejegyzést. Az alkalom Ati születésnapja volt (mindegy hányadik, mert már évek óta nagyon öreg) és úgy gondoltam kiteszek magamért a konyhában.

Előétel: sült paradicsomos ráksaláta

Hozzávalók (4 személyre)

1 csomag vegyes saláta (ruccola, spenót, madárbegy)

25 dkg koktélparadicsom

30 dkg friss páncélos tigrisrák

1 gerezd fokhagyma

1 tk kakukkfű

só,bors

Öntet

0,5 dl olívaolaj

1 fél citrom leve

1 ek fehérborecet

1 kk mustár

só, bors

A sütőt 200 fokra előmelegítjük.

A koktélparadicsomokat megmossuk, félbevágjuk és egy kisebb tűzálló tálba tesszük. Hozzáadjuk a fokhagymát apróra vágva vagy reszelve, a kakukkfüvet és egy kevés olívaolajat. Sózzuk, borsozzuk majd a sütőben 15 percig sütjük.

A rákot megtisztítjuk (lehet, hogy nem vagyok normális, de ezt én tökre élvezem), tehát a páncélt lefejtjük és a bélcsatornát a háton ejtett metszés után egyben kihúzzuk. Egy serpenyőben olajat hevítünk és a rákokat oldalanként 2-2 perc alatt megsütjük. Amikor megfordítjuk őket, egy kevés vajat adhatunk hozzá, úgy bársonyosabb lesz az íz. Amikor lehúzzuk a tűzről, sózzuk, borsozzuk.

Az öntet hozzávalóit habverővel jó alaposan összekeverjük.

A salátát, a paradicsomot és a rákot egy nagyobb tálban összeforgatjuk, majd az öntettel meglocsoljuk.

20 perc alatt elkészül, egyszerű és nagyon finom.

Holnap érkezem a főétellel, előre bocsátom, hogy a nehézségi foka ellenére nagyon jól sikerült, bár a lelkem kiaggódtam, miközben készítettem.

A muffin a legegyszerűbb és legjobban variálható sütemény. Lehet sós vagy édes, nagy vagy kicsi, díszes vagy egyszerű. A lényeg a hozzávalók harmóniája. Ezt a változatot azért szeretem, mert amikor az ember félúton belebotlik az olvadt étcsokoládéba a muffin közepén, az valami fantasztikus.

Hozzávalók (12 darabhoz)

10 dkg puha vaj

15 dkg kristálycukor

2 egész tojás

10 dkg tejcsokoládé

12 kocka étcsokoládé

20 dkg liszt

1/2 zacskó sütőpor

1 csipet só

1 dl tej

A tejcsokoládét gőz fölött felolvasztjuk és hagyjuk kihűlni.

A sütőt 180 fokra előmelegítjük.

A vajat a cukorral habosra keverjük, majd egyenként beledolgozzuk a tojásokat. Ha a csokoládé kihűlt (ha melegen adjuk hozzá kicsapja a tojást) a vajas masszához keverjük.

A tejet fokozatosan hozzáadjuk a keverékhez

A lisztet összekeverjük a sütőporral és a sóval, majd a masszához adjuk és az egészet jól összedolgozzuk.

Egy 12 részes muffintepsi formáiba muffinpapírokat teszünk és félig megtöltjük a masszával a formákat. Ekkor egy kocka étcsokoládét teszünk a közepükbe, majd még kanalazunk rájuk masszát.

25 perc alatt megsülnek, sütés közben ne nyissuk ki a sütő ajtaját

Ez a tészta az elején nem annak indult ami végül lett belőle. Tudniillik, amikor először csináltam, a cél az volt, hogy egy jó kis zöldséges tészta legyen. Aztán megkaptam, hogy ez a világ legnagyobb átverése, mert ugye paradicsomos tészta sajttal de mégsincs benne húúúús. És ez hatalmas csalódást okoz minden alkalommal. Na persze. Lényeg, hogy más választás nem lévén kénytelen voltam húst is tenni bele, hogy helyreálljon a családi béke.

Hozzávalók (4 személyre)
40 dkg száratészta
30 dkg darált hús
1 vöröshagyma
1 sárgarépa
25 dkg gomba
1 kaliforniai paprika
1 cukkini
2 paradicsom
1 doboz hámozott paradicsom
1 ek cukor
só, bors
olívaolaj
sajt ízlés szerint

A tészát sós, olajos vízben al dente állagúra főzzük. Ha kész, leszűrjük, hideg vízzel leöblítjük, hogy ne ragadjon össze.

A szószhoz érdemes az össze zöldséget előkészíteni mielőtt elkezdjük, mert egy csomó időt lehet vele spórolni. Tehát a hagymát és a répát meghámozzuk és apróra vágjuk. A gombát, a paprikát és a cukkinit megmossuk és feldaraboljuk, nem apróra hanem kicsit nagyobbra. A paradicsomot meghámozzuk és felkockázzuk.

Egy ferde falú serpenyőben (tudom, hogy mindig ezt írom, de amióta megvan ez a csodás Tefal edény általában ezt használom) olajat hevítünk és a hagymát és a répát megpirítjuk benne. Ezután hozzáadjuk a húst és fehéredésig pirítjuk. Sorrendben a zöldségeket néhány perc eltéréssel beletesszük, először a gombát, aztán a paprikát és végül egyszerre a paradicsomot és a cukkinit. A hámozott paradicsom marad a végére, ha ezt hozzáadtuk akkor hagyjuk rotyogni, hogy egy kicsit besűrűsödjön

Közben a sajtot lereszeljük.

A szószt sóval, borssal és cukorral ízesítjük, majd a tányérokba kimért tésztára tesszük és megszórjuk sajttal.

Ehhez az ételhez kapcsolódik egy dilemma. Mi otthon édesen ettük a spagettit, a lecsót, a paradicsomlevest és a borsólevest. Bizonyíték, hogy az otthonról hozott szokásokat nehéz levetkőzni a lecsót mai napig csak édesen eszem meg. A többinél azért felfedeztem más lehetőségeket is (mondjuk egy jó kis bazsalikomos fokhagymás paradicsomleves) de érdekes, hogy a szokás mennyire erős tud lenni.
 

Vannak dolgok, amikről sokan úgy gondolják, hogy jobb az üveges/zacskós készen kapható változat, mint az otthon elkészített. Nos én az édes-savanyú szószról ezt hittem egészen addig, míg nem találkoztam ezzel a recepttel a néhai Poronty oldalán. Persze bambuszrügy nincs benne, de nagyon finom és ami a legfontosabb nincs benne mesterséges anyag.

Hozzávalók (4 személyre)

60 dkg ördöghal (pangasius is lehet)

Pác
2 gerezd fokhagyma lereszelve
2 cm gyömbér lereszelve
2 ek szójaszósz
1 ek hideg víz
1 kk só és cukor

Bunda
1 tojás
6 ek liszt
késhegynyi szódabikarbóna
bő olaj a sütéshez

Szósz
2 cm gyömbér
1 vöröshagyma
1 paradicsom
1 doboz ananászkonzerv
2 ek paradicsompüré
3 ek szójaszósz
1 ek étkezési keményítő
só, cukor, ecet

A sokféle hozzávaló ellenére meglepően könnyen és gyorsan elkészül. A halat falatnyi darabokra vágjuk. A pác hozzávalóit összekeverjük és a halat beletesszük. Állni hagyjuk.

A szószhoz egy ferde falú serpenyőben vagy wokban olajat hevítünk és a lereszelt gyömbért és az apróra vágott hagymát nagy lángon megpirítjuk. Ezután hozzáadjuk az ananászt és tovább pirítjuk. Pár perc múlva beletesszük a nyolcfelé vágott paradicsomot, a paradicsompürét, az ananászlé felét és sóval, cukorral és kevés ecettel ízesítjük. Nagy lángon forraljuk.

Közben a bundához felverjük a tojást, hozzáadjuk a lisztet és a szódabikarbónát, valamint néhány evőkanál hideg vizet. Ennek a masszának nem szabad túl lágynak lennie, mert akkor nem tapad meg a halon. Ha kell még hígítani, a hal páclevét is lehet használni. Egy lábasban olajat hevítünk a sütéshez.

A szószt befejezzük, úgy hogy a maradék ananászléhez keverjük a keményítőt és ezt a többihez adjuk. Nagy lángon forraljuk, így pár perc alatt besűrűsödik. Ellenőrizzük az ízesítést majd lehúzzuk a tűről.

A haldarabokat a bundában megforgatjuk majd forró olajban kisütjük. Papírtörlőre szedjük.

A halat az édes-savanyú szósszal és párolt rizzsel tálaljuk.
 

Úgy látszik most krémes kedvemben vagyok. Jó ilyenkor amikor anyuék hoznak egy kis hazait, mert jó sokáig lesz ebédem, így esténként lehet kísérletezni. Nálunk ünnepekkor alap a töltött tojás és a francia saláta, sőt a kimaradt tölteléket pirítóssal szoktuk enni. Ez a krém annyiban különbözik, hogy egészben kerülnek bele a tojások.

Hozzávalók (4 személyre)
3 tojás
2 ek joghurt
1 ek majonéz
1 tk kenőmájas
1 mk mustár
1 szál újhagyma
1 csokor petrezselyem
só, bors

A tojásokat keményre főzzük, majd hagyjuk kihűlni. A hagymát felkarikázzuk, a petrezselymet felaprítjuk.

A tojásokat meghámozzuk, és egészben lereszeljük. Összekeverjük a többi hozzávalóval, majd sóval és borssal ízesítjük.

Pirítóssal vagy sima kenyérrel tálaljuk. Ilyenkor isteniek mellé az idényzöldségek, mint az újhagyma, retek, paprika. Most egy kis brokkolicsírával is megspékeltem, így is nagyon finom volt.

Tapasztalatom szerint a csírával ki lehet kergetni a férfiakat a világból, szóval ezzel már nem is kísérletezem. Ha szendvicset készítek legyen az bármilyen, igyekszem csírát tenni az enyémbe, aztán mindenki más úgy csinálja a sajátját ahogy akarja.

Azt mondják azért a brokkolicsíra a legjobb, mert ugye a kifejlett brokkoli is nagyon egészséges, a csírája meg esszenciálisan tartalmazza a tápanyagokat. Hú, ez elég szarul hangzik, olvastam valahol szóval nem engem kell megszólni érte. Az tény, hogy a lelkemnek jól esik a csíra.
 

Tudtátok, hogy az avokádó gyümölcs? Szerintem ez tök furcsa. A guacamole könnyű, gyorsan elkészül és nagyon finom. Mivel kalória alig van benne, vacsorára nagyszerű választás, persze nem chipsszel hanem mondjuk csinos hasábokra vágott zöldségekkel vagy maradék sült hússal. 

Hozzávalók (6 személyre)
2 érett avokádó
2 érett paradicsom
1 kis fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1-2 kis piros chilipaprika
citromlé
só, bors
őrölt koriander
1 csomó petrezselyemzöld

Az avokádókat meghámozzuk, kivesszük a magot és a húst apróra kockázzuk. Ha elég érett villával, ha nem akkor botmixerrel pürésítjük. Azonnal meglocsoljuk citromlével, hogy ne barnuljon meg.

A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk és nagyon finomra vágjuk.

A paradicsomok héját bekarcoljuk, pár percre forró vízbe tesszük majd meghámozzuk őket. A húsukat apró kockákra vágjuk.

A chilit kimagozzuk és apróra vágjuk. A petrezselymet felaprítjuk

A kétféle hagymát, a paradicsomot, a chilit és a petrezselymet az avokádóhoz keverjük, majd sóval, borssal és őrölt korianderrel ízesítjük.

Tálalhatjuk sült hússal, kenyérrel, zöldségekkel vagy tortilla chipssel.
 

Mi idea. Mi receta. Az első olyan étel volt ez évekkel ezelőtt, amit nem recept, hanem saját ötletek alapján készítettem el. A Friday’s-ban ettem először quesadillát és nagyon de nagyon finom volt. Akkor arra gondoltam, hogy volt benne hagyma, paprika meg csirkemell tehát nem lehet bonyolult elkészíteni. Nagyon nagy kedvenc.

Hozzávalók (4 személyre)

40 dkg csirkemellfilé

1 nagy fej vöröshagyma

1 nagy kaliforniai paprika (lehet sárga vagy piros)

20 dkg trappista sajt

4 tortilla lap

tejföl

2 paradicsom

fél lilahagyma

1 cm piros chilipaprika

ketchup

só, bors

olívaolaj

A hagymát meghámozzuk és finomra aprítjuk. A csirkemellet kockákra vágjuk, a paprikát szintén. Egy ferde falú serpenyőben olajat hevítünk és a hagymát megdinszteljük. Utána hozzáadjuk a csirkemellet, jól összekeverjük és lefedjük. Időnként megkeverjük.

A paprikát akkor adjuk hozzá ha a hús  már majdnem puha. Az egész tölteléket sóval és borssal ízesítjük.

Közben a sajtot lereszeljük.

A „salsához” a lilahagymát meghámozzuk és nagyon finomra aprítjuk. A paradicsomot meghámozzuk és felkockázzuk. A chilipaprikát apróra vágjuk. Egy tálban összekeverjük a hagymát, a paradicsomot és a chilit majd adunk hozzá egy kevés ketchupot, valamint egy kevés sót és cukrot. Semmi köze ennek a klasszikus salsához, de nagyon finom és tök jól megy a quesadillához.

Ha a csirke és a paprika is megpuhult, a tölteléket lehúzzuk a tűzről. Egy kisebb serpenyőbe beleteszünk egy tortilla lapot, megszórjuk sajttal, majd a közepébe teszünk a töltelékből. Meg kell várni míg a sajt megolvad és a tortilla külső fele megpirul. Ekkor félbehajtjuk és egy tányérra csúsztatjuk. Tejföllel és a „salsával” tálaljuk.

Teljesen off topic szeretném megosztani veletek, hogy tegnap a Noé Állatotthon vicces macskafotó pályázatán Bogyó Őrmester az előkelő második helyen végzett. Én vettem át az ajándékcsomagot a kisasszony nevében, de persze itthon azonnal átadtam neki ami megilleti.

Kapcsolatom a szárított paradicsommal szerelem volt első találkozásra. Emlékszem Máltán egy piacon bóklásztunk és azon gondolkodtunk, hogy vajon a 40 fokban meddig fogyasztható a friss kecskesajt ami a pultokra van kirakva amikor Szilvi azt javasolta, hogy vegyünk néhány dolgot (persze sajtot is), köztük szárított paradicsomot is. Azonnal beleszerettem, akárhol eszem tésztát mindig bepróbálkozom, hogy lehet-e extraként kérni és ezt a tésztát is úgy szoktam enni, hogy a paradicsomot meghagyom a végére.

Hozzávalók (4 személyre)

35 dkg tészta (penne, fusili, farfalle)

2dl főzőtejszín

1,5 dl száraz fehérbor

25 dkg csiperkegomba

1 csomó újhagyma

10 dkg sonka

6-7 darab szárított paradicsom

1 csomag rukkola

sajt ízlés szerint

só, bors

olívaolaj

A tésztát olajos, sós vízben al dente állagúra főzzük. Ha kész leszűrjük és leöblítjük, hogy ne ragadjon össze, míg a mártás elkészül.

A hagymát és a gombát megmossuk, előbbit vékony karikára utóbbit meg darabokra vágjuk. Ne felejtsük el, hogy a gomba főzés során veszít a nedvességtartalmából, ergo a méretéből is.

Egy ferde falú serpenyőben olívaolajat hevítünk, a hagymát megfonnyasztjuk rajta. Ezután hozzáadjuk a gombát, és egy kicsit pirítjuk, majd felöntjük a borral.

Közben a sonkát és a szárított paradicsomot feldaraboljuk, a rukkolát megmossuk.

Mikor a gomba már majdnem jó, hozzáadjuk a sonkát, majd pár perc után felöntjük a tejszínnel. Ekkor fontos, hogy még legyen alatta egy kis lé, tehát lehet, hogy több bor kell mint 1,5 dl. A tejszínt hagyjuk kicsit besűrűsödni, majd hozzáadjuk a szárított paradicsomot.

Utolsó lépésként hozzáadjuk a tésztát a mártáshoz és jól összeforgatjuk. Rukkolával és reszelt sajttal tálaljuk.

Csak akkor forgassuk össze az összes tésztát az összes szósszal ha biztosan aznap elfogy mert egyébként másnapra elég szottyos állagú lesz a tészta, mivel magába szívja még jobban a mártást.

Szurkoljatok Bogy Őrmesternek!

Ó hát ó. Ennyit tudok mondani ha a tenger gyümölcseiről van szó. Soha nem készítettem még semmi ilyet otthon, mert ugye nehéz jó és megbízható minőségű alapanyagot találni. Hacsak nem puszipajtásunk egy halkereskedő tényleg nem egyszerű. Viszont a boltban többször is láttam már fagyasztott nyers rákot és elég jól nézett ki, hát miért ne. Ez a fogás olyan gyönyörű, olyan finom, amikor Attila először megszagolta, azt mondta, hogy talán akkor költözzünk Spanyolországba. Nem csoda, hogy a mediterrán országokban élő emberek olyan vidámak és olyan sokáig élnek.

Hozzávalók (4 személyre)
60 dkg rákfarok (szürke színű nyers tigrisrák)
4 gerezd fokhagyma
1 nagy csokor petrezselyemzöld
20 dkg koktélparadicsom
3 ek vaj
1 ág rozmaring
só, bors

Ilyen szürke tigrisrákot fagyasztva lehet kapni Spar-ban és CBA-ban is, én olyat vettem ami csak farok de páncélos volt. Ezt először ki kell engedni teljesen, majd a páncélt le kell fejteni, ezután egy hegyes késsel be kell karcolni a rák hátát és kihúzni a bélcsatornát. Ez egyébként tök könnyű és nem gáz, mert szinte átlátszó a bélcsatorna. Ha ezzel készen vagyunk alaposan megmossuk a rákokat.

A sütőt 200 fokra előmelegítjük.

A fokhagymát meghámozzuk és nagyon apróra vágjuk. A petrezselymet és a paradicsomokat megmossuk, előbbit felaprítjuk, utóbbiakat félbevágjuk.

Egy serpenyőben megolvasztjuk a vajat és a rákokat oldalanként másfél perc alatt megsütjük benne. Marha jó, mert a szürke rák ugye rózsaszínű lesz sütés közben.

A többi hozzávalót egy kisebb tűzálló tálba tesszük, majd hozzáadjuk a rákokat és az olvasztott vajat is. Sózzuk, borsozzuk, jól összeforgatjuk és 8 percig sütjük a sütőben.

Azonnal tálaljuk. Illik hozzá a kenyér (tunkolni a szaftot), és a fehérbor.

Ennek az ételnek két kulcseleme van: alapos tisztítás és azonnali tálalás.
 

Oké, van neve: pármai sonkás rukkolás fetás olajbogyós saláta pirított kesudióval. Persze. A következő lépés meg az anyagyilkosság. Szóval várom az ötleteket, hogy mi lenne jó név ennek a remek kis salátának. Van még pár csokis muffinom azoknak akik frappáns ötletekkel rukkolnak elő.

Ennek az ételnek nem az elkészítési módjában vagy idejében rejlik a különlegessége, hanem az alapanyagok házasításában. Mind gyönyörű mediterrán hozzávaló, esküszöm már csak egy pohár jó vörösbor kellett volna és teljes a hangulat. Előételnek vagy könnyű vacsorának kitűnő fogás. Úgy látszik mostanában salátás kedvemben vagyok.

Hozzávalók (4 személyre)
1 csomag pármai/serrano sonka
15 dkg rukkola
10 dkg fetasajt
20 szem magozott fekete olajbogyó
1 marék natúr kesudió
1 ek méz
1 ek ecet
2 ek olívaolaj
1 gerezd fokhagyma
2 magvas zsemle

A kesudiót száraz serpenyőben megpirítjuk.

A sonkát vékony csíkokra vágjuk, a fetát felkockázzuk. A rukkolát megmossuk.

Az öntethez összekeverjük  a mézet, az ecetet és az olívaolajat, kicsit állni hagyjuk.

A zsemléket keresztben és hosszában is félbevágjuk, majd sütőben megpirítjuk a szeleteket (lehet grillen is, mondjuk egy nyári kerti partin). A megpirult szeleteket még melegen bedörzsöljük fokhagymával

A sonkát, a rukkolát, a sajtot, az olajbogyót és a pirított kesudiót egy nagyobb tálban jól összekeverjük. Meglocsoljuk az öntettel.

A kész salátát a zsemleszeletekkel tálaljuk.
 

Ezt a receptet már jó régóta ki akartam próbálni. Most, hogy már lehet kapni újhagymát meg hónapos retket elérkezett a megfelelő idő. Ez a saláta tökéletes házibuliba vagy egy (nem annyira) könnyű vacsorának is. Annyira retro íze van, szinte hiányzik mellőle a tormás sonkatekercs meg a sült csirkecomb aminek a kiálló csontjára olyan fehér papírt húznak.

Hozzávalók (6 személyre, ha van mellé hús)
30 dkg szarvacska tészta
20 dkg főtt sonka
15 dkg gouda sajt
1 csomó retek
1 csomó újhagyma
1 csokor kapor
fél uborka
3 ek majonéz
3 ek joghurt
1,5 ek fehérborecet
őrölt bors
só

A tésztát olajos-sós vízben al dente állagúra főzzük. Leszűrjük és hideg vízzel leöblítjük, hogy ne ragadjon össze míg a saláta többi része elkészül.

Az uborkát meghámozzuk és kockára vágjuk. A retket és a hagymát megmossuk majd vékonyan felkarikázzuk.

A sonkát és a sajtot felkockázzuk, a kaprot finomra aprítjuk.

Egy kisebb tálban összekeverjük az öntet hozzávalóit: a majonézt, a joghurtot, az ecetet és a fűszereket.

Egy nagy (tényleg nagy) tálban összekeverjük a zöldségeket a sonkával és a sajttal, majd hozzáadjuk a tésztát. Legvégül a szószt is beleöntjük és az egészet nagyon alaposan összeforgatjuk. Érdemes egy kicsit állni hagyni a hűtőben, hogy összeérjenek az ízek.

Tökéletes választás hideg sültek, virsli vagy húsvéti sonka mellé.

 

Nem vagyok ügyes. Sőt, megkockáztatom kifejezetten béna vagyok ha olyan tárgyakról van szó amik a legcsekélyebb mértékben is magukban hordozzák a baleset lehetőségét. Erre akkor jöttem rá, amikor néhány szerencsétlen eset után Attila valahogy mindig odaugrik amikor elkezdem élezni a nagykést. Vagy amikor magam felé vágom a kenyeret – ahogy valószínűleg az emberek egy jelentős része is.

A konyhai balesetek annak kapcsán jutottak eszembe, hogy szombaton embertelen módon leforráztam a kezem (ó, semmi különös teát főztem a munkahelyen). Szerencsére olyan orvost fogtam ki az ügyeleten aki a természetes gyógyulás híve, így megdicsért amiért hűtöttem a kezem (mintha tudtam volna mást tenni) és közölte, hogy elmúlik ez pár nap alatt. Közben ugyan erősen gyöngyözött a homlokom és beszélni alig tudtam a fájdalomtól, de erre meg azt mondta, hogy szorítsam össze a fogam, majd jobb lesz. Ja és ezúton szeretném közölni minden okossal, hogy a Panthenol szart se ér. Kb. olyan volt mintha az égett felületre még forró vizet engedtem volna. Tudjátok mi a jó? 15 g Curiosa.

Egy korábbi eset ahol én voltam a hentes, de szerencsére a szenvedő fél nem, akkor történt amikor valamit ügyködtem a konyhában otthon és persze Atinak is sürgős dolga akadt arra mezítláb. A nagykés a konyhapulton volt, és egy jól irányzott mozdulattal lelöktem, úgy hogy egy elég tisztességes metszést ejtett az ember bal mutató lábujján (nem tudom ennek mi a rendes neve), pont a körömágy alatt. Utólag visszagondolva mondjuk le is vághatta(m) volna a lábujjának a felső részét, de szerencsére meggyógyult. Azóta mindig ezt hozza fel, ha kiveszi a kezemből a kést.

Még egy kedvencem van, ami rendkívül amatőr és a nem jó minőségű konyhai eszközöknek köszönhető. A konyhafelszerelésem meglehetősen szegényes, összesen három fedő van amivel tudok operálni, ezek soha nem teljesen tiszták és nem zárnak jól. Ja meg szerintem a tervezett üzemidejük 500 százalékánál járnak. Szóval a legnagyobb fedőnek a fogógombjánál megfáradt a ragasztás. Ennek köszönhetően ha párás/gőzös a fedő és felemelem, hogy megkavarjam a kaját, a függőlegesen tartott fedőn lefolyik a forró víz és marhára megégeti a kezem. Jó tudom, nem kéne függőlegesen tartani. De itt most nem ez a lényeg.

Mondjuk az összes esetet számba véve az égések nagyobb arányban vannak, mint a vágások, bár ugye utóbbi kategóriánál csak azt veszem számításba ami olyan istenes metszés, mert paradicsomhámozás közben kivétel nélkül minden alkalommal felsértem a kezem, de az azért nem minősül sérülésnek.

Ezek alapján valószínűleg nem fogok olyan késélezőt venni amit a hentesek meg a menő szakácsok használnak. Elképzelni sem tudom mire lennék képes. Persze negatív értelemben.
 

Ez az első olyan étel a blogon, ami finoman szólva nem kedvenc nálunk, de én imádom. Isten látja lelkem (remélem azért nem) nem szoktam olyat főzni amit Ati nem szeret mert praktikus ha nem kell többféle kaját csinálni. Nagy ritkán szoktam bepróbálkozni ezzel a fogással, de mindig kategorikus az elutasítás, mára legalább odáig eljutottunk, hogy ragu nélkül megeszi a többit ha a hal kérge nagyon ropogósra van sütve. Pedig ez a ragu annyira finom!

Hozzávalók (4 személyre)
4 szelet pangasiusfilé
1 vöröshagyma
2 kaliforniai paprika
4 szál virsli
kakukkfű
só, bors
liszt
olívaolaj

Petrezselymes burgonya
1 kg burgonya
2 csomó petrezselyemzöld
5 dkg vaj
só

A raguhoz a hagymát apróra, a paprikát 1x1 centis kockákra, a virslit pedig karikára vágjuk. Virsli ügyben nagyon kényes vagyok, mert szerintem csak a Gyulai és a Pick elfogadható. Tudom, hogy a virsli alapból a sátán teremtménye, emlékszem középiskolában az egyik osztálytársam elrettentés gyanánt folyton sorolta, hogy miből is van de mindegy. Szóval ez a kettő jöhet szóba.

Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk és megdinszteljük rajta a hagymát. Ezután hozzáadjuk a paprikát és lefedjük, hogy kicsit párolódjon.

Közben a krumplit meghámozzuk és nagyjából egyenlő méretű darabokra vágjuk. Föltesszük főni.

A ragut sóval, borssal és kakukkfűvel ízesítjük. Ha a paprika már félig megpuhult, hozzáadjuk a virslit és együtt készítjük tovább. Néhány perc után kész is van. Tálalásig félretesszük.

A petrezselymet felaprítjuk. A krumplit leszűrjük ha megfőtt. Egy ferde falú serpenyőben megolvasztjuk a vajat, hozzáadjuk a petrezselymet, kicsit megfonnyasztjuk majd beletesszük a krumplit, megsózzuk és jól összeforgatjuk.

Végül a hal: A filéket keresztben kettévágjuk, így nyolc kis szeletet kapunk. Minden szeletet megsózunk és megborsozunk majd lisztben megforgatunk. Forró olajon néhány perc alatt megsütjük a szeleteket.

Tudom már megint ez a fránya pangasius, de hát most ez volt kéznél. Na ezt az ételt én nagyon szeretem, a ragut különösen, de Attila ki nem állhatja. Nincs rá magyarázat, de ez van. Ez talán az egyetlen amit nem szeret. Bár a quinoa-val is ki lehet kergetni a világból de az teljesen érthető.
 

Alkotói válságom éppen kezdett erőt venni rajtam, amikor az Indexen olvastam, hogy az Onyx Michelin csillagot kapott. Ennek annyira megörültem, hogy egyből rákerestem a neten az étterem honlapjára de a túlterheltség miatt nehezen volt elérhető, ami persze örvendetes egy ilyen szép napon. Aztán ahogy böngésztem az étlapot nagyon megtetszett a vadlazacfilé parajos rizottóval. Igazság szerint a többi fogás is nagyon tetszett, de azokat lerajzolni sem tudnám nemhogy valami hasonlót megfőzni. Na jó, ez így nem lesz jó, mert rajzolni meg egyáltalán nem tudok. Mindegy. Ez az én kis házi tisztelgésem a második magyar Michelin csillag előtt.

Hozzávalók (4 személyre előételnek)
50 dkg lazacpisztrángfilé
40 dkg spenót
2 gerezd fokhagyma
2-3 ek créme fraiche
20 dkg rizottórizs
1 fej vöröshagyma
1,5 dl száraz fehérbor
8 dl csirke- vagy zöldségalaplé
1 tk vaj
só, bors
fél citrom leve

A halat átvizsgáljuk, hogy maradt-e benne szálka. Ha igen azt eltávolítjuk, hegyes körömmel vagy fogóval kinek mi van a konyhában. 4 egyforma szeletre vágjuk a filét. Mivel a halat készítjük legutoljára, ezután nyugodtan visszatehetjük a hűtőbe a szeleteket.

A spenótot jó alaposan megmossuk. Ezt sajnos nem lehet megúszni hacsak nem akarjuk, hogy ropogjon a homok/föld a fogunk alatt. Legjobb ha felfogadunk egy bérparajmosót bár nagyon ritka az ilyen manapság. Nekem a múltkor sikerült, most nem, tehát egyedül kellett csinálnom. Egy serpenyőben vagy lábasban egész egyszerűen megfonnyasztjuk a parajt, kevés olívaolajjal. Ezután turmixgépbe tesszük, hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát és összeturmixoljuk. Sóval és borssal ízesítjük majd beletesszük a créme fraiche-t. Az egészet jól megforgatjuk a gépben.

Az alaplevet felforraljuk és kis lángon melegen tartjuk.

A rizottóhoz egy ferde falú serpenyőben olívaolajat hevítünk majd megdinszteljük rajta az apróra vágott vöröshagymát. Ezután beletesszük a rizst és néhány percig pirítjuk folyamatos keverés mellett. Először a bort öntjük bele és hagyjuk hogy a rizs felszívja a folyadékot. Ezután jön a jól megszokott játék, merőkanalanként adjuk a rizshez az alaplevet és közben folyamatosan keverjük. Ahogy a rizs magába szívja a folyadékot, fokozatosan megpuhul. A rizottó akkor jó ha al dente állagú a rizs, tehát nem szabad túlfőzni. Ha már alakul, akkor beletesszük a vajat és sózzuk, borsozzuk és tovább keverjük. A legvégén keverjük a spenótpürét a rizshez. Gyönyörű zöld színű rizottó lesz a végeredmény.

Végül egy serpenyőben olívaolajat hevítünk majd a halszeleteket bőrös oldalukkal lefelé beletesszük. Néhány percig sütjük, majd megfordítjuk. Ezen az oldalon maximum 1 percig készítjük a halat. Akkor jó ha nem csapódik ki a fehérje a hal felszínén, ezt nehéz összehozni, sok gyakorlás kell hozzá.

Tálaláskor egy mély tányérba halmozzuk a rizottót és ráfektetünk egy szelet halat. Citromlével meglocsoljuk vagy egy szelet citromot teszünk rá és kész.

Nagyon-nagyon finom lett az étel, a spenótos rizottót ajánlom olyan anyukáknak akik sehogyan sem tudnak letuszkolni egy kis spenótot a gyerek(ek) torkán.

A lazacpisztráng állítólag méltatlanul elfeledett halfajta, remélem ez nem olyan mint a Bagolyodú az Argo-ban. Mindenesetre nagyon finom volt.

Off: Aki tart macskát árulja el nekem, hogy ezek a dögök miért őrülnek meg a haltól? Mert hogy ugye panelmacska (na jó újépítésű lakás-macska) mindkettő – jó, Bogy Őrmester töltött némi időt vidéken, de szerintem elég erős reset volt mikor jött az iszap - , lazacot a tévében sem látott, még pontyot sem, bár Attila néha szokta a horgászcsatornát nézni; lényeg, hogy nem hiszem, hogy tudja bármelyik mi fán terem a hal. De mégis már a szagától olyan cirkuszi mutatványokat adnak elő, hogy öröm nézni. Persze gonosz gazdi lévén nem adtam nekik, de csak azért mert nem bízom a nyers halban, hacsak nem szusi.
 

Visszatértem, és baromira örülök neki. Rájöttem, hogy az ember ha nem ehet jókat (és ez nem feltétlenül jelent sokat, nehezet vagy egészségtelent) akkor depressziós lesz. Olyan kitartó és elviselhetetlen fejfájásom volt a hosszú hétvége nagy részében, hogy csoda, hogy túléltem. A böjt ment a kukába és jött helyette húsgombóc paradicsommártásban.
 

Hozzávalók (4 személyre)
40 dkg darált hús
1 zsemle (+ tej az áztatáshoz)
1 tojás
1 ek mustár
vegeta
szárított majoránna
őrölt fekete bors
2 doboz hámozott paradicsom
1 fej vöröshagyma
só
cukor
friss bazsalikom
30 dkg penne
olívaolaj

A húsgombóchoz először a zsemlét darabokra vágjuk és tejbe áztatjuk. A darált húst jól összegyúrjuk a kinyomkodott zsemlével és ízesítjük a mustárral, vegetával, majoránnával és őrölt borssal. Belekeverjük a tojást. Ha túl lágy a massza, tegyünk bele néhány kanál zsemlemorzsát. Kicsit állni hagyjuk.

Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk. A masszából nedves kézzel kicsi gombócokat formázunk és az olajon pár perc alatt megpirítjuk őket. Ha kész félretesszük.

A serpenyőben maradt zsiradékra dobjuk az apróra vágott hagymát, kicsit megpirítjuk majd hozzáadjuk a hámozott paradicsomot. Ízesítjük sóval, borssal és 1-2 ek cukorral majd kicsit hagyjuk rotyogni.

Közben a tésztának vizet forralunk, amibe sót és olívaolajat teszünk.

A paradicsomos szószba visszatesszük a gombócokat, lefedjük és hagyjuk párolódni. Időnként meg kell keverni, nehogy leragadjon. Olyan 20-25 perc alatt elkészül.

A tésztát a forrásban lévő vízbe tesszük és al dente állagúra főzzük.

Ha kész, akkor a tésztát a gombócokkal és a szósszal tálaljuk. Ízlés szerint lehet rá sajtot reszelni.

Szeretném elmondani, hogy a friss bazsalikomleveleket a saját kis fűszernövényes ládámból szedtem. Állati jó érzés. Mondjuk Bogyó már lerágta a rozmaring felét, de ettől eltekintve fűszernövény fronton elég jól alakulnak a dolgok.
 

Nem is tudom hol kezdjem. Ugye tegnap nem írtam semmit, pedig előtte még arról volt szó, hogy beszámolok erről a csodás böjtről. Mindenekelőtt: az elképzelés az, hogy csak gyümölcsöt és zöldséget lehet enni, húst, tejterméket vagy más egyebet nem. Ja meg beszereztem salaktalanító teát, aminek olyan íze van, mintha a grapefruit mag kivonatát feles gyanánt innánk, borzalom.

Minden erőmet összeszedve bevallom, hogy ez az egész egy nagy baromság. Két napja úgy fáj a fejem, hogy úgy érzem megbolondulok és gyógyszerrel sem múlik el. Elhiszem, hogy a böjt lényege a megtisztulás meg a megkönnyebbülés, de mi van ha a köztes kellemetlenségek miatt fogom magam és leugrom az erkélyről?! Arról nem is beszélve, hogy közben elmegy négy teljesen tökéletes szabadnap arra, hogy elsötétített helyiségben óbégatok, miközben kint hétágra süt a nap. Ha meg nem a böjt hanem a front (ha van egyáltalán) miatt fáj, akkor meg nagyon nehéz ilyen hendikeppel tisztulni.

Szóval arra jutottam, hogy aki azt mondja, az ilyen monokúrák – tartsanak bármeddig is – jók, élvezetesek és hasznosak az hazudik. És tuti biztos, hogy nem szeret főzni. Komolyan.

Nekem semmi gondom nincs a bőséges zöldség- és gyümölcsfogyasztással, de úúúúgy ennék egy steaket. Legalább tudom, hogy biztosan nem lennék jó vegetáriánus.

Na de azért történtek jó dolgok is, ültettünk fűszernövényeket, bazsalikomot, mentát, rozmaringot és petrezselymet (ahogy láttam fodros szélűt). Ez legalább feldobott egy kicsit, remélem majd tudom hasznosítani a kis levélkéket (értsd: nem szárad/rohad el mind két nap alatt). Amúgy fogalmam sincs melyik fűszernövény a legstrapabíróbb, meg hogy milyen kombinációban érdemes őket ültetni, de próba szerencse.

No hát elkezdődött az idei böjt, aminek apropóján úgy döntöttem, hogy néhány napos méregtelenítő kúrát tartok, ma délutántól egészen kedd estig. A mai napon azért nem lehet reggeltől, mert diplomaosztó ebéd lesz, ott meg csak nem lehet megsérteni a többieket azzal, hogy nem eszek. (Értsd: az ebéd ideje alatt termelődő gyomorsav-mennyiségem olyan méretű lyukat ütne a gyomorfalamon amit a világ összes cérnájával se lehetne befoltozni). Szóval ennyire nem vagyok mazochista.

Kérlek benneteket mormoljatok el egy imát a barátomért, mert 4 és fél napig egy folyamatosan éhes nővel lesz összezárva. Lehet, hogy el kéne utaznia.

Mivel most még nem tudok saját tapasztalatokat megosztani a remek kúrával kapcsolatban, álljon itt az a fogyókúra amin tök jól szórakoztam mikor gyerek voltam, mert akkor még nem gondoltam, hogy nekem valaha szükségem lesz ilyesmire.

HÉTFŐ:
Reggeli: Alma.
Ebéd: Tejfölös paprikáscsirke illatának mély beszippantása, az asztalon hagyott morzsák, savanyúsággal.
Vacsora: 2 dl aludttej savója, néhány cukrászsütemény receptjének lemásolása.

KEDD:
Reggeli: Sárgarépa saját zsírjában, rágógumi.
Ebéd: Hatalmas tál töltöttkáposzta és a hozzávaló friss kenyér megtekintése, az edények elmosogatása.
Vacsora: A szabad szemmel is jól látható darabka sovány sajt reszelt káposztatorzsával megszórva.

SZERDA:
Reggeli: 5-6 teljes jógalégzés, félbevágott főtt tojás sárgájának a fele, de abból amennyi belefér.
Ebéd: Bécsi szelet és sült krumpli készítésekor lejátszódó fizikai és kémiai folyamatok elemzése céklával. Nagy tál túróslepény lefényképezése.
Vacsora: A képek előhívása, savanyú uborka, hashajtó.

CSÜTÖRTÖK:
Reggeli: 1 db fürjtojásból készült rántotta, utána kifli, gyulai kolbász és vaj segítségével tízórai készítése a gyerekeknek.
Ebéd: Húsleves és rakottkrumpli alkatrészeinek beszerzése a közeli ABC-ből. Madártej elhelyezése a hűtőszekrényben. Vágott vegyes savanyúság.
Vacsora: Ecetes hagyma citrommal.

PÉNTEK:
Reggeli: Főtt kolbász, mustár, tea, citrom, zsemle ízléses, már-már esztétikai élményt nyújtó elhelyezése az asztalon, mire a többiek felébrednek, frissen mosott káposztalével, kekszreszelék.
Ebéd: Gőzölgő bableves, csülökpörkölt, uborkasaláta lerajzolása, kiszínezése. 1 szelet kétszersült harmadszor is átsütve, nagy pohár Igmándi.
Vacsora: Hasított karalábé, dúsan díszített sárgarépaszeletekkel. Lefekvés előtt füldugó a korgó gyomor neszeiben kiküszöbölése.

SZOMBAT:
Reggeli: Joghurtba mártott almaszeletek, limonádé szaharinnal, nyomelemekkel ízesítve.
Ebéd: "Halászlé, túróscsusza, sütemény" címmel frappáns epigramma megalkotása, egy teljes kockasajt parádi vízzel.
Vacsora: Paradicsombelsőség, kamillatea, egy teljes rúd ropi.

VASÁRNAP:
Reggeli: Fagylalttölcsér, nagy adag friss levegő, sűrű szitán áttört kefír.
Ebéd: Ricinusleves, csontlében abált torma citromhéjszeletekkel, süteménymaradványok levakarása a tepsiről.
Vacsora: Amit a kanári meghagyott.

Bevallom én ahhoz a táborhoz tartozom amelyik azért jegyzi ezt a napot mert féláron lehet enni egy csomó étteremben. Hogy Jézussal is volt valami az mellékes. Persze egynél több helyen fizikális képtelenség egy este alatt enni, de fogadok vannak olyanok akik a nap mindhárom főétkezését ákcijósan intézik eme jeles napon. Mer’ hülye vagy há’ féláron adják.

Ne értsetek félre egyáltalán semmi bajom nincs ezzel a lehetőséggel, elvégre 50% az mégiscsak nagy kedvezmény és ilyen válságos időkben ott spórol az ember ahol tud. (Megjegyzem, ha nem megy sehova akkor a kedvezmény mértéke nem 50%, hanem 100)

A probléma ezzel az egész kezdeményezéssel az, hogy mára már futószalag szerűen működik. Elkezdődik a foglalási majré, szervezés, plusz  asztal ide meg oda, meg jó oké jöhetnek 7-re de csak 1 óra szabadidő van azon az asztalon. A Netpincérnek már van külön oldala, ami a Torkos Csütörtökkel foglalkozik. Fel vannak sorolva az éttermek, lehet keresni különböző szempontok szerint és az egyes éttermek alá oda van írva, hogy akad-e még szabad hely. Megsúgom, a legtöbbnél már múlt hét elején sem volt.

Lelki szemeim előtt már látom a népet, amint a hatalmas kedvezménytől megrészegülve dúrja befelé a babgulyásokat, cupákokat és somlói galuskákat. És a feszülő nadrág és az éjszaka kísértő rémálmok nem jelentenek problémát mert a tudat, hogy féláron ettek ilyen jót, minden rosszat elhomályosít. Aztán másnap (Mozgós Pénteken – érdekes módon ez valahogy nem lett olyan népszerű kezdeményezés) mindenki átkozza az eget és fogadkozik, hogy soha többé nem eszik csülköt pékné módra még akkor sem ha ingyen teszik elé. Na jó akkor lehet.

A Mozgós Péntekre visszatérve, ugye ez annak idején azért indult el, hogy a csütörtökön betermelt plusz  kalóriákat féláron mozoghassák le az emberek. De valahogy ez nem annyira kelendő. Ebből következik az alábbi igazsághalmaz:

A magyar ember szeret enni. A magyar ember féláron még jobban szeret enni. A magyar ember nem szeret sportolni. A magyar ember féláron sem szeret jobban sportolni.

Na de nehogy azt higgyétek, hogy én nem veszem ki a részem ebből. Csak annyi a gáz, hogy mivel túl későn kaptunk észbe már csak délután ötre volt asztal, de mindenképpen be kell fejeznünk az evést két óra alatt, mert akkor jön a következő turnus. Akkor lehet, hogy csak gondolunk arra amit szeretnénk és egyből fizetünk. Így megspóroljuk a munkát de a fíling megmarad.

Nem vagyok hipokrita, hogy szidom a népet, pedig én is beletartozom, kérem alássan én bele lettem kényszerítve ebbe a helyzetbe, mert a rosszabbik felem mindenképpen barbecue csirkeszárnyakat akar nyomatni mindenképpen féláron. Én csak statisztának megyek. De azért lehet, hogy elgömbölygetek egy kis club szendvicset.
 

Visszanéztem egy kicsit az eddigi recepteket és rájöttem, hogy nagyon ritkán készítek levest, ennélfogva nagyon ritkán is eszünk, pedig elvileg kellene hetente legalább kétszer. Csak olyan macerás. Mert keveset nem lehet csinálni, de hacsak nem babgulyás akkor kell még mellé más is, mert önmagában nem elég. Na mindegy, a sok kifogással együtt tegnap egy könnyű zöldséges csirkelevest készítettem, gyömbérrel és chilivel.

Hozzávalók (4 személyre)
20 dkg zellergumó
2 sárgarépa
2-3 szál újhagyma
2 szál szárzeller
diónyi friss gyömbér
fél chilipaprika
6 ek szójaszósz
1 leveskocka
20 dkg csirkemellfilé
10 dkg fagyasztott borsó
5 dkg üvegtészta

A zellert és a répát meghámozzuk, majd a hagymával és a szárzellerrel együtt csíkokra vágjuk. A gyömbért meghámozzuk, a chilit kimagozzuk és apróra vágjuk.

A csirkmellfilét kockákra vágjuk.

Egy lábasba forró vizet öntünk, feloldjuk benne a leveskockát, majd beletesszük a zöldségeket a borsó kivételével, a chilit és a reszelt gyömbért. Felöntjük még annyi vízzel, hogy jól ellepje az egészet. Ezután hozzáadjuk a szójaszószt és megsózzuk, megborsozzuk a levest. Lefedjük és felforraljuk. Ha felforrt, beletesszük a csirkét és 15-20 percig főzzük.

Ha a hús megpuhult, a levesbe tesszük a borsót és az üvegtésztát és további 5 perc alatt készre főzzük a levest. A végén ellenőrizzük az ízesítést.

Off: tudom, hogy nem szabad családtagokat, barátokat szidni az interneten, de most nem érdekel. Ugye tegnap volt virág, meg minden de ez csak elterelő hadművelet volt. Mindössze annyit kértem, hogy rakja be a hűtőbe azt a nyomorult levest. Nem azért mert én lusta vagyok, hanem mert már mentem aludni és ő még nem végzett a vacsorával. Hát olyan baromi nagy kérés ez? A válasz igen, mert amikor reggel lementem ott volt a leves fedetlenül a gázon és a szaga emlékeztetett arra amit a macskák szoktak hagyni az alomban. Tanulság: nem szabad bízni a férfiakban!
 

Úristen ha tudnátok. De komolyan. Tegnap megtörtént az áttörés. Évek óta nem éreztem ilyen boldogságot. Julie Powell azt mondta, hogy legyen bármennyire is szar a helyzet, elképesztően megnyugtató érzés, hogy ha otthon a konyhában cukrot, tojást lisztet és sütőport összekever akkor abból mindig piskóta lesz. A főzés művészet, alkotómunka, ami ha kifejezetten jól sikerül nagy boldogsággal ajándékoz meg. Marha jó érzés!

Történt ugyanis, hogy hetekkel ezelőtt vettünk két jókora szelet fehérpecsenyét csak úgy mert jól nézett ki. Fogalmam nem volt mi legyen belőle, ezért nem is mertem elővenni. Tegnap reggel azonban erőt vettem magamon és kivettem a fagyasztóból. Egészen délutánig nem tudtam mi lesz belőle aztán varázsütésre elkezdtek jönni a gondolatok. Hm. Marhahús, van otthon maradék vörösbor…akkor mi kellhet bele? Hagyma mindenképpen és gomba is. Ja de répa is jó lenne, mert az lágyít az ízén. Ó és persze paradicsompüré. Köretnek jó lesz a krumpli ami van meg a kelbimbó. Nos ennek a néhány perces eszmefuttatásnak az eredménye lett az alábbi csoda:

Hozzávalók (4 személyre, mert a szósz 4 szelet húshoz is elég)
4 szelet fehérpecsenye (jó 15 dkg-os szeletek)
5 dl száraz vörösbor
25 dkg gomba
2 sárgarépa
2 fej hagyma
2 kis doboz (vagy 1 nagy) paradicsompüré
liszt
só, bors
őrölt kömény

Egy serpenyőben olajat hevítünk. Utólag visszagondolva persze szalonnával kellett volna de annyi baj legyen. A lisztet összekeverjük sóval, borssal és őrölt köménnyel majd belefogatjuk a húsokat. Forró olajon pár (mondjuk oldalaként három) perc alatt mindkét oldalon megsütjük őket.

A serpenyőben visszamaradt zsiradékra dobjuk az apróra vágott hagymát majd egyből felöntjük egy kevés borral. Közben a gombát és a sárgarépát feldaraboljuk, nem kell nagyon apróra.

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Előveszünk egy tűzálló tálat aminek van teteje.

Ha a hagyma már kicsit megpuhult hozzáadjuk a gombát és a répát, majd együtt pároljuk tovább. Ha elfővi a bort, öntsünk hozzá. Amikor a gomba és a répa félpuha hozzáadjuk a paradicsompürét majd jól összekeverjük az egészet és sózzuk, borsozzuk. Visszatesszük a mártásba a hússzeleteket. Pár perc alatt összeforraljuk.

A serpenyő teljes tartalmát áttesszük a tűzálló tálba, rátesszük a tetőt (aminek teljesen zárnia kell) és a sütőbe tesszük 1 és 1/4 órára. Félidőben nézzünk rá, hogy minden oké-e de nagy baj nem történhet ha a fedő tényleg rendesen zár. Ha nem zár, akkor bizony rövid idő alatt oda lesz az egész mert elszökik a lé.

Ezalatt elkészítjük a köretet. A kelbimbót kevés vízben megpároljuk, majd vegetával ízesítjük.

A krumplipüréhez 1 kiló krupmlit meghámozunk, feldarabolunk majd puhára főzünk. Krumplinyomóval összetörjük és hozzáadunk kb 1 dl langyos tejet. Jól összekeverjük, lehetőleg habverővel. Teszünk még bele két kanál tejfölt és 1 dkg vajat is. Sóval, borssal és frissen reszelt szerecsendióval ízesítjük. És a csavar: 2 gerezd fokhagymát héjastól megpirítunk egy kevés olívaolajon, majd meghámozzuk és összetörve a krumpliba keverjük.

75 perc után kivesszük a marhát a sütőből és ellenőrizzük az ízesítést. Ekkorra már a mártás jó sűrű, krémes állagú lesz. Érdekes módon ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy megpuhuljon a hús. Azonnal tálaljuk a kelbimbóval és a pürével.

Ó hát én annyira elégedett vagyok ezzel az étellel (meg persze magammal) hogy csak na. Ugyanis volt egy elképzelésem az elején, hogy mit szeretnék kihozni az alapanyagokból és sikerült! Recept nélkül a saját ötleteim alapján. Besbe módra.
 

Elárulom nektek, hogy tegnap a szombati nagy sikerre való tekintettel ismét az ultimate szendvics volt terítéken. Úgyhogy a mai poszt nem ételekről fog szólni hanem bemutatom nektek a blog névadóit. Elvégre már eltelt több mint egy hónap és biztos vannak olyanok, akik nem értik, hogy honnan jön ez a meglehetősen hülye név. Egészen egyszerű: Benyesz és Bogyó. B és B. Besbe.

Benyesz 2004-ben került hozzám, úgyhogy lassan már 7 éves lesz (Te jó ég!). Az Örsön az aluljáróban régebben volt egy fickó aki kiskutyákat meg kismacskákat árult és onnan sikerült beszerezni őméltóságát. Egyik szülője mindenképpen nem macska volt, azt nem tudjuk mi, leginkább patkányra tippelünk. Amikor kicsi volt még Papával ketten neveltük, de nem sok sikerrel. Olyan rossz volt mint a fene. És mivel nem szocializálódott saját környezetben (értsd anyuka és a tesók) így a harapása olyan mint egy jól megtermett komondoré. Az első időszakban éjszakánként sokszor ébredtem erre: „Na most megöllek!” (Ezt Papa kiabálta miközben Benyesz az ajtófélfát kaparászta.) Az állatorvos azt mondta, hogy ivartalaníttassuk amint lehet mert attól majd biztosan megnyugszik. Nem így történt, ellenben mivel túl korán történt a műtét, a nemi hormonoknak nem volt idejük átvenni a növekedési hormonok szerepét/helyét így Benyesz lóméretűre nőtt. Nem viccelek, több mint egy méter hosszú és 8 kiló. Imádnivaló egy alak, nagyon érzelmes, mint a fiúmacskák általában és most már vannak kialakult szokásai is.
 

Nem emlékszem pontosan mikor, de több mint egy éve már, hogy vettünk egy gurulós irodai bőrszéket, ami eredetileg Attilának lett volna. Mostanra ott tartunk, hogy Benyesz tartózkodik benne a legtöbbet és ha véletlen Ati beleül akkor is rövid úton fel kell állnia ha az úrfi pihenni szeretne. Mert azt elég sokat szokott. Persze az ébrenlét nagy része hajnalra esik amikor arra törekszik, hogy mindent elmozdítson az asztalon és mindenkit felébresszen.
 

Bogyó iszapkárosult, a Noé Állatmenhelyről hoztuk el ideiglenesen, de most már folyamatban van a végleges örökbefogadás. Amikor volt az iszapömlés és egyre többet lehetett arról olvasni, hogy mentik az állatokat azonnal tudtam, hogy segíteni szeretnék egy cicán (persze akkor még nem tudtam, hogy Bogy Őrmester lesz az). Kimentünk a Noéba és megtetszett egy szürke cica, de amikor meg akartam simogatni egy másik (cirmos-fehér) folyton odapofátlankodott és nyomta a fejét a kezemhez. Na ő volt Bogyó. Mivel hiszek abban, hogy ilyen helyzetekben az állatok választanak így nem ellenkeztem a kisasszony akaratával.

 Bogyó borzasztó. De tényleg. Kislány létére nagyon rossz. Mindent megrág, mindent ellop és mindenbe beleeszik (pl. főtt zöldségek, kenyér, chips és Snickers csoki, és nem kíváncsiság, hanem valóban meg is eszi). Ideje nagy részében farokfelvetve méltatlankodik, vagy éppen ellopja a potpourrit a tálból. Persze ezeket a hibákat csak én veszem észre mert Attilát az első perctől az ujja (mancsa) köré csavarta. Bogyó, mivel ugye kislány úgy viselkedik, mint egy kis – bocsánat – ribanc. Attila meg teljesen odavan érte, rendszeresen szoktak piknikelni. Szerintem ez a nagy szerelem nem egészséges.

Bogyó tegnap kapott egy játszótársat, akit Pityunak neveztünk el. Szegény Pityu egyelőre bírja a kiképzést, de sajnos nem lehet tudni meddig lesz egy darabban.

Mikor Bogyó idekerült az első időszak, kb két hét borzasztó volt, folyton fújtak meg morogtak egymásra, de ma már jól elvannak, szerintem szeretik is egymást, de persze csak diszkréten, titokban. Bár ha Benyesz éhes, rendszeresen megtámadja Bogyót, azt nem tudom, hogy valóban meg akarja-e enni, vagy egyszerűen mérges rá mert szerinte miatta nem kap kaját.

Egyszer mikor hazamentünk egymás mellett feküdtek a kanapén, de persze Benyesz azonnal felkelt amint meglátott minket. Elvégre hogy venné ki magát, hogy megbékélt ezzel a vakarék iszapkárosulttal.

Nem tudom a főzéshez mennyire kapcsolódik a macskatartás, de mindenesetre nekem ők jelentik az inspirációt, nemcsak a konyhában hanem az élet minden területén.
 

Egy rendes szendvics életet menthet. Na nem a vajas párizsis zsemlére gondolok, hanem az olyan szendvicsre amiben bőven van hús, zöldség és sajt és mindezt egy elképesztő szósz koronázza meg. Hiszen az ilyen hamar elkészül és teljes egészében kitesz egy főétkezést. Figyelem! A bejegyzésben található képek a nyugalom megzavarására alkalmasak, nyálcsorgást és súlyos éhségérzetet okozhatnak. De szerencsére van rá megoldás: tessék kipróbálni ezt a szendvicset!

Hozzávalók (4 személyre)

1 bagett (hosszú)

40 dkg sült csirke (mindenképpen maradék legyen, ne frissen megsütött, a grillcsirke is jó, sőt talán az a legjobb)

8 szelet baconszalonna

1 paradicsom

1 jégsaláta

1 kaliforniai paprika

8 szelet sajt (legjobb az előre csomagolt, szeletelt szendvicssajt)

Szósz

4 ek majonéz

2 ek tejföl

1 ek nagyon finomra aprított vöröshagyma

1 tk aprított petrezselyem

2 gerezd zúzott fokhagyma

1 tk pirospaprika

1 tk cukor

só, bors

A szósz hozzávalóit alaposan összekeverjük. A baconszalonnát ropogósra sütjük. A csirkét és a paprikát csíkokra vágjuk, a paradicsomot és a salátát felszeleteljük.

A bagettet négy egyforma (kb 15 cm-es) darabra vágjuk, majd hosszában is bevágjuk, de ne vágjuk teljesen ketté, mert úgy nem lehet megtölteni.

A bagett alsó részére teszünk a szószból, arra saláta, paprika, csirke és paradicsom jön, aztán a bacon és végül a sajt. A kenyér felső részére is teszünk a szószból, majd az egészet megpróbáljuk összecsukni.

Elképesztően finom!

Tegnap este fogadtam először vacsoravendégeket, mintegy kísérleti jelleggel. Életemben először készítettem háromfogásos menüt, amit most meg is osztok veletek. A kísérlet azt kell mondjam jól sikerült, úgy vettem észre mindenkinek ízlett az alábbi menüsor:

Pirítós zöldborsópürével és mozzarellával

Sütőben sült kacsamell gyömbéres karamellizált répával és vajon pirított burgonyával

Panna cotta erdeigyümölcs öntettel

Az előétel receptjét egy korábbi bejegyzésben leírtam, úgyhogy most inkább a másik két fogásra szeretnék koncentrálni. A főétel Gordon Ramsay találmány, ezelőtt soha nem sütöttem összesen 25 perc alatt húst, de időről időre meg kell állapítanom, hogy ez az ember tud valamit.

Sütőben sült kacsamell

Hozzávalók ( 4 személyre)

4 kacsamell

néhány ág kakukkfű

só, bors

2 merőkanál alaplé

1 dl száraz vörösbor

A kacsamellek bőrét éles késsel bevágjuk átlósan mindkét irányból, majd sózzuk borsozzuk a húst. Hideg serpenyőbe bőrrel lefelé tesszük a kacsamelleket (lehet több adagban is ha nincs akkora serpenyő amibe belefér a 4 mell anélkül, hogy összeérnének) és ahogy melegszik a főzőlap úgy olvad ki a zsír a húsból és megpirul a bőr. Ez pár percig tart.

Közben a sütőt előmelegítjük 200 fokra és beleteszünk egy tepsit, hogy felmelegedjen.

Ezután beletesszük a serpenyőbe a kakukkfüvet és megfordítjuk a húst. Ezen az oldalon csak 1 percig sütjük a kacsát, majd áttesszük a forró tepsibe. Sütőben 10-12 percig sütjük a hús méretétől függően. Utána meleg helyet 10 percig pihentetjük szeletelés előtt, ez a legfontosabb része, mert pihentetés nélkül nem lesz jó a hús állaga.

Egy lábasba öntjük ami a hús után a tepsiben maradt. Hozzáöntjük a bort és az alaplevet és összeforraljuk. Ha szükséges, sóval és borssal ízesítjük. Ez lesz a mártás a kacsára.

Az így készül kacsamell kívül ropogós, belül rózsaszín és szaftos.

Köretnek karamellizált répát és vajon pirított burgonyát adunk hozzá.

Karamellizált répa

Hozzávalók (4 személyre)

1 kg sárgarépa

2 ek méz

2 cm-es gyömbérdarab

4 dkg vaj

só

A répát meghámozzuk, felkarikázzuk és majdnem puhára főzzük.

A vajat megolvasztjuk egy serpenyőben, belreszeljük a gyömbért és hozzáadjuk a mézet. Kicsit összeforraljuk, karamellizáljuk a szószt. Ezután hozzáadjuk a répát, megsózzuk és mindössze öt perc alatt összeforgatjuk a mézes szósszal.

Vajon pirított burgonya

1 kg burgonya (nem szétfövő fajta)

1 liter csirkealaplé

8 dkg vaj

3 gerezd fokhagyma

4-5 ág kakukkfű

só, bors

A krumplit meghámozzuk és 2 cm-es karikákra vágjuk. A csirkealaplében megfőzzük, de vigyázni kell, mert ha túlfő, akkor szétesnek a darabok és a további műveleteket nehéz lesz elvégezni. Meg a végeredmény se lesz olyan szép. Ha megfőtt a krumpli, leszűrjük, az alaplevet tartsuk meg, jó lesz másra később.

Egy serpenyőben habzásig hevítjük a vajat, majd beletesszük a fokhagymát (héjastól) és a kakukkfüvet. A krumplit úgy tegyük a serpenyőbe, hogy a szeletek ne fedjék egymást. Ezt a műveletet is lehet több adagban végezni. A szeletek mindkét oldalát megpirítjuk, majd sózzuk, borsozzuk.

És a desszert

Panna cotta erdeigyümölcs öntettel

Hozzávalók (8 személyre)

5 dl habtejszín

5 dl tej

1 rúd vanília

10 dkg kristálycukor

8 lap zselatin (vagy 2 zacskó zselatinpor)

1 doboz fagyasztott bogyós gyümölcs

A tálalást megelőző este kell elkészíteni, mert egy éjszakára szükség van ahhoz, hogy megdermedjen.

A tejet és a tejszínt egy lábasba öntjük és kis lángon felmelegítjük. Hozzáadjuk a cukrot. A vaníliarudat hosszába kettévágjuk, kikaparjuk a belsejét és azt is meg a rudat is a tejszínhez adjuk. Ezt a keveréket nem kell felforralni, csak kicsit összefőzni.

A zselatint hideg vízbe áztatjuk hogy megpuhuljon.

A tejszínes keveréket lehúzzuk a tűzről és hűlni hagyjuk. Amikor langyos, belekeverjük a zselatint. Ezután kisebb felfújtas formákba vagy akár muffinformába töltjük és egy éjszakára a hűtőbe tesszük.

Tálalás előtt a bogyó gyümölcsöt kiolvasztjuk és 2 ek cukorral szirupot készítünk belőle.

Tipp: ha a formák alját forró vízbe mártjuk, könnyű lesz kiszedni a panna cottát.

Azért szeretem ezt az édességet, mert nincs olyan nehéz főétel ami után ne férne el, mert nagyon könnyű.

Minden kétséget kizáróan ez a legjobb saláta amit valaha ettem. A kuszkusz miatt kiadós, de mégis egészséges és nagyon gyorsan és könnyen elkészíthető. Juhsajtot beszerezni nem annyira egyszerű, de nem érdemes más fajta sajtot használni, mert akkor nem az igazi a saláta. Hölgyeim ha rá akarjátok venni a férjeteket/barátotokat arra, hogy új élelmiszereket próbáljon ki, ezt a salátát bátran ajánlom.

Azt hiszem a fényképek terén új mélységet sikerült elérnem, ezt nagyon sajnálom. Ez nemcsak a gép hibája hanem annak is betudható, hogy semmi nem áll rendelkezésre a konyhában a jó ételfotó készítéshez. De nem adom fel!

Hozzávalók (4 személyre)
350 g kuszkusz
2 kaliforniai paprika
2 csomó petrezselyemzöld
3 mogyoróhagyma
70 g juhsajt
1 leveskocka
1 citrom leve
fél tk harissza (észak-afrikai csípős paszta, darált paprika)
2 ek méz
olívaolaj
só, bors

Tálaláshoz
2 dl natúr joghurt
késhegynyi harissza
1 ek olívaolaj

A paprikákat félbevágjuk, kiszedjük a csumát és a vágott felükkel lefelé egy sütőpapírral kibélelt sütőlapra tesszük őket. 200 fokos sütőben 25 percig sütjük. Nem baj ha a héja megfeketedik, az úgyse kell. Ha megsült a paprika kiszedjük egy tálba és szorosan letakarjuk konyharuhával. Így a gőzben összeesik és könnyű lehúzni a héját.

A mogyoróhagymákat meghámozzuk és karikára vágjuk. Egy serpenyőben olajat hevítünk és megpirítjuk a hagymát. Ha kész félretesszük.

A leveskockát feloldjuk forró vízben. Ugye elvileg 1 kockához fél liter víz kell, de ebben az esetben lehet 7 dl is. A forró levesbe facsarjuk a citrom levét és belekeverjük a harisszát. Figyelem! A harissza nem játék. Olyan csípős mint a veszedelem és ezt olyan ember mondja (én) akinek a jalapeno meg se kottyan. Szóval nem kell többet használni az előírtnál, hogy hú de jó kis pikáns lesz mert a végén majd nem lehet megenni. Aztán ha valaki nem fogadja meg a tanácsom, ne csodálkozzon ha nem csak egyszer csíp.

A kuszkuszt egy mélyebb tálba tesszük és ráöntjük a levest. Szorosan lefedjük és hagyjuk megduzzadni olyan 15 perc alatt. Utána villával fellazítjuk a kuszkuszt és belekeverünk 2 ek olívaolajat.

A petrezselymet és a juhsajtot felaprítjuk és a hagymával együtt a kuszkuszba keverjük.

A paprikának lehúzzuk a héját, majd felaprítjuk, nem túl nagy darabokra. Ezt is a kuszkuszba keverjük.

Már csak az ízesítés van hátra: só, bors és a 2 ek méz. Természetesen lehet több vagy kevesebb attól függően kinek hogy ízlik.

A tálaláshoz a joghurtot összekeverjük egy késhegynyi harisszával és 1 ek olívaolajjal, de ezt nem kell belekeverni a kuszkuszba, hanem csak mellé kínálni.
 

Vannak az ember életében olyan ételek, amelyeket mástól tanul vagy másnál kóstol először és azután megkísérli reprodukálni otthon. Ezt a receptet a nővéremtől tanultam. Korábban amikor náluk vacsoráztunk mindig ezt kértem, mert szerintem nagyon finom. A tejszínes tészta valami miatt a gyengém. Előrebocsátom, hogy Szilvi még mindig jobban csinálja ezt a fogást mint én, de azért mostanra már egészen belejöttem.

Hozzávalók (4 személyre)
50 dkg csirkemellfilé
25 dkg csiperkegomba
1 nagy fej vöröshagyma
2 dl főzőtejszín
2 dl fehérbor
1,5 dl tejföl
3 gerezd fokhagyma
10 dkg reszelt sajt
40 dkg spagetti
olívaolaj
szárított bazsalikom
só, bors

A csirkemellfilét nagyobb szeletekre vágjuk, majd minden szeletet keresztben kettévágunk. Sózzuk, borsozzuk a szeleteket, majd lisztben megforgatjuk őket és egy kevés olívaolajon mindkét oldalon megpirítjuk majd félretesszük őket.

A tésztának sós-olajos vizet forralunk egy edényben. A sütőt előmelegítjük 180 fokra.

A hagymát meghámozzuk és félkarikára vágjuk, a gombát megmossuk és felszeleteljük, nem túl nagy darabokra. A fokhagymát meghámozzuk. Egy ferde falú serpenyőben olajat hevítünk és a hagymát megdinszteljük benne. Ha már egy kicsit megpuhult, hozzáadjuk a gombát és egyből felöntjük a borral. Ezt addig kell főzni, míg a hagyma és a gomba megpuhul. Ezután felöntjük a tejszínnel és sóval, borssal ízesítjük a mártást és belereszelünk egy gerezd fokhagymát. Hagyjuk kicsit besűrűsödni, de ne nagyon. A tejfölt egy mélyebb tálba tesszük, hozzáadunk egy-két merőkanállal a szószból és összekeverjük, majd ezt is a serpenyőbe öntjük. Az egészet jól összekeverjük.

Egy tűzálló tálba tesszük a húst, majd ráöntjük a mártást. A tetejére reszelt sajtot szórunk. Alufóliával lefedjük az edényt és 30 percre a sütőbe tesszük.

Ha a víz forr, beletesszük a tésztát és al dente állagúra főzzük. Ha kész leszűrjük és hideg vízzel leöblítjük, így nem fog összeragadni. Egy serpenyőben olajat hevítünk és beletesszük a tésztát, majd belereszeljük a  maradék két fokhagymagerezdet. Megsózzuk, megszórjuk bazsalikommal és az egészet jól összekeverjük.

30 perc után levesszük a fóliát az edényről és további 10-15 percig anélkül sütjük, hogy a sajt megpiruljon egy kicsit. A bazsalikomos tésztával tálaljuk a húst.

Ezennel kijelentem, hogy a héten nincs több csirkemellfilé, mert kezd csömöröm lenni tőle.