Nem vagyok ü.jpg)
gyes. Sőt, megkockáztatom kifejezetten béna vagyok ha olyan tárgyakról van szó amik a legcsekélyebb mértékben is magukban hordozzák a baleset lehetőségét. Erre akkor jöttem rá, amikor néhány szerencsétlen eset után Attila valahogy mindig odaugrik amikor elkezdem élezni a nagykést. Vagy amikor magam felé vágom a kenyeret – ahogy valószínűleg az emberek egy jelentős része is.
A konyhai balesetek annak kapcsán jutottak eszembe, hogy szombaton embertelen módon leforráztam a kezem (ó, semmi különös teát főztem a munkahelyen). Szerencsére olyan orvost fogtam ki az ügyeleten aki a természetes gyógyulás híve, így megdicsért amiért hűtöttem a kezem (mintha tudtam volna mást tenni) és közölte, hogy elmúlik ez pár nap alatt. Közben ugyan erősen gyöngyözött a homlokom és beszélni alig tudtam a fájdalomtól, de erre meg azt mondta, hogy szorítsam össze a fogam, majd jobb lesz. Ja és ezúton szeretném közölni minden okossal, hogy a Panthenol szart se ér. Kb. olyan volt mintha az égett felületre még forró vizet engedtem volna. Tudjátok mi a jó? 15 g Curiosa.
Egy korábbi eset ahol én voltam a hentes, de szerencsére a szenvedő fél nem, akkor történt amikor valamit ügyködtem a konyhában otthon és persze Atinak is sürgős dolga akadt arra mezítláb. A nagykés a konyhapulton volt, és egy jól irányzott mozdulattal lelöktem, úgy hogy egy elég tisztességes metszést ejtett az ember bal mutató lábujján (nem tudom ennek mi a rendes neve), pont a körömágy alatt. Utólag visszagondolva mondjuk le is vághatta(m) volna a lábujjának a felső részét, de szerencsére meggyógyult. Azóta mindig ezt hozza fel, ha kiveszi a kezemből a kést.
Még egy kedvencem van, ami rendkívül amatőr és a nem jó minőségű konyhai eszközöknek köszönhető. A konyhafelszerelésem meglehetősen szegényes, összesen három fedő van amivel tudok operálni, ezek soha nem teljesen tiszták és nem zárnak jól. Ja meg szerintem a tervezett üzemidejük 500 százalékánál járnak. Szóval a legnagyobb fedőnek a fogógombjánál megfáradt a ragasztás. Ennek köszönhetően ha párás/gőzös a fedő és felemelem, hogy megkavarjam a kaját, a függőlegesen tartott fedőn lefolyik a forró víz és marhára megégeti a kezem. Jó tudom, nem kéne függőlegesen tartani. De itt most nem ez a lényeg.
Mondjuk az összes esetet számba véve az égések nagyobb arányban vannak, mint a vágások, bár ugye utóbbi kategóriánál csak azt veszem számításba ami olyan istenes metszés, mert paradicsomhámozás közben kivétel nélkül minden alkalommal felsértem a kezem, de az azért nem minősül sérülésnek.
Ezek alapján valószínűleg nem fogok olyan késélezőt venni amit a hentesek meg a menő szakácsok használnak. Elképzelni sem tudom mire lennék képes. Persze negatív értelemben.
