Na jó bevallom, hogy tegnap nem volt meleg vacsora, mert dupla zumbán voltam és utána azt se tudtam hol vagyok, meg már egyébként is volt egy jó kis téma amit szerettem volna megosztani veletek. Mentségemre legyen mondva, hogy az alábbi szendvics helyett ma már inkább a konditermet választom! És ez marha jó érzés, kivéve amikor idióta ronda pocakos férfiak beledumálnak abba, hogy hogyan kell használni egy kondigépet, úgy hogy a kutya nem kérdezte őket. Na mindegy. Vagyis nem mindegy. Úgy szeretném egyszer ilyen helyzetben megmondani amit gondolok! Na de elég ebből, mert vár minket zsírország.

Tisztázzunk valamit: a zsír itt nem azt jelenti, hogy király, meg menő, hanem azt, a szendvics legfőbb alkotóeleme a zsír. Ha jobban belegondolok, lehet, hogy azért szedtem fel néhány kilót (aki tudja mennyit az nem röhög) az utóbbi időben mert sokszor előfordult, hogy szombaton és/vagy vasárnap ilyen szendvicset ettem. Viszont két jó hírem is van: most már talán nem ízlik annyira és ez még azelőtt bekövetkezett, hogy szívrohamot kaptam volna. Ennek ellenére megosztom veletek, hátha valaki kipróbálja, bár ezt valahogy inkább elrettentésnek szánom. Szívbetegségre hajlamosak és fogyókúrázók ne olvassanak tovább, mert ez a monitoron keresztül is hat!

Tehát a szendvicsnek négy fontos alkotóeleme van: sajtos stangli, főtt tojás, majonéz és sült baconszalonna. Zöldség nem kell!

Igazából nem ragaszkodom a sajtos stanglihoz, de mindenképpen fehér lisztből készült kifli kell hogy legyen, mert úgy az igazi. A Spar-ban kapható sajtos stanglit azért szeretem, mert jó nagy és általában van frissen sütött. Hogy mit kenünk a kenyérre az tulajdonképpen mindegy, lehet vaj, margarin vagy sajtkrém.

Tojást főzni mindenki tud. Tipp: ha ecetet rakunk a forró vízbe nem fog szétrepedni a tojás héja.

Majonéz: ugye a gourmandok mindig a házi majonéz varázsát hangsúlyozzák, de ennél a szendvicsnél ugye nem az egészség a fontos, hanem az íz. A bolti majonézek közül szerintem a Hellmann’s a legjobb állagú de az drága és a Globus-nak jobb íze van. Szóval Globus majonéz, méghozzá jó sok. Amikor csinálom ezt a szendvicset és Attila meglátja mennyi majonézt teszek rá, mindig azt mondja, hogy nem vagyok normális. Úgy van!

Baconszalonna.: Ringa. Néhány szelet elég, ropogósra sütve.

A végeredmény így néz ki:
 

Fogalmam sincs, hogy amit leírtam, az mennyire étvágygerjesztő, de nem is ez a lényeg. Most már úgy érzem, ez  egyfajta megtisztulás nekem, talán nem fogom ilyen kajákkal tömni a fejem, mert így leírva nem annyira kellemes. De menjünk tovább, mert ennek a szendvicsnek az utóhatásai is nagyon fontosak.

Ugye mindenhol azt hallani, hogy a koleszterin meg a zsír lassítja a vérkeringést és elzárja az ereket. Egy ilyen szendvics után ezt minden porcikájában érzi az ember. Nálam konkrétan úgy szokott történni, hogy az utolsó falat után érzem azt, hogy a gyomrom tájékáról áramlik szét a zsír a véremben és egy idő után minden végtagom elnehezül. Ilyenkor egyet lehet tenni: aludni.

Valószínűleg a szendvics alkotóelemeivel külön-külön nincs probléma, hiszen a tojás egészséges, a bacon (kis mennyiségben) nem annyira vészes…mondjuk a majonéz nem annyira magyarázható. Összességében azt hiszem sikerült egy olyan kaját ajánlanom nektek, amit igazából nem kellene kipróbálnia senkinek. Ugyanakkor hölgyeim (meg uraim, elvégre egyenlőség van, ahogyan létezik női szénbányász, úgy egy férfi is lehet érzelmi evő), biztos vagyok benne, hogy mindenki ismeri az érzelmi alapú evés fogalmát, amikor olyan dolgokkal tömi magát az ember ami csak a léleknek jó, a testnek semmiképpen.