Hát Gordon mindössze egy napot pihenhetett, mert tegnap újra elővettem a szakácskönyvét. Igazából egész héten erre a fogásra készültem, mivel tudtam, hogy Papa nálunk fogja tölteni az időt, mert valahogy az Istennek se akarta harmincnyolcadik alkalommal megnézni a Mozartot az Operett Színházban. Így míg a lyányok musicalt néztek, mi halat ettünk. Nem is akármilyet!
Hozzávalók (4 személyre)
1 kg vörös márna
só, bors
olívaolaj
Ratatouille
2 nagy paradicsom
1 padlizsán
2 cukkini
1 sárga kaliforniai paprika
1 piros kaliforniai paprika
1 lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
néhány levél bazsalikom
balzsamecet
só, bors
olívaolaj
Először a ratatouille-t készítjük el, a halat nem szabad megváratni ha egyszer elkészül. Előrebocsátom, hogy a rusztikusság nálam nem annyira érvényesült. Ugye akkor lett volna rusztikus, ha a zöldségek éppen csak megpuhulnak. Mivel szerintem a főzésnél az is fontos, hogy tudd mit szeret a közönség, így mondjuk, hogy félig rusztikus lett a ratatouille. A paradicsomot feldaraboljuk, a magokat kikaparjuk és a húsát kockákra vágjuk. A padlizsánt, a cukkinit és a paprikákat 1 cm-es kockákra vágjuk. A hagymát és a fokhagymát finomra aprítjuk.
Egy mélyebb lábasban vagy teflonedényben olívaolajat hevítünk és megpirítjuk rajta a hagymát és a fokhagymát. Ha a hagyma kezdi elveszíteni a színét, akkor már alakul. A zöldségeket egyszerre tesszük az edénybe, majd jól megkeverjük az egészet. Nagy lángon kell készíteni a ragut, mert egyébként nagyon sok leve lesz. Ha szeretnénk teljesen puhára párolni a zöldségeket, akkor fedjük le és hagyjuk békén.
Ha a zöldségek már kellően megpuhultak, akkor ízesítjük a ragut sóval és borssal. A bazsalikomleveleket felaprítjuk és a raguhoz adjuk. Végül amikor már egyáltalán nincs leve a zöldségeknek, ráöntünk a keverékre olyan 2 evőkanálnyi balzsamecetet. Ramsay papa ugyan nem írta, de én tettem bele egy egész pici mézet is, és azt kell mondjam nagyon nagy ötlet volt!
A ratatouille-t tálalásig melegen tartjuk.
A halat közvetlenül tálalás előtt készítjük el. Ugye Ramsay azt írja, hogy 4 db 250 g-os halszelet kell, hát nekem volt 12 nem éppen 250 g-os, de örülök, hogy egyáltalán tudtam szerezni valahonnan ilyen halat.
Egy vastag falú serpenyőben olívaolajat hevítünk és a halfiléket bőrös oldalukkal lefelé beletesszük. Na most én még soha nem dolgoztam ilyen hallal, de a következő történt az első pár szeletnél: belettem az olajba és egész egyszerűen összeugrottak hosszában, a bőr szinte nem is érintkezett a serpenyővel, mondhatnám, hogy a halszeletek vadul homorítottak. Viszont ha nem a bőrös oldalukkal lefelé raktam, akkor minden oké volt. Ez mitől lehet? Túl forró volt az olaj?
Na mindegy lényeg a lényeg, hogy a halszeletek szépen megsültek a homorítás ellenére is. Amikor kivesszük őket a serpenyőből (nem villával hanem spatulával te szamár!!), sózzuk, borsozzuk és készen is vagyunk.
A ratatouille-ból egy adagot tányérra halmozzuk és néhány halszeletet ráfektetünk. Hát nem szép?! Ilyenkor azért szeretnék tudni ételt fényképezni.
Mellesleg jegyezném meg, hogy kész anyagi csőd csúcsgasztronómiai ételeket készíteni…ó Drága Anya ha tudnád hány adag paprikás krumpli kijönne egy kiló halfilé árából. Úgyse árulom el. Szóval ezúton virtuális szárazkiflicsücsök gyűjtésbe kezdek, hogy legyen mit enni adni legalább az állatoknak, ha ínséges idők köszöntenek ránk. Most azonban ez még nem annyira foglalkoztat, mert a tegnapi vacsora minden pénzt megért. Egyrészt azért mert nagyon finom volt, másrészt pedig azért, mert jó érzés, hogy el tudtam készíteni egy ilyen fogást.
Ó, és csak halkan teszem hozzá, hogy a desszert megint AZ volt. Tudjátok, amit a férfiak is nyamnyogva esznek. Most dupla adagot csináltam, és a fele csokoládé 86%-os kakaótartalmú volt. Ja és kiderült, hogy nemcsak én vágok olyan fejet mintha fájna valami ha egy étel nagyon ízlik. Úgy látszik ez családi vonás.
