B és B gasztronómiai kalandozásai

„Helyeslem azt, hogy a nők számára minden keresetmódot felszabadítsunk, azt is óhajtom, hogy nő lehessen író, művész,orvos, békebíró, kereskedő, iparűző, tanító, amellett követelem, hogy a nőt úgy neveljük, hogy azért gazdasszony is legyen: midőn a férfi jogaiban osztozik, ne szűnjék meg a nő előjogait megtartani"

Közösség

Rovatok

Friss topikok

  • Kisvirag: Szívemből szóltál... Amúgy a magyarokkal az (is) a gond, hogy nem fogják fel: ugyanez egy háromnap... (2011.11.15. 14:54) A jó magyar mentalitás
  • elcsé: Szia, nagyon klassz kis beszámoló. Szeretném tudni, mi az a szelídítő technika, hátha Bercikénél i... (2011.10.24. 16:57) Párizsi parti (7-10.nap)
  • Benyeszke: @diliqtya: ne is mondd, baromi ijesztő volt! :) (2011.10.21. 13:28) 4B jobb, mint 2B (1. nap)

Csirkés-avokádós tortilla

2011.02.05. 14:59 Benyeszke

A tegnapi nap egészen a vacsoráig borzalom volt, még a zumba sem dobott fel, úgyhogy mindenképpen csokoládéra vagy alkoholra volt szükségem. Régen is ezt csináltam, csak akkor nem jártam edzeni és általában nem vagy-vagy alapon választottam. Végül beértem egy Aldis 99 Ft-os mogyorós csokival.

A vacsora receptje most is Gordon könyvéből származott, ez már nem kölyökmenü, hanem gyorsételek felsőfokon.

Hozzávalók (4 személyre)

3 fél csirkemellfilé (Gordon szerint 3-4 tanyasi csirkemell, de ezt hagyjuk)

1 lime

olívaolaj

1 tk őrölt kömény

1 tk őrölt koriander

1 hagyma

1 piros kaliforniai paprika

4 nagy paradicsom

1 ek aprított korianderzöld

2 avokádó

1 doboz joghurt (a recept szerint görög, szerintem meg mindegy és majd otthon csinálunk belőle görögöt)

8 tortillalap (kisebb méretű)

Ez ugye a harmadik recept a Csak könnyedén könyvből és előtte bevallom őszintén kezdtem azt gondolni, hogy Gordon papa nem is akkora ász, mert mégiscsak rizottót meg tejszínes tésztát ír a könyvében, és ezeket nem akkora ördöngösség elkészíteni. Ahogy ezt a tortillát sem, de a csavar itt a fűszerezésben rejlik. A lime, a kömény és a koriander együtt elképesztően jó, és nagyon finom illata van.

A csirkét csíkokra vágjuk. Az olívaolajból, a lime levéből, a köményből és a korianderből pácot készítünk, beleforgatjuk a csirkét és két órára a hűtőbe tesszük. Ahhoz, hogy a sima bolti joghurtból sűrű, a görögre emlékeztető krém legyen, egy papírtörlővel kibélelt szűrőbe öntjük a joghurtot és egy tálba tesszük. Így a felesleges lé lecsöpög. Legjobb egész éjszakára hagyni, de ha csak néhány óránk van, az is jó. Egyébként ez a módszer használható tzatziki készítésekor is.

A hagymát és a paprikát durvára aprítjuk, a paradicsomokat nyolcfelé vágjuk. Az avokádókat meghámozzuk, a magokat eldobjuk és csíkokra vágjuk a húst.

Na most ugrik a majom a vízbe, ugyanis a recept szerint egy vastag falú serpenyőt majdnem füstölésig kell hevíteni majd beletenni a húst a páccal és a zöldségekkel, vagyis a hagymával, a paprikával és a paradicsom felével, a másik felét néhány perc sütés után kell hozzáadni.

Én már előre elképzeltem, hogyan teríti be a hús és a paradicsom a konyhát, de szerencsére nem történt semmi komoly. Részben azért, mert a legnagyobb serpenyőm sem volt elég nagy, hogy ennyi anyagot elbírjon egyszerre, így két edényben kellett elkészíteni a tölteléket. Kb. tíz perc alatt kész van. Ugyan Ramsay mester nem írja, hogy kellene só, én tettem egy kicsit a húshoz, mert egyébként sótlan lett volna.

Mielőtt lehúzzuk a tűzről a keveréket, megszórjuk a koriander zöldjével. Közben a tortillalapokat felmelegítjük a sütőben, egyenként alufóliába csomagolva őket. Pár perc alatt átmelegednek 180-200 fokon.

Most következik az összeállítás: egy tortillalapra húsos-zöldséges keveréket halmozunk, majd erre teszünk néhány szelet avokádót és egy kanál joghurtot. A könnyebb kezelhetőség érdekében érdemes a tölteléket a tortilla közepére halmozni, inkább hosszan, mint szélesen. A tortillát úgy csomagoljuk össze, hogy először felhajtjuk az alját, majd a két oldalát és az alufóliát rajta hagyjuk, így meg lehet fogni.

 

Azt kell mondjam nagyon finom lett. Persze egyből hármast kapott, mert volt benne hús. Fene egye azt a kifinomult férfi ízlését. Na mindegy. Bele kell törődnöm, hogy csak az olyan ételek indulnak maximumról amikben van valamilyen hús (ezek szerint a származékok, mint a bacon, a virsli vagy egyéb nem számítanak). Kíváncsi vagyok mit fog szólni, ha egyszer tofuval fogok próbálkozni, szerintem kiszalad a világból.

 

 

 

Szólj hozzá!

Tészta baconnel és borsóval

2011.02.04. 15:11 Benyeszke

Úristen, ilyen szar napot biztosan csak tudatosan lehet kreálni, mert olyan nincs, hogy minden ennyire összejöjjön. Még az se dob fel, hogy a tegnapi vacsora maradékát nyamnyogom ebéd gyanánt így délután három óra felé. Nincs bevezető szöveg, mert az összes agysejtem elhalt az elmúlt 7 órában. Allah növessze nagyra a fületeket!

Hozzávalók (4 személyre)
200 g száraztészta (mindenképpen rövid tészta, penne, fusili, farfalle)
1 nagy fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
100 g bacon
100 g fagyasztott borsó
300 ml zsíros tejszín
1 ek petrezselyemzöld
parmezán
só, bors


A tésztát sós, olívaolajos vízben al dentére főzzük, majd leszűrjük és hideg vízzel leöblítjük. Így nem ragad össze. A hagymát és a fokhagymát finomra aprítjuk. A bacon szalonnát csíkokra vágjuk, a petrezselyemzöldet felaprítjuk.

A szószhoz egy ferde falú serpenyőben olívaolajat hevítünk és megpároljuk benne a hagymát és a fokhagymát. Hozzadjuk a szalonnát és ropogósra sütjük. Ez szerintem nem annyira lehetséges, mert akkor a hagyma vagy pürés lesz vagy megég, de mindenesetre pirítjuk a szalonnát.

Ha a szalonna közel ropogós, felöntjük a tejszínnel és folyamatos kavargatás közben a felére forraljuk a szószt. Sóval és borssal ízesítjük. Végül hozzáadjuk a borsót és néhány perc alatt készre főzzük a mártást. A kifőtt tésztát beleforgatjuk, jól összekeverjük. A legvégén megszórjuk petrezselyemzölddel. Tálaláskor a tésztára reszelt parmezánt szórunk.
 


Van egy rejtvényem a számotokra: ugye a rizottó azért kapott 2-es osztályzatot, mert Ati „nem rizottós”. Na most ez a tészta azért kapott 2-est mert Ati „nem tésztás”. Ööö mi a fene van? Most mindkettő szar volt, de nem akart rosszat mondani, vagy – és ő ezt állítja – annyira húscentrikus, hogy egy húsmentes ételnek nagyon oda kell tennie magát a hármasért?! Finoman rámutattam, hogy a bacon a húsfélék családjába tartozik, de ez sem hatotta meg.

Nekem ez a tészta nagyon ízlett, részben azért mert bacon imádó vagyok, részben pedig azért, mert a sós és az édes kombinációja verhetetlen. Az érdekes, hogy ezt Gordon kölyökmenünek aposztrofálja…hát nem hiszem, hogy a bacon jót tesz a gyereknek a zsíros tejszínnel párosítva.

Azt hiszem fogok írni egy ódát a bacon szalonnához. És persze megosztom majd veletek a világ legzsírosabb és legegészségtelenebb szendvicsét, ami hosszú távon tuti szívbajhoz vezet.
 

Szólj hozzá!

Címkék: gasztro recept gordon ramsay pasta bacon

Erdei gombás rizottó

2011.02.03. 11:43 Benyeszke

A keddi kitérő után tegnap már ismét a konyhában ténykedtem, de mindenekelőtt el kell mondjam, hogy a tegnapi és a mai vacsora nem jöhetne/jöhetett volna létre Ati hathatós közreműködése nélkül. Képzeljétek el amint egy férfit arra kényszerítenek, hogy zellerszárat és zellergumót is vegyen, meg friss metélőhagymát is.

A tegnap esti vacsora Gordon Ramsay Csak könnyedén! című könyvének egyik receptje alapján készült, erdei gombás rizottó. Mielőtt ezt kifejteném megosztom veletek első rizottó élményemet. Aki valóban ért a főzéshez, szörnyülködhet egy csomót, aki nem annak meg intő példa legyen.

Szóval a sárga könyvben van egy egyszerű rizottó recept a szokásos hozzávalókkal. Ugye a három legfontosabb a rizs, az alaplé és a vaj. Na ebből a háromból egy volt rendeltetésszerű, a rizs, mivel annyit azért tudtam, hogy nem hosszúszemű fényezetlen „A” rizs kell, a tasakos Uncle Ben’s rizst meg barbárság lenne kibontani nyersen.

A másik kettőről úgy gondoltam, hogy jó lesz a körülbelül is. Ennek megfelelően az alaplevet kockából csináltam, de ami ennél is rosszabb, vaj helyett Flora margarinkrémet használtam. Igen tudom, mekkora marhaság, meg az ilyen egyáltalán miért áll a tűzhely mellé, és valóban minden kritika jogos. A végeredmény ugyanis ehetetlen volt, de komolyan. Az egyik legnagyobb baklövés volt a pályafutásom során, de egy életre megtanultam, hogy egyrészt az alapanyagon nem szabad spórolni, másrészt pedig követni kell a receptet ha nem vagyunk gyakorlottak. A legrosszabb hozadéka ennek az egésznek az volt, hogy a barátom azóta mindig finoman megjegyzi, hogy „nem rizottós” típus. Na persze. Gondolom még mindig kísérti ez a förmedvény.

No de azóta már többször próbálkoztam  rendes alaplével meg vajjal, úgyhogy a tegnapi is elég jól sikerült.

Hozzávalók (4 személyre)
750 ml zöldségalaplé
200 g rizottórizs
2 nagyobb fej hagyma
2 szál zellerszár
egy kis pohár száraz fehérbor
100 g laskagomba
100 g rókagomba (helyettesíthető barna csiperkével)
1 ek őrölt koriander
2 ek créme fraiche vagy mascarpone
1 ek friss turbolya vagy metélőhagyma
só, bors
olívaolaj
2 ek reszelt parmezán

Mivel a rizottót folyamatosan kevergetni kell, legjobb minden hozzávalót előkészíteni. Tehát az alapléhez felteszünk főni – mily meglepő – zöldségeket. Ami van otthon bármi mehet, répa, gyökér, zeller, kelképoszta, gomba, hagyma, petrezselyemzöld…pár szem egész feketebors és kevés só. Ez elvan magában, szerintem egy fél óra kell neki, hogy a lének legyen íze.
A hagymát és a zellert finomra vágjuk, a gombát megmossuk és fölaprítjuk. Én ki szoktam mérni előre a rizst és a bort is kiöntöm így minden kéznél van.

Egy ferde falú serpenyőben felhevítjük az olajat, majd beleszórjuk a hagymát. Gordon mindig ilyeneket ír, hogy 2 percig készítjük. Na persze olyan hiperszuper főzőlapon hogyne. Nálam inkább addig, míg történik is valami a hagymával. Ha a hagyma elkezd puhulni hozzáadjuk a zellert és tovább dinszteljük. Ha mindkettő puhult, hozzáadjuk a rizst és egy kicsit megpirítjuk, megkapatjuk. Ezután beleöntjük a bort. Innentől folyamatosan keverni kell a rizottót. Miután a bort felszívta a rizs, elkezdjük adagolni az alaplevet. Legjobb ha a rizottós edény mellett gyöngyözik a tűzhelyen. Mindig egy merőkanál alaplevet adunk a rizshez, megvárjuk míg felszívja és eztán jöhet a következő. Ezt addig kell folytatni míg a rizs al dente nem lesz.

Közben a fölaprított gombát kevés olívaolajon megpirítjuk. Sózzuk, borsozzuk. Figyeljünk oda, hogy elég meleg legyen a serpenyő, különben a gomba levet enged és az nem jó.

Ha a rizs megfelelő állagú, hozzáadjuk a gombát. Ekkor lehet ízesíteni, sóval és borssal. Vaj helyett most créme fracihe-t (vagy mascarponét) használunk, ez adja a rizottó krémességét, ebből jó két evőkanálnyi kell. Ezen kívül már csak finomra vágott metélőhagyma kell és készen vagyunk.

A parmezánt megreszeljük és tálalás előtt megszórjuk vele a rizottót.
 


 

Szerintem nagyon jól sikerült, de persze a korábbi fiaskó miatt 2-est kapott, ahogyan bármilyen rizottó kapna. Nem is hibáztatom érte, az az első valóban horrorfilmbe illő volt.
 

Szólj hozzá!

Címkék: rizottó gordon ramsay

Brown girl in the Ring (Café)

2011.02.02. 09:24 Benyeszke

Na jó már nem teljesen barna, mert a nyaralás színe jócskán lekopott fél év alatt de mindenképpen a Ringben. Tegnap. Este.

Ez volt a második alkalom, hogy a Ring Caféban vacsoráztunk, az első egy steak vacsora volt, az is megérne egy külön posztot. Most hamburgert ettünk, ketten.


A Ring Café az Andrássy úton van, közel az Oktogonhoz, abszolút feltűnésmentes hely, a belső kialakítás modern és hangulatos. A személyzet nagyon kedves és udvarias, látszik, hogy azért dolgoznak ott mert szeretik, nem azért mert nincs más. A földszinten van a dohányzó rész, az emeleten a nemdohányzó, ugyan nincs hermetikusan elzárva egymástól a kettő, de fönt nem lehet érezni a füstöt.

Amikor új helyet próbálunk ki, én mindig keresem a speciális italokat, házi készítésű limonádét vagy egyéb hasonlót. Itt is van háromféle ízesítésű házi limonádé, most a citrusosat próbáltuk ki. Valóban nem citromos, hanem citrusos mert van benne narancs és lime is. A limonádé egyébként kellően fanyar és édes egyszerre, persze télen mínusz 5 fokban nem élvezhető 100 %-ban, de ez semmiképpen nem az ital hibája.

A Ring Café a hamburgerről híres. Érdekes módon eddig csak nagyon pozitív vagy nagyon negatív véleményt olvastam a beszámolókban, olyat, hogy jó volt de nem kiemelkedő nem.

Mivel ismerem magam, milyen nehezen döntök ha nagy a választék, így már az interneten tanulmányoztam az étlapot, és a 17 féle hamburgerből kiválasztottam hármat, ami szimpatikus volt. Persze még így is nehéz volt dönteni, de Burger De Luxe (bacon és ementáli sajt) lett végül, extra sült gombával. Minden feltétet lehet kérni extraként. Szilvi Avocado&Bacon burgert választott, ez a ház kedvence.

A látvány szemet gyönyörködtető. A hamburger szépen összeállított, magas és minden összetevő jól látszik. A tányéron van még sült krumpli és káposztasaláta, mind csinos kis edényekben. A krumplihoz házi ketchup jár, amin valóban érezhető, hogy házi. A káposztasaláta nagyon krémes, én egy egész pici sót tettem volna bele, de Szilvi azt mondta, hogy szerinte így jó ahogy van, szóval egyezünk ki egy döntetlenben.

A hamburger zsemléje ciabatta, ami üdítő a sok bolti szezámmagos hamburgerzsemle után. A hús közepesen van átsütve, szaftos és nagyon finom. Mikor ilyen húsokat eszem, mindig azon tűnődöm, hogy a fenébe lehet valaki vegetáriánus. Az alap hamburgerhez tartozik még a paradicsom, a lilahagyma és a saláta, ami jelen esetben rukkola. Talán ezért (is) gourmet burger bar a hely neve. A szósz - sült fokhagymás majonéz - az alsó hamburgerzsemlén bújt el, de végül megtaláltam.

Az egyetlen probléma a hamburgerrel (amennyiben ez probléma), hogy nem lehet úgy enni, hogy ne legyél fülig szószos. Mondjuk én bármivel képes vagyok összekenni/leenni magam, úgyhogy ez nem jelent gondot. A múltkor volt két lány akik késsel-villával próbálkoztak, hát nem tudom az mennyivel jobb, mint ha összekened magad, elvégre hamburgerről van szó.

Összességében a hamburgerek nagyon finomak voltak, nem lehet okunk panaszra. Egyébként nemcsak marhahúsos hamburgerek vannak, hanem csirkés és szójás változatok is.

Háromféle desszert közül lehet választani: csokoládés sajttorta, brownie és banán flambé. Ez így elég átlagosan hangzik, de csak figyeljetek.

A sajttortához kétféle szósz jár, narancsos-fehércsokis és epres-maracujás. Maga a sajttorta elképesztően finom. Krémes, a „tészta” ropogós, pont jól van megsütve és a két szósz remekül illik hozzá. Részemről totális megsemmisülés.

A brownie-t házi tejszínhabbal kínálják, szintén csillagos ötös. A tészta puha, ragacsos, nem fojtó és nem émelyítő, pont jó.

Mindenkinek jó szívvel ajánlom a helyet, tényleg az egyik legjobb hamburgert készítik a városban.
 

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény gasztro étterem gourmet hamburger ring café

Tejfölös sült cékla

2011.02.01. 09:26 Benyeszke

A cékla jó, a cékla finom, a cékla egészséges…
 

Ezt a receptet a Vidék Íze egyik számában találtam és persze jó sokáig szemeztem vele míg sikerült elkészíteni. Most pont kapóra jött, mert korábbról volt pár cékla a hűtőben és az a nagy bödön tejföl még mindig nem akart elfogyni. Lélekemelő fogás, persze nem olyan értelemben mint a csokoládéhab. Az ember lányának jót tesz, ha fantáziadús mégis kalóriaszegény ételt tud készíteni ráadásul ilyen kevés hozzávalóból.

Hozzávalók (2 személyre)
6 kisebb cékla
1 fej lilahagyma

bors
balzsamecet
1,5 dl tejföl
1 ek szárított tárkony

A céklákat egészben hámozatlanul puhára főzzük, egy olyan 25-30 alatt van kész. Közben a sütőt előmelegítjük 180 fokra. A hagymát meghámozzuk és félkarikára szeleteljük.

A megfőtt céklát meghámozzuk (elég forró, de ez van), majd darabokra vágjuk. Ha kisebbek akkor négybe elég. Jó kis „vérfürdőt” lehet ezzel rendezni a konyhában, mert a cékla főve még jobban fog mint nyersen.

A cékladarabokat és a hagymát tepsibe tesszük, meglocsoljuk olívaolajjal és balzsamecettel. Sózzuk, borsozzuk. 180 fokon kb 20 percig sütjük. A balzsamecet miatt nagyon jó illata lesz. Sütés közben néha kivehetjük és összerázhatjuk, hogy ne ragadjon bele a tepsibe a cékla. Végül a 20 perc után ráöntjük a tejfölt a céklára és a hagymára és megszórjuk tárkonnyal. Még 5 percig sütjük és kész.
 

Szólj hozzá!

Van olyan nő aki nem szereti a mazsolát?

2011.01.31. 09:44 Benyeszke

Ezt a mazsola utálatot nem igazán értem. Elvégre aszalt szőlőről van szó. Egyszer egy gasztrofotós azt mondta, hogy a mazsola a leghaszontalanabb hozzávaló a konyhaművészetben. Hát nem tudom. Azért egy túrós palacsintába vagy vargabélesbe (amit egyébként nagyon nem szeretek) csak kell. Vajon aki nem szereti a mazsolát, az nem szereti a többi aszalt gyümölcsöt sem? Van olyan nő aki nem szereti a mazsolát? Csak mert eddig ezt kizárólag férfiaktól hallottam.

Az alábbi édességnél kompromisszumként csak a töltelék fele volt mazsolás, így viszont a mazsola nélküli csigák nem lettek olyan szép formásak, de ez nem az én gondom.

Fahéjas (részben mazsolás) csiga

Hozzávalók (12 darabhoz)

Tészta
225 g liszt
1 tasak száraz élesztő
25 g vaj
1 felvert tojás
125 ml tej
fél tk só

Töltelék
50 g puha vaj
50 g barna cukor
2 ek őrölt fahéj
mazsola
juharszirup

A lisztet az élesztővel és a sóval egy tálba tesszük, majd elmorzsoljuk benne a vajat. Utána hozzáadjuk előbb a tojást, majd a tejet és lágy tésztát gyúrunk belőle. Meleg helyen 40 percig kelesztjük.

A töltelékhez a vajat és a cukrot habosra keverjük, majd hozzáadjuk a fahéjat.

A tésztát az első kelesztés még egyszer átgyúrjuk, majd egy 30x24 cm-es téglalapot nyújtunk belőle. A deszkát nagyon jól be kell lisztezni, mert egyébként odaragad a tészta. Nekem oda is ragadt többször, akkor jól jött volna ha bevethetem a főzősműsorok azon effektjét, hogy az egyik képen még nyúlik-málik a tészta, a következőn meg már csodák csodája minden szép és jó.

A kinyújtott tésztát megkenjük a vajas krémmel majd megszórjuk mazsolával. Mint írtam korábban, ennek a tésztának csak a felére került mazsola, mert a barátom nem szereti. A recept szerint az egészet meg kell szórni.

Ezután feltekerjük a hosszú oldalán és 12 egyforma szeletre vágjuk. A vágott felükkel lefelé kivajazott tepsibe tesszük a csigákat és újabb 30 percen keresztül kelesztjük meleg helyen. Közben a sütőt előmelegítjük 190 fokra.

A második kelesztés után betesszük a sütőbe a tepsit és 20 percig sütjük a csigákat. A recept 20-30 perc sütési időt ír, ami elég széles intervallum (ez olyan, mint az adj hozzá 1-1,5 dl tejet, vagy 2-3 tojást)…20 perc bőven elég.

Nem kell megijedni, ha nyers állapotban nincs csiga formája a tésztának, mert sütés közben szépen megduzzad és kinyílik. Amikor megsültek, melegen megkenjük a csigák tetejét juharsziruppal.
 


Miután a csiga elkészült, elkezdtem csinálni a levest, ami Horváth Rozi szerint egy különleges gombaleves. Előrebocsátom, hogy tejszín helyett tejföllel készítettem, mert az volt otthon és nem akartam, hogy megromoljon. Nálunk a tejföl valahogy mindig megromlik, nem értem miért.

Elkezdtem felvágni a hagymát, majd kb. a felénél a kés lecsúszott a hagymáról bele az ujjamba. Most már tudom, hogy eddig még nem vágtam el úgy igazán a kezem. Ömlött belőle a vér, én meg úgy rohangáltam a lakásban, mint Ace Ventura amikor a lándzsákat belevágják a combjába. Persze ilyenkor jól jön egy férfi a háznál:
„Szorítsad!”
„De mit szorítsak?”
„Hát csak szorítsad!”
Aztán odamentem megmutatni a rendkívül súlyos sebesülésemet (egyébként tényleg elég ronda), erre azt mondta, hogy vigyem onnan mert mindjárt rosszul lesz.

Na hát így az aprítás további részében nem tudtam részt venni, így mint supervisor voltam jelen, ezt én sokkal jobban élveztem, mint a beosztott.

Különleges gombaleves

Hozzávalók (4 személyre)
50 dkg gomba
1 fej hagyma
olívaolaj
1 ek liszt
1 dl tejszín (vagy tejföl)
petrezselyemzöld

Ez a leves amúgy nagyon egyszerű. A hagymát és a gombát meg kell dinsztelni, majd vízzel felönteni, megízesíteni és behabarni. A habarás kétféle lehet. Ha tejszínnel van, akkor a lisztet akkor kell a gombára szórni mielőtt felöntjük vízzel. Ha tejföllel habarunk, akkor a tejfölbe kell tenni a lisztet.
 


Tapasztalataim szerint a gomba legalább olyan megosztó alapanyag mint a mazsola. Én egy fél kilós kiszerelésű tálas gombát együltő helyemben meg tudnék enni nyersen (még sose próbáltam). Persze megmosva. Viszont a gombapaprikást nem tudom megenni, lehet, hogy nem is a gomba, hanem a tejföl-pörköltalap kombó miatt.

Persze gomba alatt egyelőre a fehér csiperkegombát értem, de hamarosan más fajtákat is ki fogok próbálni. Nem, ez nem az a rész, ahol én magam szedem a gombát, aztán meg bekerülök a híradóba…van egy zöldséges a közelben, aki árul laskagombát.
 

 

3 komment

Címkék: baleset gomba mazsola horváth rozi fahéjas csiga

Hónap vége egy kis lélekgyógyítóval

2011.01.30. 12:16 Benyeszke

Takarékoskodunk a sajtos galuskával és leolvadunk a székről a csokoládékrémmel.

A sajtos galuskáról szerintem mindenkinek van jobb vagy rosszabb élménye, én gyerekként soha nem ettem – csak krumplis galuskát kacsazsírral meg dinsztelt hagymával, hiába na, a vidéki élet szépségei -, néhány éve próbáltam ki először ezt a felturbózott változatot.

Hozzá kell tenni, hogy a barátom miután megkóstolta először ezt a változatot erősködött, hogy próbáljuk ki úgy is, ahogy az ő anyukája készítette, mert az visszahozza a gyerekkori emlékeket. Nos az a változat így nézett ki: kifőtt galuska és trappista sajt. Gondolhatjátok, olyan betegek lettünk tőle, hogy ma is emlegetjük. Ilyen fojtó, bántó kaját előtte még nem ettem és nem is akarok soha többé. Az a fajta tészta ami anélkül is háromszorosára kel a gyomrodban, hogy bármit innál rá.

Az én változatom (vagyis a sárga könyvé) sajtos galuskára ellenben ügyel arra, hogy véletlenül se legyen fojtó ez az étel.

Hozzávalók (4 személyre):

4 tojás (válságos időkben szerintem elég 2 vagy 3 is)

50 dkg liszt

2,5 dl víz (ha kevesebb a tojás, ebből több kell)

20 dkg ementáli sajt

2 fej hagyma

4 ek vaj

A sajtot lereszeljük, mert ha a galuska kifő, nem szabad időt vesztegetni a sajtreszeléssel.

Kivajazunk egy tűzálló tálat. A sütőt előmelegítjük légkeveréses 180 fokra.

Az első három hozzávalóból 1-2 tk sóval galuskatésztát készítünk, ha szaggatóval fogjuk szaggatni akkor legyen lágyabb, ha kézzel – amit ekkora mennyiségnél kétlek – akkor egy kicsit tömörebb állagú tészta kell.

Felteszünk vizet a galuskának, sóval és olajjal, várunk, amíg forrni kezd.

A hagymát meghámozzuk és 2 ek vajon megpirítjuk (szerintem dinsztelni jobb, mert lágyítja a galuskát).

Ha forr a víz, adagonként kifőzzük a galuskát. A kifőtt adagot beletesszük a tálba, megborsozzuk, megszórjuk sajttal, majd a forró sütőbe tesszük. Ha kész a következő adag galuska kivesszük a tálat és megismételjük a műveleteket (bors, sajt). Ezt addig kell játszani míg az összes galuskát ki nem főzzük. A tetejére megint sajtot szórunk és rátesszük a hagymát. A sütőt magasabb fokozatra állítjuk (220) és 5 perc alatt átsütjük az egészet. Tényleg nem több mint 5 perc, mert könnyen odaég.

Szerintem nagyon finom, bár tény, hogy egyszerre nem lehet sokat enni belőle, de ez nem is baj. Az ementáli sajt különlegessé teszi az ízt. Igaz, hogy ez a sajt nem annyira olcsó, de mivel a többi hozzávaló szinte megtalálható a konyhában, belefér a költségvetésbe.

 

És akkor a desszert…ó hát az olyan gyönyörű, csodálatos és elmondhatatlanul finom, persze, hogy csokoládés.

A recept a Dolce Vita blog szerzőjének, Vrábel Krisztinának az ajánlása a Nők Lapja Konyha szeptemberi számában. Minden elismerésem, Anyu lelkibeteg (értsd: lelkibetegséget gyógyító) tortája után ez az a desszert, ami mindig minden körülmények között mindenkinél sikert arat. Amit a férfiember is úgy nyamnyog, hogy öröm nézni.

Gyömbéres csokoládékrém

Hozzávalók (4 személyre, de kettő is elboldogul vele J)

10 dkg étcsokoládé

3-4 dkg vaj

3 ek cukor

2 tojássárgája

4 tojásfehérje

csipet só

frissen reszelt gyömbér

Na rögtön az első hozzávaló: tényleg jó minőségű legalább 60%-os étcsokoládét kell hozzá használni, mert egyébként nem lesz tökéletes az eredmény. Ezt onnan tudom – és kedves Krisztina kérlek ne haragudj meg – hogy egyszer egy agyilag gyenge pillanatomban elkészítettem ezt – tényleg nagyon szégyellem – Party Tortabevonóból. Persze, hogy pocsék lett, mert az ugye nem csokoládé. Kiolvadt belőle valami anyag, ami nem volt hajlandó a többivel keveredni és leült a pohár aljára. Szörnyű volt, de tanultam belőle az biztos.

Na tehát, három munkafázisban készül a dolog: a csokoládét a vajjal gőz fölött megolvasztjuk, nagyon szép fényes massza lesz belőle. Hűlni hagyjuk.

A tojássárgáját a cukorral habosra keverjük. Most kézi habverőt használtam, amit egy idő után átadtam a barátomnak, aki „Ma úgyse gyúrtam” felkiáltással kettőt kevert az anyagon, majd elkezdett matatni a konyhaszekrényben a robotgépet keresve. Ennyit a férfiakról.

A tojásfehérjét egy csipet sóval jó keményre verjük, ehhez a végén jó a fejem fölé téve megfordítom az edényt módszer. Aztán vagy jó, vagy mehetünk hajat mosni.

A gyömbért (szerintem egy 2-3 cm hosszú darab elég) lereszeljük, vagy ha a rostokat nem szívleljük akkor aprítógépben felaprítjuk.

Ezután a csokoládét összekeverjük a cukros tojássárgájával, hozzáadjuk a gyömbért, majd óvatosan beleforgatjuk a tojáshabot. Poharakba vagy fagyis kelyhekbe osztjuk és mehet a hűtőbe egész éjszakára.

Ez a krém olyan habos, lágy, sűrű, egyszerűen tökéletes és kész! Próbáljátok ki!

Szólj hozzá!

Címkék: gasztro csokoládé recept nők lapja takarékos vrábel krisztina főzés alapkönyve sajtos galuska

Osztriga, Robi és Gordon

2011.01.29. 12:12 Benyeszke

A mai bejegyzés kicsit rendhagyó lesz, mivel írni fogok a tegnapi vacsoráról és a mai reggeliről is.

A tegnapi nap kulináris élményekben gazdag volt, ezek közül egyet szeretnék kiemelni: életemben először kóstoltam osztrigát. A lehetőség a Sarki Fűszeresnél adódott, ahol nagyon baráti áron lehet hozzájutni egy osztrigához. Igazából csak körülnézni mentünk a boltba, mert olvastam róluk néhány weboldalon és mostanában nagyon érdekelnek a gasztronómiai boltok.

A kiszolgálósrác nagyon kedves volt és rendkívül járatos az osztrigaevésben. Nagyon szakszerűen felnyitotta a héjat, majd friss citrommal tálalta nekünk (vagyis nekem, mert a barátom úgy döntött nem akar részt venni a kísérletben) az osztrigát. Félrevonultunk egy sarokba, mert némi időre volt szükségem…főleg azért mert a srác a magyarázat közben többször is megszemélyesítette az osztrigát.

Végül egyszerre villával – és nem szürcsölve – megettem a húst és azt kell mondjam, hogy ízlett. Igazából citromos tengervíz íze volt, amúgy egyáltalán nem olyan puha állagú mint hittem, felfedezhető a kagylóállag.

Étteremben nem kérnék előételnek osztrigát és nem hiszem, hogy egynél többet meg tudnék enni egyszerre, de kulináris élménynek nagyon különleges volt.

Ja és persze mivel köztudott, hogy az osztriga vágykeltő étel, így egész úton hazafelé ezt hallgattam, hogy „Na érzel már valamit?”…egy idő után éreztem, de a vágy inkább arra irányult, hogy hallgasson el végre.

A tegnapi vacsora egy egyszerű, de nagyszerű fogás volt, sertéskaraj mézes-mustáros zöldségekkel, Tobai Róbert séf ajánlása a Nők Lapja Konyha egyik nyári számából.

Hozzávalók (4 személyre)

80 dkg sertéskaraj

1 kaliforniai paprika

1 cukkini

1 sárgarépa

1 póréhagyma

2 ek méz

2 ek mustár

2 dl tejszín

Só, bors

A húst négy egyforma szeletre vágjuk, kiklopfoljuk, besózzuk és állni hagyjuk. A zöldségeket csíkokra vágjuk, lehetőleg egyformára, mert egyébként nem puhul meg mind.

Egy serpenyőben (én döntött falút használtam) karamellizáljuk a mézet, majd hozzáadjuk a mustárt és összekeverjük. Ezután beletesszük a zöldségeket, megsózzuk és néha megkeverve puhára pároljuk.

A hússzeleteket forró serpenyőben kicsi olajjal hirtelen megsütjük. Az első alkalom volt az életemben amikor tökéletes állagú húst sikerült készítenem, szaftos és puha lett, könnyen lehetett vágni…nagyon elégedett voltam magammal.

Amikor a zöldségek megpuhultak, hozzáöntjük a tejszínt és összekeverjük, ekkor lehet még utána ízesíteni. Szerintem ehhez a zöldségmennyiséghez kevés a 2 ek méz és mustár, úgyhogy a végén még adtam hozzá egy kicsit mindkettőből.

Kész is van az étel, én még szoktam hozzá vajas petrezselymes krumplit csinálni, mert egyébként a férfiember nyavalyog, hogy kevés a kaja.

Szerintem nagyon jól sikerült a fogás, egyértelmű hármast kapott. Én úgy szeretem ezt a kaját, a méz-mustár-tejszín kombó levesz a lábamról.

Hihetetlen, de a vacsora készítése közben nem volt semmi gikszer…tessék máris unalmas vagyok. Bár őszintén inkább legyen így, mint úgy, hogy egy idő után újra kelljen installálni a konyhát.

 

A mai reggeli Drága Gordon egyik drága könyvéből (Csak könnyedén!) származik, habart tojás pirítóson. Erről még oktató videó is van a YouTube-on. A pirítós odaégetése azt jelenti ugye, hogy ő is csak ember, de azt nem tudom eldönteni, hogy direkt csinálták vagy egész egyszerűen így sikerült.

 

Hozzávalók (3 személyre)

6 tojás (nagy és tanyasi, Mama tojása biztosan az)

25 g vaj

1 ek creme fraiche

Só, bors

Fürtös paradicsom

6-8 fej gomba

Kenyér

A paradicsomot és a gombát megmossuk és felhevített olívaolajon egészben megsütjük, a paradicsom maradhat a száron. A végén sózzuk meg (nem a szárat, hanem a gombát és a paradicsomot).

A tojásokat egy magas falú edénybe ütjük és hozzáadjuk a vaj felét. Gyenge tűzön tartjuk és folyamatosan kevergetjük. Itt ezzel el kell szórakozni egy ideig (főleg, ha villanyos főzőlapon készül), nem szabad, hogy nagyon szilárdulni kezdjen, ha mégis akkor le kell húzni a tűzről. És mivel nem teflonos edényben készül még oda is éghet.

Ha már kocsonyásodik, beletesszük a többi vajat. Ennek a tojásnak nagyon lágynak kell lennie, de nem folyósnak. Mikor az állaga már jó, beletesszük a creme fraiche-t. Sózzuk, borsozzuk és kész.

Ez a creme fraiche dolog elég vicces, mert itthon még nem találkoztam vele a boltokban, de amikor síelni voltunk Ausztriában gyorsan bespájzoltam belőle. Kár, hogy viszonylag gyorsan romlik.

Érdemes valamilyen különlegesebb kenyeret választani, ami kicsit tömörebb állagú.

Gordon "perfect scrambled eggs"-e egy kettest tudott összeszedni magának, a magyarázat az volt, hogy a másik, saját ihletésű rántottám jobb ennél. Bocs Gordon, azért még szeretlek.

 

Nos ennyi jutott mára, de már a hűtőben pihen a ma esti desszert… olyan, amiért a nők ölni is képesek. Én legalábbis képes lennék.

 

Off: Most vettem észre, hogy reszelt citromhéj van a fényképezőgépen.

Szólj hozzá!

Címkék: reggeli tojás gordon ramsay osztriga sarki fűszeres tobai róbert

„Would you say your pesto is the besto?”*

2011.01.28. 09:27 Benyeszke

Szegény lovag hagyott egy keveset (meglepő módon pont két evőkanálnyit) a fenyőmagból, így tegnap elkészíthettem életem első pesto-ját. Na már itt bajban vagyok, mert ugye bizonyos idegen szavak egy idő után magyarosodnak írásban is, így fordulhat elő, hogy a Cosmopolitan azt ajánlja, hogy a csajokkal ülj be egy kapucsínóra. A hajam égnek áll ettől. Lényeg, hogy a pesto-t is láttam már pesztónak leírva és nem annyira tetszett, ugyanakkor a víz kiver ha valaki a diszkót disco-nak, a szexet meg sex-nek írja magyar szövegben.

Na persze ebből is látszik a gasztronómiai hozzáértésem, hogy a legnagyobb bajom az, hogy kell leírni amit elkészítettem.

A pesto receptje szintén a sárga könyvből származik és legalább olyan régi álmom volt kipróbálni, mint a tegnapi felfújtat.

A pesto-t hagyományosan kézzel készítették és készítik ma is az olasz asszonyok, de én inkább hálát adtam a technika fejlődésének és a karácsonyra kapott robotgépbe pakoltam a hozzávalókat. Nem mintha nem találnám romantikusnak, hogy a mozsárban (mert van az is) saját erővel dolgozzam homogénre az anyagot, de így sokkal gyorsabb volt és szerintem a végeredmény értékéből nem von le semmit a modern technológia, sőt.

Hozzávalók:
egy nagy csokor friss bazsalikom
3 gerezd fokhagyma
2 ek fenyőmag
125 ml olívaolaj
5dkg parmezán vagy pecorino


A bazsalikomot nem szabad megmosni, csak megtörölgetni.

A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítjuk, a könyv azt írja, vegyük le a tűzről ha illatozni kezd. Tegnap írtam róla, hogy milyen finoman szabályozható a főzőlap amivel dolgozom, így sokkal tovább tartott a pirítás – mivel nehezen melegedett fel a lap - mint kellett volna, engem meg a frász kerülgetett, hogy tuti oda fog égni. Meg attól is féltem, hogy úgy járok, mint amikor egyszer lenmagot pirítottam. Teltek-múltak a percek, aztán egyszer csak elkezdtek pattogni a lenmagok, később egyre magasabbra és egyre nagyobb távolságba, ezért kénytelen voltam fedezékbe vonulni, de közben elfelejtettem elzárni a „gázt” így végül háborús övezet lett a konyhából.
Na hát a fenyőmagok nagyon rendesen viselkedtek, így semmi ilyen nem történt, szépen megpirultak és nem égtek oda.

Van egy nagyon fontos mozzanata a pesto készítésének. Miután a bazsalikomot letörölgettük és a fokhagymát megpucoltuk, üljünk le és szagolgassuk az ujjainkat. Komolyan mondom! Elképesztő illata van együtt a kettőnek.

A bazsalikomot, a fokhagymát és a fenyőmagot egy csipet sóval beletesszük a mozsárba/turmixba. Utóbbival néhány perc alatt elkészül. A keveréket átöntjük egy tálba majd evőkanalanként adjuk hozzá az olajat és a reszelt sajtot. Összességében tovább tart kifőzni a tésztát hozzá mint megcsinálni magát a szószt.


Szerintem finom lett, bár ezelőtt még sose ettem ilyet. Az esti értékelés során a pesto 2-es osztályzatot kapott, a barátom szerint „lángosos” íze van. Pontosabban arra a fokhagymás szószra emlékezteti amit a lángosra szoktunk kenni. Ebből azt gondolom picit sok volt benne a fokhagyma.

Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ilyen jó szórakozás lesz ez a projekt. Úgy látszik tényleg minden elhatározás kérdése.


* Phoebe Timnek, Jóbarátok 8. évad 5.rész
 

Szólj hozzá!

Címkék: olasz tészta pesto főzés alapkönyve

Szegény lovag esete a hagymafelfújttal

2011.01.27. 09:56 Benyeszke

Szegény lovag menetelé az nagy pusztában, tarisznyájában nem volt más csak száraz zsemle, tej és…fenyőmag!

A tegnapi napon készült egy leves és egy édesség, ami még a nagylegényeket is elgyengíti.

A hagymaleves receptjét Horváth Rozi néni átdolgozott, javított – és korábban teával leöntött – piros könyvéből vettem, és kell mondjam nagyon jól sikerült elkészíteni. Rozi néni házias meg magyaros ízei nekem nagyon tetszenek, egyedül az nem jó, hogy igyekszik minden egyes fogásba belecsempészni a margarint. A hagymalevesnél pl. azt írta, hogy a felkarikázott hagymát margarinon dinszteljem meg. Elgondolkodtam, hogy most ő a kocka/tégla Rama sütőmargarinra gondol vagy azt szeretné, ha a Flora kenhető anyagból kanyarítanék egy fakanálnyit a hagyma alá. Mivel nagy tapasztalatom van abban, hogy mi történik ha margarint teszünk olyan ételbe amibe nem kéne, így vajat használtam.

A hagyma felkarikázása elég sajátosra sikeredett, mivel nincs kézügyességem és a végén már tényleg reális volt, hogy a sok megcsúszástól levágom az ujjam. Lettek emberesen vastag karikák na, de legalább még tudok öt sört kérni.

Hozzávalók (4 személyre)
50 dkg hagyma
5 dkg vaj
2 ek liszt
2 dl fehérbor
2 leveskocka

bors
ementáli sajt
bagettszeletek

A hagymát a már említett felkarikázás után a vajon megdinszteljük, de ne kapjon színt. Meghintjük a liszttel, majd kicsit pirítjuk. Ezután beleöntjük a bort – ami lehet több is mint 2 dl -, beletesszük a 2 leveskockát és felöntjük 1 liter vízzel. Lassú tűzön elvan magában olyan 30 percig. Na most akinek villanytűzhelye vagy főzőlapja van, az pontosan tudja, hogy ezen nem lehet csak úgy lassú tüzet csinálni. Itt vagy fő mint a lúg vagy nem történik semmi, ez a szépsége ennek a rendkívül modern technikának. Két dolog biztos: nem fogok szén-monoxid mérgezést kapni és nem fogok semmit lassú tűzön főzni, amíg ebben a lakásban lakunk.

Míg fő a leves a sütőben megpirítjuk a kenyérszeleteket.

Ha kész a leves, tűzálló tálkákba adagoljuk és a tetejére teszünk egy pirított bagettszeletet. Erre reszel ementáli sajtot szórunk, majd a sütőben gratinírozzuk (nem tudom mit jelent, szerintem azt, hogy megvárjuk amíg a sajt rápirul a kenyérre).

Ehhez  a művelethez a sütő felső részére kell tenni a rácsot, így amikor ki akartam venni az edényeket, majdnem meggyulladt a fogókesztyű mert hozzáért a fűtőszálhoz a sütő tetején. Ez volt a harmadik kesztyű amit tönkretettem, az előző kettőt egész egyszerűen rajta felejtettem a meleg főzőlapon, sőt az egyikre még rá is tenyereltem így lett benne egy tök jó minta.

A leves egyébként nagyon finom lett, így kapott egy 3-ast. (Lásd lent).
 


 

A második fogás volt a szegény lovag felfújt. Ez az én drága sárga könyvemből van, ami most már valószínűleg hivatalosan is az én tulajdonom, mivel kb 6 éve van nálam és ugye elbitorlás meg minden. Ezt a receptet azóta ki akartam próbálni, amióta nálam van a könyv. Jobb később, mint soha.

Az egyetlen kérdésem, hogy ha a lovag szegény és tényleg száraz kenyérből, tejből, vajból, tojásból készíti a felfújtját, akkor hol és miből tesz szert fenyőmagra?! Vagy a lovag akkor már nem volt szegény amikor ezt kitalálta, de a fogás nevével emlékezni akart rosszabb napjaira? Vagy egész egyszerűen ez egy gourmet szegény lovag.

Hozzávalók (6 személyre)
6 száraz zsemle
4 savanykás alma
6 ek vaj
6 ek cukor
1 csomag vaníliás cukor
0,5 l tej
3 tojás
5 dkg mazsola
2 ek fenyőmag

Egy nagy felfújtas formát kikenünk vajjal. A sütőt előmelegítjük 200 fokra.

A zsemléket vékony szeletekre vágjuk és beletesszük a formába. 3 ek vajat megolvasztunk 2 ek cukorral, majd a zsemlére öntjük és a sütőben 6 percig elősütjük.

Az almákat megmossuk, negyedeljük, kivágjuk a magházakat, majd szeletekre vágjuk.

A formába zsindelyszerűen rendezzük a zsemle- és almaszeleteket

A tejet, a tojásokat, a maradék cukrot, és a vaníliás cukrot habverővel összekeverjük, kicsit felverjük.

A keveréket ráöntjük a szeletekre, majd az egészet megszórjuk mazsolával
 


180 fokon (légkeveréses) 30 percig sütjük, majd rászórjuk a fenyőmagot és a maradék vajat majd további 15 percig sütjük.

Íme az eredmény



Szegény lovag meg a felfújtja beváltotta a hozzá fűzött hatéves reményeimet, az értékelésnél ez is hármast kapott.

Szóval az értékelés (otthon, családi körben) a következő sablon alapján történik:

1-es: ehető, de ne csinálj ilyet többet
2-es: jó, ritkán csinálhatsz ilyet (nincs wow faktor)
3-as: nagyon jó, gyakran csinálhatsz ilyet

Alapjáraton - mivel két emberre főzök és abból az egyik én vagyok – mindegyik fogás egy értéket kap, de reményeim szerint lesznek olyan esték amikor mások is megkóstolják az ételeket és akkor teljesen objektív értékelést kapok majd. Elvégre most egy olyan ember értékeli a főztömet aki cukorral eszi a túrós csuszát, akkor is ha van benne szalonnapörc.

Ma este ismét a sárga könyv lesz terítéken és szerencsére maradt még a tegnap vett fenyőmagból.
 

1 komment

Címkék: gasztro recept felfújt főzés alapkönyve

Mediterrán csirke

2011.01.26. 10:01 Benyeszke

Az ambíciózus önjelölt szakácspalánta a program első napján (január 25.) egy olyan receptet választott amit két – nem túl intelligens – macskája közül bármelyik el tudna készíteni, persze csak elméletben. Ha jól sejtem inkább nekiesnének a nyers csirkemellnek fagyott állapotban (a csirke fagyott állapotában). Az egyik még a nyers zöldségeket is megenné.

Lényeg a lényeg, hogy az egyik Karácsonyra kapott szakácskönyv X-edik receptje volt ez a hangzatos nevű Mediterrán csirke. Az eredmény tulajdonképpen egész jó lett, engem mindössze az zavart, hogy az írók nem fordítottak kellő figyelmet a fűszerezésre. Ilyenkor felmerül, hogy vajon a receptet kell szó szerint követni (és pl. nem megsózni a húst) vagy azért érdemes az ösztönökre hallgatni ha úgy érezzük hiányzik valami.

Tegnap az első mellett döntöttem – ellenállva annak a rendkívül erős kísértésnek, hogy otthonról hozott szokások alapján 45 gerezd fokhagymával tűzdeljem meg a csirkemellet - így fűszerezés terén nem volt tökéletes a fogás, de annyi baj legyen.

Hozzávalók (akárhány főre):

csirkemellfilé (egy adag egy fél)
paradicsom
cukkini
mozzarella sajt
olívaolaj
friss bazsalikom
só, bors

A dolog pofonegyszerű: annyiszor fél csirkemell kell ahány főre készítjük az ételt. Paradicsomból és cukkiniből annyi, hogy mindegyik csirkemell alá terebélyes ágyat lehessen készíteni.

Annyi alufóliadarabot tépünk ahány csomag lesz, vagyis megint csak ahány főre készítjük az ételt. Ezeket a darabokat megkenjünk olívaolajjal és félretesszük. És nem tenyerelünk bele a nagy munka közben.

A csirkemelleket éles késsel bevágjuk és a lyukakba mozzarella sajtot teszünk.

A paradicsomot és a cukkinit karikára vágjuk és a kiolajozott alufóliadarabokra fektetjük őket, vegyesen ki hogy szereti. Megsózzuk, megborsozzuk és bazsalikomleveleket tépkedünk rá. Minden ágyra egy-egy csirkemellet fektetünk. Lezárjuk a csomagokat.


A recept szerint 200 fokon 30 perc alatt készül el, szerintem inkább 40 perc.

Önmagában ez a fogás (vagyis inkább a recept) meglehetősen fantáziátlan, apró adalékokkal sokat lehetne rajta javítani. Legközelebb teszek a zöldségekre kakukkfüvet és fokhagymát is. Meg a zöldségek között elfér pár karika krumpli is és akkor a férfiember nem fog nyüszíteni, hogy kevés a kaja.


Ezzel a dolog el is dőlt, a továbbiakban hallgatni fogok a megérzéseimre és ha kell eltérek a leírástól. Jó tudom, van aki azt gondolja, hogy hülye vagyok amiért ezen egyáltalán elgondolkodtam, de hát ez van.

 

Ma este a sárga könyv következik…nagy reményeket fűzök hozzá.
 

Szólj hozzá!

Címkék: csirke recept cukkini

Rántottás-avokádós szendvics

2011.01.25. 10:01 Benyeszke

Na hát Drága Barátaim az Úrban, ismét egy olyan reggelre ébredtem, amikor úgy éreztem semmi más nem javíthatja fel ezt a már alapvetően elcseszett napot csak egy közepes Latte a Starbucksból. Emiatt ma már tényleg majdnem sikerült elkésnem a munkából de valahogyan nem tudom összehozni, hogy a hivatalos kezdés után érjek be. Egyébként meg ez sem az én saram, ugyanis nem én késtem a megbeszélt reggeli szeánszról.

Azt hiszem át kell majd állnom az esti írásra, mert így mindig az előző napi alkotásomat tudom bemutatni ami nem túl szerencsés, mondhatnám hogy valóvilágos.  Egyelőre azonban be kell érnetek a tegnapi nem túl kreatív, viszont 10 perc alatt elkészíthető vacsorával, ami ráadásul saját agyszülemény.

Kétféle ember létezik: aki szereti az avokádót és aki utálja. Meg még egy köztes, aki már evett, ízlett neki de nem tudja, hogy az volt. Nálunk az avokádó megosztó étel. Én imádom. Íze ugyan nincs önmagában, de ha társítjuk valamivel akkor csodás kiegészítő lesz belőle. Meg egyébként is egészséges. A barátom szerint, bocsánat, szar. Merthogy nincs íze, meg sikamlós meg egyébként is nem húúúús.

Ez a rántotta vacsorára dolog meg olyan, hogy nincs időm ráérősen reggelizni. Egyrészt mert lusta vagyok korábban felkelni, hogy csináljak egy full Englisht, másrészt meg én kelek egyedül és nem szerencsés edénycsörgéssel felverni a még aludni vágyókat, tekintve hogy fordított helyzetben a serpenyővel együtt hajítanám le az erkélyről azt aki reggel 6-kor csörömpöl. Így marad a reggelinek valót eszem vacsorára megoldás, legalábbis hétközben.

A szendvics alapja bármilyen kenyérféle lehet (szeletelt vagy darab, magos, teljes vagy fehér), ehhez kell sajtkrém. Én natúr változatot szoktam használni, az a legjobb.

Erre jön a rántotta. Most ez hagymás, de natúr is lehet vagy bármilyen zöldséggel készített. Mivel szendvicsbe megy, érdemesebb kicsit tömörebb állagúra csinálni a tojást, hogy ne áztassa el a kenyeret és ne folyjon ki a szendvicsből.

Ezután következik a vékony szeletekre vágott avokádó, amennyi tetszik vagy amennyi ráfér a tojásra. Pici só és bors mehet a tetejére.
 


Ezt a szendvicset egy csík majonézzel szoktam befejezni mielőtt a kifli tetejét ráteszem. Persze ez bolti majonéz meg minden, de a terveim között szerepel hogy házi majonézt készítek ha lesz elég bátorságom hozzá.

Off: Erről jut eszembe: egyszer egy strandon kocsis hotdogot ettünk és az árus lány hát meglehetősen duci volt. Azt kértük tőle, hogy minden szószból (ketchup, majonéz, mustár) csak egy csíkot rakjon a virslire. Azt elfelejtettük mondani, hogy a csík egyenes legyen így kb. az Egyenlítővel megegyező hosszúságú anyagot applikált a hotdogra. Utóbb kiderült nem tudja mennyi az a kevés szósz. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy könnyebb lett volna átugrani mint megkerülni.
 

Végülis úgy döntöttem, hogy nem választok egy mentort (Julie Powell után szabadon) hanem felnyalábolom az évek során összegyűlt receptújságokat és azt a néhány szakácskönyvet aminek a 90%-át 2009 karácsonyán kaptam és minden egyes receptet kipróbálok.

Szólj hozzá!

A kezdetek…túl kevés (vagy túl sok) inspiráció

2011.01.24. 13:45 Benyeszke

Az ember amikor rájön, hogy tulajdonképpen felnőtt és felnőttes dolgokat várnak el tőle három dolgot tehet:

1. Bepánikol és homokba dugja a fejét. Ehhez tetemes mennyiségű alkohol kell
2. Egyszerűen elfogadja a helyzetet és teszi a dolgát (szerintem ehhez is)
3. Elkezd gondolkodni

Ami engem illet voltam 1-es évekkel ezelőtt, de aztán annyira megutáltam az állott alkoholszagot, hogy felhagytam ezzel az életformával. Túl sok pénz, macera és hányás…tessék a legelső bejegyzésem ötödik sora és máris erről van szó, na nem baj erre még visszatérünk.

A 2-es pontot hagyjuk, soha nem voltam képes arra, hogy megjegyzés vagy kérdés nélkül elfogadjak bármit is. Néha irigylem azokat akik ilyenek, mert valószínűleg sokkal boldogabbak nálam.

A lényeg, hogy felnőtté válásom nagy részét gondolkodással töltöttem, méghozzá feltételes módban. Mi lenne, ha…Úgy kéne, hogy…Jó lenne, ha…és így tovább. Persze nem jutottam sehova mert mindig nagy volumenű élet- és vilámegváltó dolgokon agyaltam és közben nem történt semmi. Tettem, amit mondtak, úgy ahogy elvárták tőlem, de most már nincs aki megmondja mi legyen. Vagyis van, én magam. Gáz.

Nekem jelenleg fogalmam sincs mi legyen. Nem ismerem magam, nem tudom mit szeretek vagy mit nem és azt sem tudom mit szeretnék az élettől. Ezért minden olyan tervre, tanácsra vevő vagyok ami helyettem kitalálja és megmondja a frankót.

Így jelenleg ott tartunk, hogy egyszerre próbálom megvalósítani Gretchen Rubin Boldoságtervét (boldogság és elégedettség) és Flylady programját (szervezettség és rend). Gondolhatjátok hogy haladok. Sehogy.

A lényeg, hogy valaminek történnie kell, és úgy döntöttem, hogy míg valaki kitalálja mi legyen addig a konyhában leszek. Mert főzni (és enni) csak kell.



 

Szólj hozzá!

Címkék: gasztro

süti beállítások módosítása