A mai bejegyzés kicsit rendhagyó lesz, mivel írni fogok a tegnapi vacsoráról és a mai reggeliről is.
A tegnapi nap kulináris élményekben gazdag volt, ezek közül egyet szeretnék kiemelni: életemben először kóstoltam osztrigát. A lehetőség a Sarki Fűszeresnél adódott, ahol nagyon baráti áron lehet hozzájutni egy osztrigához. Igazából csak körülnézni mentünk a boltba, mert olvastam róluk néhány weboldalon és mostanában nagyon érdekelnek a gasztronómiai boltok.
A kiszolgálósrác nagyon kedves volt és rendkívül járatos az osztrigaevésben. Nagyon szakszerűen felnyitotta a héjat, majd friss citrommal tálalta nekünk (vagyis nekem, mert a barátom úgy döntött nem akar részt venni a kísérletben) az osztrigát. Félrevonultunk egy sarokba, mert némi időre volt szükségem…főleg azért mert a srác a magyarázat közben többször is megszemélyesítette az osztrigát.
Végül egyszerre villával – és nem szürcsölve – megettem a húst és azt kell mondjam, hogy ízlett. Igazából citromos tengervíz íze volt, amúgy egyáltalán nem olyan puha állagú mint hittem, felfedezhető a kagylóállag.
Étteremben nem kérnék előételnek osztrigát és nem hiszem, hogy egynél többet meg tudnék enni egyszerre, de kulináris élménynek nagyon különleges volt.
Ja és persze mivel köztudott, hogy az osztriga vágykeltő étel, így egész úton hazafelé ezt hallgattam, hogy „Na érzel már valamit?”…egy idő után éreztem, de a vágy inkább arra irányult, hogy hallgasson el végre.
A tegnapi vacsora egy egyszerű, de nagyszerű fogás volt, sertéskaraj mézes-mustáros zöldségekkel, Tobai Róbert séf ajánlása a Nők Lapja Konyha egyik nyári számából.
Hozzávalók (4 személyre)
80 dkg sertéskaraj
1 kaliforniai paprika
1 cukkini
1 sárgarépa
1 póréhagyma
2 ek méz
2 ek mustár
2 dl tejszín
Só, bors
A húst négy egyforma szeletre vágjuk, kiklopfoljuk, besózzuk és állni hagyjuk. A zöldségeket csíkokra vágjuk, lehetőleg egyformára, mert egyébként nem puhul meg mind.
Egy serpenyőben (én döntött falút használtam) karamellizáljuk a mézet, majd hozzáadjuk a mustárt és összekeverjük. Ezután beletesszük a zöldségeket, megsózzuk és néha megkeverve puhára pároljuk.
A hússzeleteket forró serpenyőben kicsi olajjal hirtelen megsütjük. Az első alkalom volt az életemben amikor tökéletes állagú húst sikerült készítenem, szaftos és puha lett, könnyen lehetett vágni…nagyon elégedett voltam magammal.
Amikor a zöldségek megpuhultak, hozzáöntjük a tejszínt és összekeverjük, ekkor lehet még utána ízesíteni. Szerintem ehhez a zöldségmennyiséghez kevés a 2 ek méz és mustár, úgyhogy a végén még adtam hozzá egy kicsit mindkettőből.
Kész is van az étel, én még szoktam hozzá vajas petrezselymes krumplit csinálni, mert egyébként a férfiember nyavalyog, hogy kevés a kaja.
Szerintem nagyon jól sikerült a fogás, egyértelmű hármast kapott. Én úgy szeretem ezt a kaját, a méz-mustár-tejszín kombó levesz a lábamról.
Hihetetlen, de a vacsora készítése közben nem volt semmi gikszer…tessék máris unalmas vagyok. Bár őszintén inkább legyen így, mint úgy, hogy egy idő után újra kelljen installálni a konyhát.
A mai reggeli Drága Gordon egyik drága könyvéből (Csak könnyedén!) származik, habart tojás pirítóson. Erről még oktató videó is van a YouTube-on. A pirítós odaégetése azt jelenti ugye, hogy ő is csak ember, de azt nem tudom eldönteni, hogy direkt csinálták vagy egész egyszerűen így sikerült.
Hozzávalók (3 személyre)
6 tojás (nagy és tanyasi, Mama tojása biztosan az)
25 g vaj
1 ek creme fraiche
Só, bors
Fürtös paradicsom
6-8 fej gomba
Kenyér
A paradicsomot és a gombát megmossuk és felhevített olívaolajon egészben megsütjük, a paradicsom maradhat a száron. A végén sózzuk meg (nem a szárat, hanem a gombát és a paradicsomot).
A tojásokat egy magas falú edénybe ütjük és hozzáadjuk a vaj felét. Gyenge tűzön tartjuk és folyamatosan kevergetjük. Itt ezzel el kell szórakozni egy ideig (főleg, ha villanyos főzőlapon készül), nem szabad, hogy nagyon szilárdulni kezdjen, ha mégis akkor le kell húzni a tűzről. És mivel nem teflonos edényben készül még oda is éghet.
Ha már kocsonyásodik, beletesszük a többi vajat. Ennek a tojásnak nagyon lágynak kell lennie, de nem folyósnak. Mikor az állaga már jó, beletesszük a creme fraiche-t. Sózzuk, borsozzuk és kész.
Ez a creme fraiche dolog elég vicces, mert itthon még nem találkoztam vele a boltokban, de amikor síelni voltunk Ausztriában gyorsan bespájzoltam belőle. Kár, hogy viszonylag gyorsan romlik.
Érdemes valamilyen különlegesebb kenyeret választani, ami kicsit tömörebb állagú.
Gordon "perfect scrambled eggs"-e egy kettest tudott összeszedni magának, a magyarázat az volt, hogy a másik, saját ihletésű rántottám jobb ennél. Bocs Gordon, azért még szeretlek.
Nos ennyi jutott mára, de már a hűtőben pihen a ma esti desszert… olyan, amiért a nők ölni is képesek. Én legalábbis képes lennék.
Off: Most vettem észre, hogy reszelt citromhéj van a fényképezőgépen.
