Szegény lovag hagyott egy keveset (meglepő módon pont két evőkanálnyit) a fenyőmagból, így tegnap elkészíthettem életem első pesto-ját. Na már itt bajban vagyok, mert ugye bizonyos idegen szavak egy idő után magyarosodnak írásban is, így fordulhat elő, hogy a Cosmopolitan azt ajánlja, hogy a csajokkal ülj be egy kapucsínóra. A hajam égnek áll ettől. Lényeg, hogy a pesto-t is láttam már pesztónak leírva és nem annyira tetszett, ugyanakkor a víz kiver ha valaki a diszkót disco-nak, a szexet meg sex-nek írja magyar szövegben.
Na persze ebből is látszik a gasztronómiai hozzáértésem, hogy a legnagyobb bajom az, hogy kell leírni amit elkészítettem.
A pesto receptje szintén a sárga könyvből származik és legalább olyan régi álmom volt kipróbálni, mint a tegnapi felfújtat.
A pesto-t hagyományosan kézzel készítették és készítik ma is az olasz asszonyok, de én inkább hálát adtam a technika fejlődésének és a karácsonyra kapott robotgépbe pakoltam a hozzávalókat. Nem mintha nem találnám romantikusnak, hogy a mozsárban (mert van az is) saját erővel dolgozzam homogénre az anyagot, de így sokkal gyorsabb volt és szerintem a végeredmény értékéből nem von le semmit a modern technológia, sőt.
Hozzávalók:
egy nagy csokor friss bazsalikom
3 gerezd fokhagyma
2 ek fenyőmag
125 ml olívaolaj
5dkg parmezán vagy pecorino
só
A bazsalikomot nem szabad megmosni, csak megtörölgetni.
A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítjuk, a könyv azt írja, vegyük le a tűzről ha illatozni kezd. Tegnap írtam róla, hogy milyen finoman szabályozható a főzőlap amivel dolgozom, így sokkal tovább tartott a pirítás – mivel nehezen melegedett fel a lap - mint kellett volna, engem meg a frász kerülgetett, hogy tuti oda fog égni. Meg attól is féltem, hogy úgy járok, mint amikor egyszer lenmagot pirítottam. Teltek-múltak a percek, aztán egyszer csak elkezdtek pattogni a lenmagok, később egyre magasabbra és egyre nagyobb távolságba, ezért kénytelen voltam fedezékbe vonulni, de közben elfelejtettem elzárni a „gázt” így végül háborús övezet lett a konyhából.
Na hát a fenyőmagok nagyon rendesen viselkedtek, így semmi ilyen nem történt, szépen megpirultak és nem égtek oda.
Van egy nagyon fontos mozzanata a pesto készítésének. Miután a bazsalikomot letörölgettük és a fokhagymát megpucoltuk, üljünk le és szagolgassuk az ujjainkat. Komolyan mondom! Elképesztő illata van együtt a kettőnek.
A bazsalikomot, a fokhagymát és a fenyőmagot egy csipet sóval beletesszük a mozsárba/turmixba. Utóbbival néhány perc alatt elkészül. A keveréket átöntjük egy tálba majd evőkanalanként adjuk hozzá az olajat és a reszelt sajtot. Összességében tovább tart kifőzni a tésztát hozzá mint megcsinálni magát a szószt.
.jpg)
Szerintem finom lett, bár ezelőtt még sose ettem ilyet. Az esti értékelés során a pesto 2-es osztályzatot kapott, a barátom szerint „lángosos” íze van. Pontosabban arra a fokhagymás szószra emlékezteti amit a lángosra szoktunk kenni. Ebből azt gondolom picit sok volt benne a fokhagyma.
Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ilyen jó szórakozás lesz ez a projekt. Úgy látszik tényleg minden elhatározás kérdése.
* Phoebe Timnek, Jóbarátok 8. évad 5.rész
