Hogyan készül a jó lecsó - vendégposzt Szilvitől

Ha valakitől azt halljátok: „Tegnap este gyorsan összeütöttem egy kis lecsót”, az biztosan nem mond igazat. Vagy konzerv lecsót készített. A lecsó ugyanis fő. Sokáig fő. Ezzel akkor szembesültem igazán, amikor évekkel ezelőtt egy külföldi ismerősöm megérkezett Budapestre. Leültettem a szobában, tudtam, hogy éhes, mondtam neki, hogy összeütök egy kis lecsót. Örült neki, várt, várt, aztán még egy kicsit, én egyre kellemetlenebbül éreztem magam, ahogy ingáztam a szoba és a konyha között és nyugtatgattam, hogy hamarosan kész lesz. Nem lett kész hamarosan. Három órát várt korgó gyomorral a lecsóra, amit végül valószínűleg akkor is megevett volna, ha nagyon rossz. De nem volt nagyon rossz. Sőt.

A vendégposzt apropója, hogy a húgom szerint jó lecsót főzök. Nem tudom, én csak igyekszem, összerakom a hozzávalókat, várok, várok, kevergetem, örömködöm, hogy hmmm, meg hmmm, ez olyan jóóóó lecsós, várok még és utána kész is.

A lecsóba nem kell sok minden: hagyma, paprika, paradicsom, kolbász és tojás. Az ördög azonban itt is a részletekben rejlik. Nem mindegy, hogy miből mennyi és milyen. A milyenre kitérünk még, de a mennyit tulajdonképpen már most zárójelbe tehetjük, ugyanis a konyhai mérlegem e blog állandó szerzőjénél van – kölcsönben. E szó jelentését már rég újraértelmeztük, mert a „jajj, csak ma kell, visszaadom, de tényleg” már hónapok óta tart és erélyesebb fellépés nélkül nem is fog megszűnni. Úgyhogy a lecsó darabra és érzésre készül.

A lecsóhoz egyetlen eszköz kell: a le Kés. Merthogy aprítani kell mindent, a hagymát, a paprikát, a paradicsomot, a kolbászt, így nem árt, ha éles késsel kezdünk hozzá. Ez pedig a le Kés, amiből minden háztartásban van egy. Nekem csak pár hónapja lett az Ikeából, előtte a barátom tábori vadásztőrét használtam a konyhában a rendes kést igénylő munkálatokhoz, ami igazán nem helyes és nem ildomos, így minden vágyam egy le Kés volt. Imádatom azóta sem lankad iránta.

Hozzávalók:

5 fej hagyma
1 kg TV paprika
1,5 kg (lehetőleg érett) paradicsom
8 (+1) karika vastag Békési kolbász (4-5 cm átmérőjű)
3 tojás
só
3 tk. cukor (és a továbbiakban ízlés szerint)
1 tk. pirospaprika
olaj

A hagymát (lilát és vöröset vegyesen) apróra vágjuk és olajon megdinszteljük (én olívaolajat használok, de van olyan is, aki disznózsírt – azzal nem olyan könnyű fogás a lecsó). Közben a paprikát kicsumázzuk, a magjait kiszedjük, a húsát megmossuk. (Ezen a ponton én kénytelen voltam adni egyet a paprika illatát a lakás túlsó feléről megérző, vadul visítozó tengerimalacoknak, így igazából 1 kg mínusz 1 TV paprika került a lecsóba.) A paradicsomok héját megkarcoljuk, kb. fél percre lobogó forró vízbe mártjuk, majd a héjat lehúzzuk. Ha ügyesek vagyunk, csak kicsit égetjük össze a kezünket – ehhez az kell, hogy a paradicsomok alján a vágások találkozzanak, vagyis legyen hol kezdeni a héj lehúzását.

Ha a hagyma megpuhult lehúzzuk a tűzről és hozzáadjuk a pirospaprikát. A TV paprikát csíkokra vágjuk, hozzákeverjük a hagymához és az edényt visszatesszük a tűzre, lefedve. A paradicsomot kisebb cikkekre vágjuk és összekeverjük a hagymával és a paprikával. Minél több paradicsomot teszünk bele, annál jobb, így a 1,5 kg-ot nyugodtan túl lehet lépni. Egy kicsit megsózzuk és hagyjuk főni. Össze fog esni, nem kell alá vizet önteni! A lecsót hagyjuk szottyadni, rotyogni kb. másfél órán keresztül, hogy minden jól megpuhuljon, időnként kevergessük meg. Akkor jó, ha a paprika puha és a paradicsom már nem darabos.

Ekkor a kolbászból egy karikát megkóstolunk, a biztonság kedvéért, csak az íze miatt, majd a többit kis kockákra vágjuk és a lecsóba keverjük. Fontos a jó kolbász, mert jó ízt ad a lecsónak, míg a gyengébb darabok inkább csak ártanak neki. [Ha a kolbász szavatossága éppen hogy lejárt, az többnyire nem nagy gond… :-)] Hagyjuk összerottyanni. Közben felütünk három tojást (egyenként, külön edénybe, nehogy a jókat egy rossz tönkre tegye) és felverjük őket. Mama tanyasi tojása a legjobb, hogy utaljak a már említett minőségi követelményekre. Hozzákeverjük a lecsóhoz és hagyjuk felforrni. Ekkor érdemes még ízlés szerint sózni és cukrozni. Nálunk ilyenkor következik a kiporciózás különböző lábasokba: van, aki cukrosan szereti, van, aki nem cukrosan, és van, aki régen cukrosan szerette, ma pedig kevésbé cukrosan – mindenkiét másképp kell befejezni.

A lecsót puha, fehér kenyérrel esszük, a levét tunkoljuk. Nagyon finom. Nyáron érdemes sokat főzni és enni, és ha esetleg sikerül nem megenni, akkor eltehetjük befőttesüvegben hideg téli napokra is (kolbász és tojás nélkül, a tetejére zsírt kell rakni a tartósításhoz, melyet fogyasztás előtt le kell szedni).