Előrebocsátom, hogy nem vagyok jó passzban írásilag mert nagy macskamentésben vagyunk és olyan szervezkedés megy, amilyenre szerintem a normandiai partraszállás óta nem volt példa.

Rendhagyó módon nem azzal kezdem a mai posztot, hogy ilyen meg olyan a derelye tésztája, meg hogy ma kettő oktatóvideót is betettem nektek a posztba, hanem úgy döntöttem méltatlankodni fogok és kérdést intézek hozzátok: Ki az Úristen kalapál hajnali 5.30-kor??? Ez ma reggel volt, 45 perccel óracsörgés előtt (ennél csak az lett volna jobb, ha 10 perccel előtte van) és nekem egy gondolat járt a fejemben, hogy ha rájövök ki csinálja, puszta kézzel agyonverem. Tudom, agresszív vagyok, meg ilyet nem mondunk, de mégis ki lehet az a félkegyelmű aki hétköznap hajnalban kalapál? És főleg miért? Egyébként is rosszul alszom mostanában mert meleg van és mert rémálmaim vannak, kedd éjszaka például egy virtuális darazsat csapkodtam az ágyban mint az őrült, ráztam a takarómat is meg minden. Tehát csak jelzem, hogy aki ma reggel kalapált tönkretette a mai napom.

Na de pufogásból nem élünk meg, a derelyéből sem biztos, de mégis ez a nap témája, úgyhogy vágjunk bele.

A tészta ugyanolyan mint amiből a káposztás tészta készül, Mama konkrétan az elsőre meggyúrt tészta felét használta fel a derelyéhez. Viszont ebben az esetben a tésztát lehetetlenül vékonyra kell nyújtani, tényleg, hogy látszódjon a deszka alatta. Ez eltart egy darabig, de mivel a nyújtás a lelke mindennek, így érdemes időt és energiát áldozni rá.

Ha sikerült a kívánt vékonyságúra kinyújtani, akkor a tésztát félbe kell hajtani, hogy vonal keletkezzen a felénél, így lehet majd jól illeszteni, amikor a töltelék rákerül.

Mama szerint nem jó csak szilvalekvárral tölteni, érdemes összekeverni sárgabaracklekvárral mert úgy kevésbé lesz savas az íze, állítólag Tata is így szerette annak idején. Tehát a kevert lekvárból kanál segítségével kis halmokat teszünk a tésztára egymástól nagyjából egyenlő távolságra.

Ezután a sodrófa segítségével ráhajtjuk a tészta másik felét a töltelékes részre, majd a lekvárhalmok körül jól lenyomkodjuk, hogy főzés közben ne folyjon ki a lekvár.

Ekkor hozzuk a derelyevágót és a lekváros részeket körbevágva kiszaggatjuk a derelyéket. Közben persze már forraljuk a vizet, kevés sóval ízesítve.

Egy másik edényben pedig pirított morzsát készítünk, ehhez olajat kell hevíteni és abban zsemlemorzsát kis lángon megpirítani.

A derelyéket a forrásban lévő vízben kifőzzük, majd nagyon óvatosan a morzsába forgatjuk. A kész derelyét porcukorral megszórva tálaljuk.