Áprilisban a Noé Állatotthon Örökbefogadó Napján tombolanyereményként felajánlottam egy kétszemélyes vacsorameghívást a blog keretein belül. Tehát a szerencsés pár vendégünk volt egy háromfogásos kétszemélyes vacsorára, előre egyeztetett időpontban. Ez májusban szépen rendben megtörtént annyi gikszerrel, hogy nem tudtunk fényképezni, mert ismét nem volt elem a géphez. Ez a mi formánk.

Nos az elemgond nem merült feledésbe, mert Évi – az egyik nyertes – küldött nekünk néhány csomag elemet; azt nem tudom, hogy célzásként vagy csak kedvességből, esetleg kedves célzásként, de a lényeg, hogy elem már van. Mivel nagyon rosszul éreztem magam, hogy nem tudtam megírni az original vacsorát, újra meghívtuk őket, szerintem nem bánták, hogy egy nyereményt kétszer kellett leenni. Mivel nem volt túl meleg, három derekas fogás készült, az előétel és a desszert holnap és holnapután felkerül recepttel, a főételt pedig már ismeritek.

Kezdetnek jött egy alkoholban (hogy milyen alkohol az holnap kiderül) párolt májpástétom lilahagymalekvárral

A főétel az én imádott saját receptes quesadilla-m volt, sok tejföllel és régi salsával (azokból az időkből amikor még nem tudtam, hogy készül a valódi salsa)
 

A desszert pedig „tejbekuszkusz” tejszínhabbal, mazsolával, csokoládéval és szederrel. A tejberizs után szabadon, kivételesen Lázár receptje, pedig őt nagyon utálom.

Nagyon jól éreztük magunkat, a lilahagymalekvár a kezdeti pesszimizmus ellenére kategóriagyőztes lett, sőt ahogy emlékszem az aratta a legnagyobb sikert. Macskák voltak bőven ahogy kell, de az irányítás eléggé kicsúszott a kezünkből, így a nagyokat az erkélyre, a kicsiket a fenti szobába kellett zárni. Ezért természetesen kaptunk éjszaka rendesen, de ugye ez már a mi bajunk.

Sajnos Évi és Karesz véleményét nem tudom képekben tolmácsolni, mert mire fényképeztük volna őket, inkább macska alteregójukat ültették a székekbe megtévesztés gyanánt. Hiába mondtuk, hogy ez a két jószág kísértetiesen hasonlít Benyeszre és Bogyóra, nem tágítottak.