Van az úgy, hogy az ember húst akar. Nem beteg, nem terhes, nincs semmilyen különleges alkalom, de mégis úgy érzi, hogy ide egy tehenet/disznót/csirkét most azonnal. Mostanában valahogy nem fűlik a fogam a csirkéhez, ki tudja miért, a sertésrészek meg viszonylag hosszú idő alatt készülnek el, így maradt a marhahús. Mivel a vágy nem olyan időben jött, hogy bélszínt tudjak szerezni, hátszín lett belőle. Ó de még milyen.

Hozzávalók (2 személyre)
2 jó szelet hátszín (darabja 20-22 dkg)
1 dl vörösbor
1 mk dijoni mustár
1 mk vaj
40 dkg zöldborsó
12,5 dkg mascarpone
4 szál sárgarépa
1 tk méz
só, bors
kakukkfű
olívaolaj

A húst a hűtőben pihentetjük míg a köret készül.

A borsót lobogó vízben teljesen puhára főzzük. Leszűrjük és hűlni hagyjuk.

A répát megtisztítjuk és karikára vágjuk. Egy serpenyőben olajat forrósítunk és beletesszük a répát. Lefedjük és hagyjuk puhulni.

A borsót turmixgépbe tesszük a mascarpone-val és pürésítjük. Sóval és borssal ízesítjük. Ha túl sűrű, adjunk hozzá olívaolajat.

A répát sóval, borssal és kevés kakukkfűvel ízesítjük. Amikor a répa megpuhult hozzáadjuk a mézet és néhány percig nagy lángon karamellizáljuk egy kicsit.

A lényeg most következik. A hús. Először a sütőt 100 fokra előmelegítjük és a rácsra teszünk egy sütőlemezt.

Egy serpenyőben nagy lángon olajat hevítünk, méghozzá szinte füstölésig. A hússzeleteket oldalanként 3 percig sütjük. Szerintem jobb a 2x3 perc alatt járkálni mint nézni a húst mert még a végén késztetésünk támad hozzányúlni. Ne tegyük!

A megsült húst sütőpapírra tesszük majd egyből a meleg sütőlemezre és 10 percig pihentetjük a meleg sütőben.

A finálé pedig a következő: a serpenyőben maradt olajra, pörzsanyagokra és húslére öntjük a vörösbort és minden szegletből felkaparjuk a leragadt anyagokat. Ezután egy mély nyeles lábasba öntjük a boros levet és nagy lángon forraljuk. Néhány perc után beletesszük a mustárt és a vajat, majd jól elkeverjük lehetőség szerint habverővel. Ellenőrizzük az ízesítést.

A kész hátszínt a borsópürével, a párolt répával és a csodálatos vörösboros mártással tálaljuk.

A mártás teljes egészében saját agyszülemény, olyan mint amikor a filmekben a rendkívül tehetséges de nehéz természetű szakács ösztönből keveri össze a különböző hozzávalókat és a végeredmény zseniális lesz.