Elég érdekes észrevételt tettem az elmúlt egy hét termése alapján: nem főztem. Persze volt kukorica, melegszendvics meg ilyesmi, ja és persze a lecsó amit nem én készítettem, de alapvetően abban mérhető a teljesítmény, hogy napokig nem volt mit ennem ebédre. Ez pedig több szempontból gáz. Ugye ebédet kell szerezni úgy, hogy általában egyedül vagyok az irodában aki felveszi a telefont. Meg kinek van kedve kifőzdéből ebédet hozni. Na tessék. Viszont ma ismét van otthon készített ebédem aminek rendkívül örülök. Ennek a receptnek az eredetije nagyjából háromszor szerepelt már a Kiskegyed Konyhája különböző számaiban, nem is értem mit gondolnak. Az alábbi már saját verzió.
Hozzávalók (4 személyre)
60 dkg sertéskaraj
2 szál póréhagyma
1 doboz őszibarackbefőtt (inkább konzerv)
2 apró chilipaprika
1 zacskó olaszos salátaöntetpor
1 ek fehérborecet
1 ek cukor
só, bors
olívaolaj
A sertéskarajt nem túl vékony szeletekre vágjuk, kiklopfoljuk és félretesszük. A hagymát felkarikázzuk, a barackot felkockázzuk.
A chilit kimagozzuk és apróra vágjuk.
Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk és a hússzeleteket oldalanként néhány perc alatt megsütjük. Utólag sózzuk és borsozzuk.
A visszamaradt zsiradékba szórjuk a salátaöntet port, hozzáadunk kb. 1 dl vizet és összeforraljuk. Hozzáadjuk a hagymát és közepes lángon pároljuk. Ha a póré félig puha, mehet bele a barack és a chili. A ragut fehérborecettel és cukorral ízesítjük, esetleg megsózzuk ha szükséges. Lefedjük és időnként megkeverve 5-7 percig pároljuk, majd fedő nélkül elpárologtatjuk a levét, szép sűrű ragacsos szósz lesz a végén.
A barackos ragut a hússzeletekkel és vajas-petrezselymes burgonyával tálaljuk. Képzeljétek tegnap igazi vajat vettem, belgát, nem az akciós Sparos darabot, hanem tényleg rendes, baromi finom vajat. Ezt használtam a krumplihoz. Nem is értem, hogy hogyan lehet a margarint előnyben részesíteni.
Akármennyire nyár és szezon van, friss gyümölcsöt soha nem használok főételekhez. A friss gyümölcs alapvetően azonnal gyomorba való, esetleg édességbe, ritkán levesbe. Na de friss barackot trancsírozni szentségtörés.
A legjobb ebben az volt tegnap, hogy csak én ehettem a raguból, mert a károgó vén varnyú képes volt háromnapos félig nyers hamburgert tolni hétfőn amitől persze gyomorrontást kapott. Így neki maradt a natúr főtt krumpli és a natúr hús. Kérdem én, ki az a hülye aki étteremből elhozott maradékot három nappal később eszik meg? Úgy, hogy már friss állapotában is kissé nyers volt? Látszik, hogy a négy kollégiumban eltöltött év nem múlt el nyomtalanul.
