Elárulom nektek, hogy tegnap a szombati nagy sikerre való tekintettel ismét az ultimate szendvics volt terítéken. Úgyhogy a mai poszt nem ételekről fog szólni hanem bemutatom nektek a blog névadóit. Elvégre már eltelt több mint egy hónap és biztos vannak olyanok, akik nem értik, hogy honnan jön ez a meglehetősen hülye név. Egészen egyszerű: Benyesz és Bogyó. B és B. Besbe.

Benyesz 2004-ben került hozzám, úgyhogy lassan már 7 éves lesz (Te jó ég!). Az Örsön az aluljáróban régebben volt egy fickó aki kiskutyákat meg kismacskákat árult és onnan sikerült beszerezni őméltóságát. Egyik szülője mindenképpen nem macska volt, azt nem tudjuk mi, leginkább patkányra tippelünk. Amikor kicsi volt még Papával ketten neveltük, de nem sok sikerrel. Olyan rossz volt mint a fene. És mivel nem szocializálódott saját környezetben (értsd anyuka és a tesók) így a harapása olyan mint egy jól megtermett komondoré. Az első időszakban éjszakánként sokszor ébredtem erre: „Na most megöllek!” (Ezt Papa kiabálta miközben Benyesz az ajtófélfát kaparászta.) Az állatorvos azt mondta, hogy ivartalaníttassuk amint lehet mert attól majd biztosan megnyugszik. Nem így történt, ellenben mivel túl korán történt a műtét, a nemi hormonoknak nem volt idejük átvenni a növekedési hormonok szerepét/helyét így Benyesz lóméretűre nőtt. Nem viccelek, több mint egy méter hosszú és 8 kiló. Imádnivaló egy alak, nagyon érzelmes, mint a fiúmacskák általában és most már vannak kialakult szokásai is.
 

Nem emlékszem pontosan mikor, de több mint egy éve már, hogy vettünk egy gurulós irodai bőrszéket, ami eredetileg Attilának lett volna. Mostanra ott tartunk, hogy Benyesz tartózkodik benne a legtöbbet és ha véletlen Ati beleül akkor is rövid úton fel kell állnia ha az úrfi pihenni szeretne. Mert azt elég sokat szokott. Persze az ébrenlét nagy része hajnalra esik amikor arra törekszik, hogy mindent elmozdítson az asztalon és mindenkit felébresszen.
 

Bogyó iszapkárosult, a Noé Állatmenhelyről hoztuk el ideiglenesen, de most már folyamatban van a végleges örökbefogadás. Amikor volt az iszapömlés és egyre többet lehetett arról olvasni, hogy mentik az állatokat azonnal tudtam, hogy segíteni szeretnék egy cicán (persze akkor még nem tudtam, hogy Bogy Őrmester lesz az). Kimentünk a Noéba és megtetszett egy szürke cica, de amikor meg akartam simogatni egy másik (cirmos-fehér) folyton odapofátlankodott és nyomta a fejét a kezemhez. Na ő volt Bogyó. Mivel hiszek abban, hogy ilyen helyzetekben az állatok választanak így nem ellenkeztem a kisasszony akaratával.

 Bogyó borzasztó. De tényleg. Kislány létére nagyon rossz. Mindent megrág, mindent ellop és mindenbe beleeszik (pl. főtt zöldségek, kenyér, chips és Snickers csoki, és nem kíváncsiság, hanem valóban meg is eszi). Ideje nagy részében farokfelvetve méltatlankodik, vagy éppen ellopja a potpourrit a tálból. Persze ezeket a hibákat csak én veszem észre mert Attilát az első perctől az ujja (mancsa) köré csavarta. Bogyó, mivel ugye kislány úgy viselkedik, mint egy kis – bocsánat – ribanc. Attila meg teljesen odavan érte, rendszeresen szoktak piknikelni. Szerintem ez a nagy szerelem nem egészséges.

Bogyó tegnap kapott egy játszótársat, akit Pityunak neveztünk el. Szegény Pityu egyelőre bírja a kiképzést, de sajnos nem lehet tudni meddig lesz egy darabban.

Mikor Bogyó idekerült az első időszak, kb két hét borzasztó volt, folyton fújtak meg morogtak egymásra, de ma már jól elvannak, szerintem szeretik is egymást, de persze csak diszkréten, titokban. Bár ha Benyesz éhes, rendszeresen megtámadja Bogyót, azt nem tudom, hogy valóban meg akarja-e enni, vagy egyszerűen mérges rá mert szerinte miatta nem kap kaját.

Egyszer mikor hazamentünk egymás mellett feküdtek a kanapén, de persze Benyesz azonnal felkelt amint meglátott minket. Elvégre hogy venné ki magát, hogy megbékélt ezzel a vakarék iszapkárosulttal.

Nem tudom a főzéshez mennyire kapcsolódik a macskatartás, de mindenesetre nekem ők jelentik az inspirációt, nemcsak a konyhában hanem az élet minden területén.