Ezt a mazsola utálatot nem igazán értem. Elvégre aszalt szőlőről van szó. Egyszer egy gasztrofotós azt mondta, hogy a mazsola a leghaszontalanabb hozzávaló a konyhaművészetben. Hát nem tudom. Azért egy túrós palacsintába vagy vargabélesbe (amit egyébként nagyon nem szeretek) csak kell. Vajon aki nem szereti a mazsolát, az nem szereti a többi aszalt gyümölcsöt sem? Van olyan nő aki nem szereti a mazsolát? Csak mert eddig ezt kizárólag férfiaktól hallottam.
Az alábbi édességnél kompromisszumként csak a töltelék fele volt mazsolás, így viszont a mazsola nélküli csigák nem lettek olyan szép formásak, de ez nem az én gondom.
Fahéjas (részben mazsolás) csiga
Hozzávalók (12 darabhoz)
Tészta
225 g liszt
1 tasak száraz élesztő
25 g vaj
1 felvert tojás
125 ml tej
fél tk só
Töltelék
50 g puha vaj
50 g barna cukor
2 ek őrölt fahéj
mazsola
juharszirup
A lisztet az élesztővel és a sóval egy tálba tesszük, majd elmorzsoljuk benne a vajat. Utána hozzáadjuk előbb a tojást, majd a tejet és lágy tésztát gyúrunk belőle. Meleg helyen 40 percig kelesztjük.
A töltelékhez a vajat és a cukrot habosra keverjük, majd hozzáadjuk a fahéjat.
A tésztát az első kelesztés még egyszer átgyúrjuk, majd egy 30x24 cm-es téglalapot nyújtunk belőle. A deszkát nagyon jól be kell lisztezni, mert egyébként odaragad a tészta. Nekem oda is ragadt többször, akkor jól jött volna ha bevethetem a főzősműsorok azon effektjét, hogy az egyik képen még nyúlik-málik a tészta, a következőn meg már csodák csodája minden szép és jó.
A kinyújtott tésztát megkenjük a vajas krémmel majd megszórjuk mazsolával. Mint írtam korábban, ennek a tésztának csak a felére került mazsola, mert a barátom nem szereti. A recept szerint az egészet meg kell szórni.
Ezután feltekerjük a hosszú oldalán és 12 egyforma szeletre vágjuk. A vágott felükkel lefelé kivajazott tepsibe tesszük a csigákat és újabb 30 percen keresztül kelesztjük meleg helyen. Közben a sütőt előmelegítjük 190 fokra.
A második kelesztés után betesszük a sütőbe a tepsit és 20 percig sütjük a csigákat. A recept 20-30 perc sütési időt ír, ami elég széles intervallum (ez olyan, mint az adj hozzá 1-1,5 dl tejet, vagy 2-3 tojást)…20 perc bőven elég.
Nem kell megijedni, ha nyers állapotban nincs csiga formája a tésztának, mert sütés közben szépen megduzzad és kinyílik. Amikor megsültek, melegen megkenjük a csigák tetejét juharsziruppal.
Miután a csiga elkészült, elkezdtem csinálni a levest, ami Horváth Rozi szerint egy különleges gombaleves. Előrebocsátom, hogy tejszín helyett tejföllel készítettem, mert az volt otthon és nem akartam, hogy megromoljon. Nálunk a tejföl valahogy mindig megromlik, nem értem miért.
Elkezdtem felvágni a hagymát, majd kb. a felénél a kés lecsúszott a hagymáról bele az ujjamba. Most már tudom, hogy eddig még nem vágtam el úgy igazán a kezem. Ömlött belőle a vér, én meg úgy rohangáltam a lakásban, mint Ace Ventura amikor a lándzsákat belevágják a combjába. Persze ilyenkor jól jön egy férfi a háznál:
„Szorítsad!”
„De mit szorítsak?”
„Hát csak szorítsad!”
Aztán odamentem megmutatni a rendkívül súlyos sebesülésemet (egyébként tényleg elég ronda), erre azt mondta, hogy vigyem onnan mert mindjárt rosszul lesz.
Na hát így az aprítás további részében nem tudtam részt venni, így mint supervisor voltam jelen, ezt én sokkal jobban élveztem, mint a beosztott.
Különleges gombaleves
Hozzávalók (4 személyre)
50 dkg gomba
1 fej hagyma
olívaolaj
1 ek liszt
1 dl tejszín (vagy tejföl)
petrezselyemzöld
Ez a leves amúgy nagyon egyszerű. A hagymát és a gombát meg kell dinsztelni, majd vízzel felönteni, megízesíteni és behabarni. A habarás kétféle lehet. Ha tejszínnel van, akkor a lisztet akkor kell a gombára szórni mielőtt felöntjük vízzel. Ha tejföllel habarunk, akkor a tejfölbe kell tenni a lisztet.
Tapasztalataim szerint a gomba legalább olyan megosztó alapanyag mint a mazsola. Én egy fél kilós kiszerelésű tálas gombát együltő helyemben meg tudnék enni nyersen (még sose próbáltam). Persze megmosva. Viszont a gombapaprikást nem tudom megenni, lehet, hogy nem is a gomba, hanem a tejföl-pörköltalap kombó miatt.
Persze gomba alatt egyelőre a fehér csiperkegombát értem, de hamarosan más fajtákat is ki fogok próbálni. Nem, ez nem az a rész, ahol én magam szedem a gombát, aztán meg bekerülök a híradóba…van egy zöldséges a közelben, aki árul laskagombát.