Emlékeztek még mit írtam az előző poszt végén a tábornokról? Hogy már nagyon közel vagyok ahhoz, hogy megsimogassam és BFF-ek legyünk. Na a mai események alapján ez sztornó. De kezdjük az estével.
Én komolyan nem értem, hogy ha két macska szembetalálkozik mondjuk a fürdőszobaajtóban akkor miért nem lehet szépen csendben elmenni egymás mellett. Miért kell acsarkodó hangokat kiadni meg morogni, miközben persze 45 méterre ülnek egymástól, tehát bunyó nincs csak izmozás. És ezt vajon miért hajnalban kell? Erre sincs válasz.
A másik elég bosszantó dolog az IKEÁ-s papírzacskó volt, de arról nem panaszkodom mert én hagytam elöl, én vagyok a pancser aki nem gondolta, hogy ezek éjszaka akarnak majd ugrálni a táskán. De amint már korábban írtam, az én macskáim rendesek, nem vagyok eléggé kiképezve az ezek szerint klasszikus macskaviselkedésre.
Amikor én felkeltem persze mindenki elvonult aludni, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, sőt amikor délután hazajöttem szinte szóra a reggeli pózokban feküdtek mindannyian. Hiába na, nehéz a macska-lét.
Délután átjött egy barátnőm a kislányával cicanézőbe. Bogyi nagyon hősiesen tűrte a megpróbáltatásokat, Benyesz inkább illegalitásba vonult, Borisz meg időnként keresztül illegette magát a szőnyegen a hatás kedvéért. Na de Bömbi. Nos ő egy darabig a kanapé mögött kuksolt, időnként kipillantva, hogy mi a helyzet. A barátnőm ebből azt szűrte le, hogy Bömbi biztosan nagyon kedves és aranyos, sőt kifejezetten szép. Mondtam neki, hogy furcsa egy ízlése van, ráadásul még erősködött is, hogy meg akarja simogatni a tábornokot.
Felnőtt ember létére kábé negyed órán keresztül udvarolt a tábornoknak szóban, milliméterenként tette közelebb a kezét, majd amikor már úgy érezte nyeregben van, Bömbi bemutatta miért olyan rossz a híre, fújt, morgott és bazi ideges lett. A probléma az volt, hogy a kislány a kanapé szélén ült és Bömbi elkezdett felé is kapdosni meg fújni, sőt amikor találkozott a szemük, úgy tűnt a tábornok torokra is ugrani fog. Ezt szerencsére megakadályoztuk, és én ismét feladtam a barátkozós terveimet. Mondjuk annyit Bömbi javára kell írnom, hogy most már legalább megadja a lehetőséget arra, hogy felismerd, nem akar barátkozni. Aztán a te bajod, ha ez nem esik le.
Borisz a hatás kedvéért ismét feltranszportálta magát a szekrény tetejére, ha úgy mennek el, hogy minden makett sértetlen, nagyon meg fogom dicsérni. Ellenkező esetben, hát remélem jó kapcsolatban van az égiekkel. (Nézzétek a mancsát a képen!)
