Előre bocsátom ez a poszt nem azért készült, hogy hirdessem az igét. Nem az én hibám. Ilyen dolgokra vagyok képes ha egyedül hagynak. Az alábbiakban a méltán népszerű sima zsír szendvics továbbfejlesztett változata következi, amiben az alap alkotóelemek mellett helyett kapott némi sonka, sajt, hagyma és gomba. Kicsit elcsábultam és kaliforniai paprikát is tettem bele, de ha igazán rombolni akarunk akkor ezt mindenképpen ki kell hagyni a szendvicsből.

Annyi biztos, hogy ha valaki ilyen szendvicset eszik elfelejtheti a TB támogatást a koleszterin csökkentő gyógyszerére, mert a háziorvos úgyis rossz betegnek fogja minősíteni. Persze csak akkor ha mindez kiderül.

El kell mondjam az alap zsír szendvics hatása, amikor fizikálisan érezni lehet ahogyan a zsír szétáramlik az ember testében és percről percre lassítja a vérkeringést ennél a szendvicsnél sokkal jobban érvényesül. Ideális esetben ehhez a vacsorához egy olyan tévésorozat vagy film dukál amin egy csomót lehet röhögni de gondolkodni nem kell. Úgyse menne.

Akkor kezdjük az alapoktól, illetve azoktól a belevalóktól amiket készíteni kell. Ez egy embernek való szendvics lesz.

Először is főzzünk egy tojást. Süssünk meg három szelet bacont.

1 szál újhagymát és 2-3 csiperkegombát vágjuk apróra. A bacon kisült zsírjában pirítsuk meg, majd bőven szórjunk rá reszelt sajtot. A lényeg itt az lenne, hogy egy hosszú csíkot kapjunk, ami olyan széles mint a sajtos stangli amibe tesszük. A sajtot süssük meg tisztességesen.

Következik az összeállítás. Az alap egy méretes sajtos stangli. Hosszában félbevágjuk és az alsó felét megkenjük sajtkrémmel. Erre jön egy vagy két szelet sonka. A következő a felkarikázott főtt tojás, egyenletesen elosztva. Erre egy kevés vegeta és tisztességes adag majonéz kerül, majd jöhet a bacon és a tetejére a sült sajtos őrület. Rátesszük a stangli tetejét és keresztben félbevágjuk.

Tegnap megettem, szívrohamot nem kaptam (egyelőre), de még várjuk ki a végét. Ez tiszta olyan mint a drog. Bár amikor a hatása alatt van az ember az nem annyira felemelő, inkább letargikusnak mondanám, mint amikor valakire rossz hatással van a fű.