Ahány ház, annyi szokás. Ki paprikával, ki anélkül, ki mustárral, ki anélkül. Egy és mindenekfelett álló recept nem létezik ha padlizsánkrémről van szó de szerintem pont ez benne az izgalmas. Mivel ebben az egy formában tudom megenni a padlizsánt, relatíve sokszor csinálok ilyen krémet. Érdemes kísérletezni a hozzávalókkal, hogy mindenkinek legyen a saját házi padlizsánkrémje.
Hozzávalók (4 személyre, 1 evésre)
2 nagyobb padlizsán
1-2 gerezd fokhagyma
1 kis fej vöröshagyma
1 ek dijoni mustár
1 ek majonéz
só, bors
A padlizsánokat villával megszurkáljuk és 200-220 fokon 40-45 percig sütjük, nem baj ha a héja kicsit megfeketedik.
A fokhagymát és a hagymát meghámozzuk.
Ha a padlizsán megsült, konyharuhával letakarjuk, vagy zacskóba tesszük és lezárjuk, a lényeg, hogy hagyjuk összeesni. Ezután meghámozzuk és a húsát felkockázzuk ha nem esik szét magától.
A padlizsán húsát egy tálba tesszük és belereszeljük a fokhagymát. A hagymát is lereszeljük, ezt beletehetjük most is vagy a turmixolás után is, attól függően, hogy szeretnénk-e hagymadarabokat a krémbe.
A padlizsánt botmixerrel pürésítjük, majd hozzáadjuk a mustárt és a majonézt, és sóval, borssal ízesítjük.
A kész krémet néhány órára hűtőbe tesszük. Pirítós kenyérrel és friss zöldségekkel tálaljuk.
A fokhagyma sarkalatos pont ebben a receptben, mert lehet hogy a két gerezd sok lesz, az én krémem kivétel nélkül mindig egy kicsit túl fokhagymás, ezt mindig meg is kapom, de ettől még nagyon is finom a padlizsánkrémem, de az is igaz, hogy Anyu csinálja a legjobbat.
A padlizsánról még annyit, hogy én annyira szeretném szeretni. Komolyan, mert alapvetően a török, arab, berber konyha nagy kedvencem, de a padlizsánt fene tudja miért nem tolerálja a gyomrom. Azt hiszem ez az egyetlen ilyen alapanyag, amit szeretnék de mégse lehet enni.
