Elvileg ma remek kis görögsaláta következett volna a sorban, de tegnap eléggé felidegesítettem magam bevásárlás közben, így megosztom veletek azt ami régóta nyomja a lelkem, de idáig nem voltam benne biztos, hogy ilyesmit szabad/érdemes írni. De végtére is mire jó egy blog, ha nem arra, hogy leírjuk a véleményünket?!

Mielőtt belekezdenék a poszt érdemi részébe, bevallom én Spar-os vagyok. Ha van a közelben és tehetem mindig Spar-ban vagy Intersparban vásárolok. Egész egyszerűen azért, mert jó. Az áru is, a dolgozók is sőt az egyikben a hentesek folyton „kedves” megjegyzéseket tesznek.

Abban biztos vagyok, hogy mindenkinek van kedvenc áruházlánca, ahova gyakran és szívesen jár és most nem a hipermarketekről beszélek, hanem a városban is elérhető szupermarketekről ahol a napi/heti bevásárlást lehet intézni.

Van egy lánc amit teljes szívemből utálok. De komolyan. Egy darab pozitívumot sem tudok elmondani róla, és a hideg ráz amikor úgy alakul, hogy ennek a láncnak a boltjában kell vásárolnom. Csak azért se írom le a nevét, de annyit elárulok, hogy ez a lánc magyarabb a magyarnál.

Tegnap időhiány és praktikum miatt kénytelen voltam a Corvinban vásárolni, ahol ugye rendkívül nagy üzletük van. Korábban is rengeteg problémát vettem észre de a tegnapi mindent vitt. Csirkeszárnyat vettem, amit a hentes puszta kézzel pakolt a zacskóba és a szárnyakon olyan tollak voltak, hogy azt hittem kiverik a szemem. Olyan rendes szép első tollak amiket a kopasztás első fázisában kell(ene) levenni. Fél órába telt otthon mire mindet letakarítottam. Ennyi erővel vehetnék élő csirkét sokkal olcsóbban.Ez a kép a már megtakarított csirkéről készült.

De ugyanitt korábban a sajt/felvágott pultnál szerettem volna segítséget kérni egy olyan eladótól aki nem kiszolgált éppen hanem szeletelt valamit, többször szóltam, hogy elnézést tudna segíteni, egyszer rám nézett majd csinálta tovább a dolgát. Kedves.

Az egész működés fénypontját a pénztárosok jelentik. Szerintem a felvételinél a lassúság és a mogorvaság alapkövetelmény volt. Olyan szinten tetűlassúak, hogy az ember nem ideges lesz, hanem egyszerűen nem hiszi el. Egyáltalán nem segítőkészek, nem kedvesek, kifejezetten undokok, és nem tudok kivételt mondani amikor ez ne így lett volna.

Egyszer az egyik pénztáros megkérdezte, hogy a kuszkuszból ami a szalagon volt mit fogok készíteni. Mondtam, hogy salátát. Erre tovább kérdezősködött hogy milyet, de közben egy darab árut nem húzott le, sőt egészen a "„beszélgetés” végéig nem haladtunk egy tapodtat se.

Én megértem, hogy éhbérért dolgoztatják őket, szar körülmények és feltételek mellett, de ez engem mint vásárlót ott és akkor egyáltalán nem érdekel. Ő ott kiszolgál, szolgáltatást nyújt és elvileg az lenne az érdeke, hogy minél jobban teljesítsen. Ez olyan mintha én az irodában úgy venném fel a telefont, hogy „Mi van?!”.

Egyébként meg az egész cég megjelenése visszataszító, az a fajta dömping ami folyik a médiában, hogy érdekes módon ha élelmiszerrel kapcsolatos téma van, mindig a nagyfejű nyilatkozik, más áruházláncot nem kérdeznek meg, pedig akad még másik magyar is ha ez a kritérium. És persze a válságadót már ne is említsük ami megint csak különösen ezzel a céggel kivételez.

Akkor elfogadnám ezeket, ha maga a szolgáltatás jó lenne. Ha nem olyan strukturálatlan lenne a bolt belső kialakítása mint amilyen. Ha a friss kaján nem lennének legyek. Ha azok a francos eladók és pénztárosok legalább nyomokban kedvesek lennének. Utóbbihoz aztán semmi képzés meg képesítés nem kell, mindössze egy kicsi odafigyelés.