Azt mindannyian tudjuk, hogy a bulvármédia undorító. Ugyan nem ismerek senkit aki bulvárlapnál vagy weboldalnál dolgozik, de biztosan sokan vannak köztük olyanok akik az anyjukat eladnák egy jó sztoriért. Ami nem is baj, amíg vannak önjelölt idióták akik pedig ugyanezt megtennék egy jó kis médiaszereplésért. De országos cirkuszt gyártani abból hogy emberek haltak meg egész egyszerűen gusztustalan. Ezt az eddigi eseteknél is így gondoltam, de most az egyiptominál betelt a pohár.

Kedves újságíró, aki a héten naponta megírtad, hogy kinek milyen testrésze hol hevert remélem egyszer majd lehányod a saját tükörképed (ha még nem tetted meg). Tudniillik, az emberek ma rá vannak kattanva erre a témára és állítom sokan izgalommal olvasták ezeket a cikkeket. De azzal szerintem senki nem foglalkozik, hogy azok a gyerekek akik most megsérültek és családtagokat (szülőket) vesztettek el, akár 1-5-10 év múlva is szembesülhetnek az eseményekkel a médiának köszönhetően. És nem hiszem, hogy szükségük lenne arra, hogy újra és újra elolvassák, hogy szüleik halála mennyire volt borzasztó. Amikor megjelent a Blikk oldalán egy cikk amiben részletesen leírták, hogy melyik sérültnek melyik testrészét kellett amputálni és ilyesmi, a kommentelők tömegekben követelték, hogy azonnal szedjék le a cikket. Erre válaszul megszüntették a kommentelés lehetőségét a cikknél, de az változatlan formában fent maradt az oldalon (és nem mellesleg benne volt az újságban is).

Komolyan kérdezem, aki ezeket írja, az hogyan képes tükörbe nézni? Kiskamasz fiúkat részletes pontossággal szembesíteni azzal, hogy anyjuk hogyan sérült és halt meg? Ez kell a népnek? Mi a francos fene folyik itt? És képzeljétek el, hogy nagyon sokan megveszik az újságot és izgatottan várják a következő napi eseményeket a balesettel kapcsolatban. Nem azért mert aggódnak hanem azért hogy minél több részletet tudjanak meg. A bulvár pedig ezt tökéletesen ki is szolgálja. De ha már úgy dönt, hogy kiszolgálja, akkor nem lehetne legalább törekedni a pontosságra? A következőkre gondolok:

-          a férfi aki állítólag súlyosan megsérült és lehet hogy lebénult az esti híradóban nyilatkozik láthatóan nem súlyosan sérülten és semmiképpen nem bénán

-          a nő, aki elveszítette a férjét és a kisfiát és aki állítólag szintén súlyosan megsérült és altatják, valahogy szintén nyilatkozik a tévének

-          a férfi akinek meghalt a felesége és az édesanyja az egyik újság szerint 53 éves, míg édesanyja 60

Én értem hogy azonnal kell a sztori, de könyörgöm pár napon belül úgyis sok dolog kiderül. Az nem elég? Az ilyen tévedésekkel nemcsak undorító lesz a bulvármédia hozzáállása de nevetséges is. Talán én vagyok a hülye amiért komolyan veszem az ilyen sajtótermékeket.

Ami pedig az embereket (bocsánat, a kommentelőket) illeti: tényleg ennyire irigy, keserű és szánalmas népség vagyunk, vagy csak éppen a népesség azon hányada képviselteti magát nagyobb számban a kommentelők között akik irigyek, keserűek és szánalmasak? Részvét és gyász helyett egyből azzal jönni, hogy na aki el tud menni Egyiptomba (kűfődre) nyaralni meg búvárkodni, az aztán biztos nem átlag szegény kiszolgáltatott magyar, hanem csaló, szélhámos és gazdag. Értük nem kár. Mert ezek szerint aki megengedhet magának egy egyiptomi nyaralást az nem ember? Annak a halála nem akkora veszteség mint azé aki a panelban vagy a munkahelyén (munkaidőben) írogatja a szánalmas hozzászólásait?

Akkor jelentem az én halálom se lenne akkora dolog és ha körbekérdeztek az ismerősök között elég sok hasonló emberrel fogtok találkozni. Mert Egyiptom nem luxus. Last minute vagy utószezon (különösen a last minute utószezon) olcsóbban kijön néha mint a Balaton. És ha ezek az emberek erre költik a félretett pénzüket? Kinek mi köze hozzá? Azért mert képesek takarékoskodni, esetleg nincs hitelük vagy urambocsá’ valóban adót csalnak és emiatt van pénzük kevesebbet érnek? A lényeg itt az, hogy tragédia történt, váratlan tragédia és az érintetteknek semmi szükségük nincs a kommentelők epés, vérkomoly okfejtéseire, melyek szerint „nézd meg a házat a képen… itt jómódúak haltak meg”. A kedvencem az volt, hogy „itt biztosan nem bérből és fizetésből élők haltak meg”. Erre nem lehet mást mondani, csak azt, hogy „He?”.  Továbbá azt fejtegetni, hogy egy hét hónapos terhes kismama „minek teszi ki a lábát az országból” nemcsak bicskanyitogató de rendkívül primitív is.

Kedves Kommentelők egy dolgot nagyon elfelejtetek: ez a történet nem a ti nyomorúságos életetekről szól. A kutyát nem érdekli hogy nektek nincs pénzetek nyaralni menni (én se voltam idén, mégse szóhányok sehol, csak itt és csak most) vagy az, hogy mekkora szar ez az ország. Ez a történet róluk szól. A balesetesekről, a hozzátartozókról, a túlélőkről és az elhunytakról. Lehet őket gyászolni, de nem kötelező. Lehet részvétet nyilvánítani, de nem kötelező. És ami a legfontosabb: lehet nekik adakozni, de nem kötelező. A kutya nem kényszerít senkit arra hogy hívja a segélyvonalat vagy fizessen be a számlákra pénzt (például én sem teszem). De azt ne merészelje mondani senki, hogy ezek az emberek nem érdemlik meg az együttérzést és/vagy a segítséget csak azért mert volt pénzük nyaralni menni.

Ugyanolyan emberek (voltak) mint bárki más. Az érdekes az egészben az, hogy éppen a halál esetében nem számít, hogy ki mennyire gazdag, szegény, okos vagy buta, sőt az sem számít hogy hol van és mit csinál. A halál egyszer mindenkit elér. Őket éppen most és éppen így. Úgyhogy szerintem hagyjuk őket békén. Nem ismerem az érintetteket, de abban teljesen biztos vagyok, hogy a cirkuszra ami a bulvárban folyik a világon semmi szükségük nincsen. Azt hiszem legalább a tiszteletet megadhatnánk azzal, hogy mindannyian visszavonulunk.

Mi, akik nem vagyunk érintettek annyit tehetünk, hogy elgondolkodunk az élet törékenységén és felhívjuk vagy hazaérvén megöleljük szeretteinket. Mert mi megtehetjük. Sokan a balesetesek közül már nem.