Rendhagyó hét következik, cicanaplóval.

Az úgy volt, hogy nem olyan régen kaptam egy levelet Házisárkánytól, hogy bő egy hétig macskaszitterre lenne szüksége a két édesdrágatündérmanó cicájának Bömbinek és Borisznak. Nagyjából két perces mérlegelés után úgy döntöttünk vállaljuk őket és elkezdtük egyeztetni óráinkat.

Házisárkány leírta, hogy nem akar zsákbamacskát árulni, Bömbike finoman szólva nehéz természetű cica, nagy is, zsémbes is, tehát nem könnyű eset. Mondtam neki, hogy Benyesz után sok újat nem fog tudni mutatni nekem a fiatalúr (aki egyébként 7 éves), de azért persze figyelni fogunk hogy ne menjünk az agyára. Borisz egy tündérmanó, nemesi származású fajtatiszta szibériai kandúr, ő a fiatalabb még csak most múlt 2 éves.

Bömbi

Borisz

Egyszer azt olvastam valahol, hogy három kandúr – az ivartalanítás ellenére – nem fér meg egy háztartásban és végül valakinek mennie kell, mint abban a nyomorult Való Világban. Mivel Benyeszem egyébként sem a bátorság bajnoka, egyből azt vizionáltam, hogy szegény a kis batyujával elhagyni kényszerül otthonát, mert a két jövevény kandúr legyűri a harcban. Emellett az utolsó napokban rendszeresen ébredtem arra az álomra, hogy a szőnyegen harcolnak és az egyik fiú elveszíti az egyik szemét. Ezeket persze nem osztottam meg a gazdikkal mert úgy tűnt Házisárkány is eléggé Mami típus és nyilván nem azért utazik nyaralni, hogy aztán ő is az én rémképeimmel álmodjon.

Benyesz

Bogyi

Tegnap este aztán eljött aminek jönnie kellett, megérkeztek a gyerekek, negyvennapi hidegélelemmel, alomtálcával, sajtfalatokkal és így tovább. Nos, Bömbi valóban lúméretű, de ugye Benyesz se kicsi, viszont van egy nagy különbség: Bömbinek a feje is hatalmas. Borisz gyönyörű, tényleg igazi nemesi, úri jószág, olyan farokkal amit bátran lehet portörlésre és üvegmosásra használni (amit persze nem fogunk megtenni). Ahogy megérkeztek a jelszó mindenkinek laposkúszás lett, még nekem is mert a vendégek bevették magukat a kanapé alá és időnként térd-könyök helyzetben, mint Ryan közlegény megkukkoltam őket. Attila azt mondta, hogy ő bizony nem néz be, mert a végén még úgy jár mint a szereplők a Cápában, hogy jön a zene, aztán a sötétből előtör egy alak és kikaparja a szemét.

Szegény Bömbi úgy nyáladzott mint egy csecsemő mikor fogzik, hirtelen nem tudtam kit hívjak, az orvost vagy a gazdit, de végül az orvosra szavaztam, aki ezt mondta, hogy ha nem nyalt bele semmibe akkor ez a stressz és az utazás miatt van. Én meg majdnem sírva azt ismételgettem: „Szegény, tényleg azt hiszi, elhagyta a Mami?”.

Lefekvés előtt, hogy még jobb legyen az este, Borisz eltűnt. Komolyan nem volt sehol. Mivel nem volt nyitva se ajtó, se ablak nyilván a lakásban kellett lennie. Mivel nőből vagyok, egyből szövevényes történeket gyártottam arra, hogy hogyan szökhetett mégis ki, és már az lebegett a szemem előtt, hogy meg kell mondani a gazdiknak, hogy mínusz egy macska van. A kis szemét persze a kanapé mögött a radiátor alatt kuksolt, sehonnan se lehet észrevenni, csak ha kihúzzuk a kanapét.

Bömbi az első perctől fogva művészien morog, ha rákötnénk egy erősítőre, elég jól szólna a basszus, amilyen közel van a ZP még koncertet is adhatna. Mondjuk azt nem volt olyan vicces, hogy ültem a gépnél, ő feküdt a padlón mellettem és meredt szemekkel morgott. Attila azt mondta, hogy ő a helyemben elmenne onnan. Persze mondjuk ő a 10 hetes Pupilla elől is felmászott a kád szélére, szóval ő sem a bátorság bajnoka.

Éjszaka én voltam ügyeletben, nem aludtam semmit, mert folyton morgás itt és fújás ott, Bömbi kitett magáért, bár azt nem tudom, hogy rám miért kell ugyanúgy fújni mint a macskákra és nem szép tőle mindezt vaksötétben csinálni, mert úgy éreztem magam, mintha egy erdőben lennék ahol a hang irányából jön a medve. Borisz ellenben nagyon kis cukor, már bújt, feljött az ágyra és dorombolt is, de aztán Bogyi adott neki egy sallert és szegény kisfiú visszarohant a kanapé alá.

Bömbi többször az ágy mellett ült az én oldalamon és meredt szemekkel bámult engem, erre ébredni ismét majdnem vaksötétben, nem kellemes érzés, úgy felordítottam egyszer hogy majdnem jöttek a rendőrök is.

A rangsor reggelre tisztán kialakult, Bömbi az úr, Benyesz utána, majd Bogyi és végül Borisz. Szegény Borisz nem hiszem hogy jöhet előrébb, mert Bogyi elég tüzes menyecske ha jövevényekről van szó, de aztán ki tudja, érhetnek még meglepetések engem is.