Ez egy rendkívül kényes kérdés, mert ugye a finom kis csirkemellet a legtöbben nagyon szeretik nyamnyogni ha már nem csirke, hanem hús formája van, de sokan nem gondolnak bele abba, hogy mindez honnan és hogyan jön. Elárulom nektek, az a forma ahogyan mi csináljuk (illetve nagyanyám csinálja) ezerszer jobb, mint bármelyik csirketelep. Csak ugye, itt premier plánban történik minden, ami a nyakelvágás tekintetében igencsak olcsókategóriás home-made horrorfilmekre hajaz, még ha mindössze néhány másodpercről is van szó. És a Mama nem szeret egyszerre egy vagy két csirkét vágni. Ha nekiáll akkor három a minimum, de inkább négy. Így nekünk is be kell segíteni, de szerencsére csak a kritikus pillanat előtt és után.
Részemről ebben a kérdésben kétféle hozzáállás lehetséges: vagy elítéljük ezt, de akkor nem eszünk csirkét és semmilyen más húst sem, vagy elfogadjuk, hogy ez van, hiszen így kerül hús az asztalra, de akkor itt vinnyogásnak helye nincs. Ugyanis a csirkét erre tartják. De megsúgom a legtöbb egyéb haszonállatot is. Akármennyire kényes kérdésről van szó, itt a helyzet egyértelműen fekete vagy fehér.
A tyúk tojást ad, ameddig ad, de aztán csak van az ólban és kész, akkor már miért ne használnák fel egy jó húsleveshez? Vagy a kakas, amikor már nem végzi a dolgát a tyúkudvarban, akkor mire jó? (Mondjuk nálunk a kakasok relatíve rövid ideig élnek, mert amelyik megcsípi a Mamát az az incidenstől számított 24 órán belül megy a levesbe, szó szerint.) Vagy vegyünk mondjuk egy disznót. Meghízik, öregszik, a súlya alatt egyszercsak eltörik a lába, és utána ennyi volt. Nem hiszem, hogy ez a fajta „élet” jobb neki mint a levágás, és ebből mi is profitálunk ugye.
A haszonállatok levágásánál persze fel lehet hozni, hogy más országokban ugyanúgy eszik a kutyát, a macskát, a tengerimalacot mint nálunk a csirkét vagy a sertést. Valóban így van, de az teljesen más kultúra. Mivel nálunk ezek hobbiállatok, fenntartom magamnak a jogot, hogy elborzadjak, ha valaki kutyát eszik, de elfogadom azt, hogy marhasteak bizony csak olyan marhából készül, ami valamikor élt. (Hacsak nem jutunk el egyszer oda, mint a Szárnyát vagy combját című filmben, amikor háztartási szemetet töltenek az ipari berendezésbe és a végén kijön egy fej saláta.)
Viszont akármennyire elfogadom azt, hogy a csirke vágásra van, tudat alatt mégis lehet valami bűntudatom, mert már két egymást követő éjszaka véres vödörről és cipőnyomokról álmodom, ehhez jön még egy hegymászós könyv amit olvasok és kész a totális rémálom.
De van nagyjából kettő és fél egész csirke a fagyasztóban, különböző kombinációkban (ilyenkor előszeretettel gyártunk mutáns csirkét feltételező csomagokat, két comb+3 fél mell, 6 pár láb és hasonlók), amik elég jól jönnek ha kajáról van szó, és ne felejtsétek el, hogy nekünk semmibe nem került, igaz Mamának elég sok tennivalója volt velük míg nőttek, nem beszélve a sok tápról. Szegény minden évben azt mondja, hogy ez az utolsó (most is mondta), de szerintem jövő tavasszal megint vesz majd néhányat. Mi pedig minden évben bebizonyíthatjuk, hogy hiába kellene minden lyánynak tudnia, hogyan kell csirkét bontani, évről évre elfelejtjük, hogyan kell takarítani a zúzát és hogyan kell nem kiszúrni a begyét.
